Amikor elkezdtem a TF-re járni, kiderült, hogy az egyik évfolyamtársunk az egyik Kassai törzs tagja, és jó pár éve csinálja már a dolgot. Nem mondott semmi olyat, ami szimpatikussá, vagy éppen ellenszenvessé tenné az egész dolgot, de igazság szerint nem annyira segített a sport megítélésén az, hogy ő a bizonytalanabb lovasok közé tartozik. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy ez szőrén hatványozottan megfordulna, de ugye ilyen produkciókra az egyetemen - egyelőre - nem volt szükség... :) Ekkor viszont már innen-onnan eljutottak hozzám a hangok, hogy ez a Kassai mekkora arc, hogy a tábor - ahova tavasszal megyünk - általában a Lovaskultúrás képzés fénypontja, stb, stb... Szóval elkezdtem várni már az ismerkedést. Közben nekifutottam párszor az A Lovasíjász filmnek is. De meg kell mondjam, soha, de soha nem értm a végére. Mindig elaludtam rajta. Kassai nagyon szimpatikus, amit mond, az szuper, néhány mondata megragadt bennem, de valóban, a film, film minőségében rettentő pocsék. Annyira szar, hogy éppen Kassai lényege veszik el: ha ő bárhova kiáll egy darab mikrofonnal ló és körítés nélkül, és csak ő van, meg a kamera, akkor átjön a szuggesztív személyisége és a mondanivalójának az igazsága. De a sok manírral, a rettentő hülye beállításokkal éppen ez a nyers erő, az igazságának az egyszerűsége veszik el. Példaként mondom... Amikor Kassai a tábortűznél meséli az életét, meg a gondolatait, akkor érthetetlen, hogy mi a f.sznak ültettek mellé egy szép szál magyar kisfiút, amikor teljesen felnőtteknek szóló nyelven és tartalommal beszél, ami egy ennyi idős gyereket ebben a formában éppen untat - ahogy az a gyerek minden érzelmet nélkülöző mimikáján tökéleten át is jön - amivel a rendező a mondanivalót nem, hogy alátámasztaná, hanem éppen durván legyengíti, majdhogynem hitelteleníti. Pedig Kassai - a neten fellelhető szereplésekből megfejtve - éppen ebben olyan jó: mindenkihez tud szólni.
A legérdekesebb az, hogy az elvakult Kassai hívők által annyira szidott és értelmetlennek tartott Farkas Attila Márton és Puzsér Róbert "Apu azért iszik, mert Te sírsz" beszélgetős műsora fordította meg az egész Kassai jelenséghez való hozzáállásomat és győzött meg véglegesen (persze ezt majd az idő dönti el...) arról, hogy Kassai egy zseni, egy modernkori hős, aki őrült nagy igazságokat ismert fel, és akit érdemes követni. A képre klikkelve megjelenik a felvétel...
Ez a két ember - a Puzsér meg a Farkas - abból él, hogy mindent megkérdőjelez, szétcsócsál, darabjaira szed, teljesen függetlenül a dolgok igazságtartalmától... Semmit nem tisztelnek, a talán a gondolodás szabadságán kívül, emiatt - hogy görbe tükröt mutassanak egy-egy jelenségnek - néha olyan teóriákat is gyártanak, amelyekben igazából ők maguk se hisznek. Lehet mondani a Puzsérra, hogy egy fasz, de a szuper éles agyát nem érdemes vitatni.
Na és tudjátok mit láttam ebben a műsorban? Ez a két hiper-liberális, baloldali gondolkodó és megmondóember kis nyuszi lett Kassai mellett. Nem akartak belekötni Kassaiba, nem akarták szétszedni, nem akartak vitába bocsátkozni, ellentmondani. Puzsér csak ült a székében, és bólogatott. Kassai pedig teljesértékű beszélgető partner volt. Pedig azért elhangzottak olyan mondatok, amire Puzsér tigrisként szokta rávetni magát, de most - talán Kassai szuggesztív személyisége, talán a mondanivalójának lényege és igazsága maitt, szokásával ellentétben - olyat mutatott, amit eddig még nem láttam tőle: alázatot. A műsort kifogásoló kassai hívők azt nem képesek befogadni, hogy ennek a műfajnak nem célja a beszélgető partner feltétlel nélküli bemutatása, sokkal inkább egy izgalmas beszélgetés lefolytatása ellentétes gondolatok ütköztetésével és persze párhuzamok keresésével. És igen, itt a műsorvezetőknek éppen annyi szereplés kijár, mint a meghívott vendégnek, mert ebben a közegben az ő reakciójuk és véleményük ugyanannyira fontos. Egyáltalán nem meglepő, hogy nálam éppen itt talált be Kassai mondanivalója. Nem az elvakult - sajnos szakmájában nem túl tehetségesnek tűnő - hívő lencséjén keresztül, hanem a testidegen környezetben, ahol igazán kiderül, hogy Kassainak van mit mondania mindenki számára, kaftánoséknak ugyanúgy, mint nekünk, városi gondolkodóknak... Sőt, amit ő mond, az teljes egészében megfelel a XXI. századi fenntartható fejlődés-öko-bio gondolkodási mainstream-nek.Amit és ahogy mond, az sokkal közelebb hozza hozzám a honfoglalás körüli időket, befogadhatóvá, érdekessé és aktuálissá teszi a történelmet. Lezsák Levente Lovaskultúra órái és Kassai gondolatai egészen új fejezetet nyitottak a gondolkodásomban, ahol eddig az ősi hagyományok tisztelete valahol összefonódott egy olyan gondolatkörrel, és olyan embercsoporttal, amely tőlem nagyon távol áll. Képletesen fogalmazva: nekik köszönhetem, hogy elválasztottam a szart a májtól.
A lovasíjászkodás szempontjából viszont éppen az volt rám hatással, amikor a 80-as évek végéről beszélt. "Én magamat nem helyeztem be a hagyományörő pixisbe, mert nem volt ilyen pixis. Na most miután létrejött ez a box, hogy van egy ilyen, hogy hagyományőrzés, akkor én azt mondtam, hogy valószínűleg ezen a területen a helyem. Akkor kezdtem el azokat a fajta külsőségeit is a dolognak. Mert addig a tartalmon volt a hangsúly. A lényeg az, hogy én lövök a lóról. Ez a tartalom."
És ekkor valahogy rájöttem, hogy ez az íjászkodás marha jó lehet. Ha lefejtek róla minden mázt, akkor tényleg eljutok oda, hogy ez egy olyan izgi sporttevékenység, ahol célba kell lőni és lovagolni lehet... "Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek" mondja Kassai...
Szóval ezzel a nem éppen rövid kanyarral azt akartam elmesélni, hogyan jutottam oda, hogy engem ez a lovasíjászkodás marhára elkezdett izgatni. A dolog pikantériája még az, hogy bár Kassaiba "szerettem bele", mégis az egyik - gyanítom - ellenlábasához kerültem. Amikor arról panaszkodtam Gábor évfolyamtársamnak, hogy mennyire megfogott ez a lovasíjászkodás, de nem tudok elmenni sehova, mert nincs Pest környékén Kassai iskola, akkor ő javasolta, hogy menjek Pomázra, a Némethy Lovasíjász Akadémiára... Ahogy végeztem egy kis kutatást a neten, úgy láttam, hogy bár Némethy Christoph Kassainál tanult, mára még csak nem is facebook barátok... :) Az iskola is függetlenül működik a Kassai rendszertől, nekem sokkal sport orientáltabbnak tűnik, kevesebb ideológiával. Fogalmam sincs, melyik mitől jobb, vagy rosszabb, de egy biztos, nekem esélyem nincs máshova menni, mint a kétszeres Európa bajnok Némethyhez.
Felhívtam az iskolát, és miután kiderült, hogy kedd-csütörtök délelőttönként kezdő edzéseket tart, fel is kerestem azon nyomban. Tegnap, nem éppen barátságos időjárásban indítottam, de ez egyáltalán nem zavart... A környék egészen varázslatos, nem beszélve a szabadon mászkáló racka juhokról, akikkel eddig még nem találkoztam, de most testközelből ismerkedtem velük: jöttek kaját kunyizni, miközben Kristófra vártam.
Az edzés zseniális volt! Kristóf közvetlen és kedves fiatalember, isteni humorral... Két körülbelül korombeli lánnyal (vagy nem sokkal fiatalabbal.... :)), és az egyik kisfiával (aki síszünetben otthon van) tartottuk az órát, ők már régebben íjászkodnak. Kristóf megmutatta az alap dolgokat, és már be is tudtam kapcsolódni az órába. Ami szuper volt, hogy nem nagyon lőttem a tábla mellé (talán, ha 5x az egész óra alatt - az egyiket mondjuk majdnem a macska bánta...). Eddig kétszer volt íj a kezemben: egyszer Feiszt Viktor barátom tanítgatott, egyszer az erdélyi barátainkkal lövöldöztünk, mindkétszer elég jól ment, szerintem most is. Az íjászat gyakorlása után mentünk lovagolni. Sajnos az időjárási körülmények nem engedték, hogy a fedetlen pályán gyakoroljunk, így csak egy sima tereplovaglásra volt lehetőség. Ha a pálya használható lesz, akkor lóról is lövünk majd.
És, hát az van, hogy teljesen kész vagyok!!! Ez a dolog azonnal elkapott és zsebre tett... Nem teketóriáztam, rögtön bérletet vettem, és holnap újra megyek...
Ha heti kétszer lovasíjászkodom, akkor most hanyagolnom kell a klasszikus lovas óráimat. Most még nem tudom, ez hogy legyen. Se anyagilag, se időben nem tudok már ennyit szentelni a lovaglás tanulásnak, miközben rendeznem kell itthon a lovakat, Karát lovagolni, és egyéb teendőimnek is végére kéne járnom. Ugyanakkor - ha komolyan veszem a TF-et - muszáj lesz ugró edzéseket is vennem, és díjlovaglásban is fejlődnöm kéne...
Valahogy majd csak lesz. Most a lovasíjászat kapott el, és eddig mindig bevált, ha teljes erőből csinálom, ami lelkesít! Úgyhogy előre!
