Lovas polgárőr lettem!

Több emberrel találkoztam mostanában, akik felismerték a lovamat, vagy engem, és mesélték, hogy olvassák ezt a blogot, és találtak benne magunknak hasznos információt, vagy csak örömmel követték a történetünket. Mások azt szokták mondani, hogy inspirálom őket azzal, hogy 40 évesen belevágtam ebbe a lovaglás dologba, és milyen öles léptekkel haladok előre. Ettől úgy érzik, nekik sincs lehetetlen. Annyira meghatottak ezek a szavak és találkozások, hogy arra gondoltam, folytatnom kéne a blog írását, amit eddig ugyancsak elhanyagoltam. Nem gondoltam, hogy van mit hozzáadnom a hazai lovas élethez. Mondjuk ezt most se gondolom, de ha egy ember is miattam kezd bele ebbe a szuper sportba, vagy inkább életmódba, akkor már megérte... 

Bele is kezdek egy nem éppen mai témába, több mint egy éve ugyanis Karával beléptünk a Polgárőrség kötelékébe, ahol ő is és én is abszolváltuk a Járőr 1 vizsgát. Ezzel jogosultak lettünk egyedül is polgárőrködni, ami Fóton nekünk elengedhetetlen volt, a másik helyi csapat ugyanis messze van ahhoz, hogy közösen járőrözzünk. 

Mit ad nekem a lovas polgárőrség, miért jó tagja lenni, és egyáltalán, miért léptem be? 

Amikor a Testnevelési Egyetem Lovaskultúra oktató szakára jártam, akkor találkoztam a Lovas Tagozat akkori elnökének, Rácz Adriennek a szakdolgozatával, amely a tagozat megalakításáról, és működéséről szólt. Nagyon megfogott, amit írt... Kiemelném ezek közül a lovasok közösséggé formálását, a lovak papírjainak és vakcinázásának rendezését, a lovasok képzését, és segítését. Tetszett, hogy a sima "terepezést" ki lehet egészíteni egy céllal: egyenruhában elijesztjük az illegális szemétlerakókat és fakitermelőket. A rendőrséggel való szoros együttműködés megkönnyíti az ilyen helyzetek megoldásait. Segítjüka közbiztonságot. A központi munkában is részt vehetünk határszolgálattal, lovas rendőrökkel közös szolgálattal.

Mit jelent mindez a gyakorlatban? 

Polgárőrként muszáj rendezni a lovad papírjait és oltásait, ez feltétel. Nálam ez alap volt,  de a ma szolgáló több, mint 1000 ló jelentős része így lett mára "papíros".  

Az oktatásban is kötelező részt venni, csak így csatlakozhatsz. Több szinten lehetsz lovas polgárőr: 

• Portyaszolgálatos: feljogosítja a polgárőr lovast külterületen, zöld-, és üdülő-övezetekben történő lovas járőr szolgálatra, külterületen csapaterős lovas tevékenységben való részvételre (így különösen kutatás, területzárás, üldözés). Portyaszolgálatos polgárőr szolgálatot csak portyavezetővel, lovas járőrvezetővel vagy rendőr lovassal adhat – a ló belterületi istállózása esetén a lakott területről történő kihaladás és az oda történő visszatérés útvonalától eltekintve – kizárólag külterületen. Ehhez az OPSZ Lovas Tagozata által elektronikusan rendelkezésre bocsátott tananyagból eredményes tesztlapot kell írni (személyesen),  és - legalább egy járőrvezető I. által - igazoltan megfelelő tereplovas tapasztalattal rendelkezni.
• Járőrvezető I: járőrszolgálatot adhat belterületen, rendezvényeket biztosíthat, határszolgálati feladatokat láthat el, a portya csoportokat vezethet és felügyelhet. 
• Járőrvezető II:  járőrszolgálatot adhat nagyvárosi forgalomban is, kiemelt rendezvényeket biztosíthat és más speciális feladatokat is elláthat.

Az egyes vizsgákat képzések előzik meg. Ha kellően gyakorlott lovas vagy, választhatsz az 1-2-3 napos képzések közül, amelyek végén le is vizsgázhatsz. Akkor sincs semmi, ha nem sikerül, neki lehet futni máskor újra, nem "ciki". A portyaszolgálatosaknak csak elméleti vizsgát kell tenniük, a járőrszolgálatosoknak elméleti és gyakorlati része is van a vizsgának. A tesztlap kitöltésén túl a lovas lovával vizsgázik (így tehát a lónak is vizsgázottnak kell lennie!), amely vizsga áll egy ún. caprilli pálya lovaglásából, illetve egy "extrém" részből. (További info: ITT). A képzéseken a lovakat felkészítik az extrém terhelésre, és a vizsgának ez a része - akármilyen hihetetlen - nem szokott gond lenni. A lovak könnyebben adaptálódnak helyzetekhez, mint ahogy mi azt elképzelnénk. Inkább a caprilli tud gondot okozni a tanyán szocializálódott lovasnak, ahol nyugodtan kell megálljon a ló, kell hátraléptetni, kisebb ívben rákanyarodni akadályra, és igazán pici (kb. 50 cm) "magasságot" megugrani. 

Itt érte már az a vád a tagozatot, hogy miért kell ugrani annak a lovasnak, aki pusztán segíteni szeretne... Nos, 50 cm, az nem ugrás. Aki biztosan ül a nyeregben, annak ez meg se kottyan, viszont ezzel lehet ellenőrizni, hogy mennyire tudja valaki kontrollálni a lovát és magát a lovon. Olyan ember, aki gyakorlott lovas, de mondjuk még életében nem ugrott, a vizsga előtti képzésen megkapja azt a segítséget, amivel gond nélkül megoldja a feladatot. A probléma akkor szokott lenni, ha nem biztos az ülése a lovasnak. Akkor valóban kibillenti egy ilyen kis akadály, de akkor - legyünk racionálisak - hogyan koncentrálhatna egy megoldandó feladatra (pl, amikor láncfűrésszel ijesztegeti egy illegális fatolvaj), ha közben azon izgul, hogy fenn maradjon a lován, mert ez nem "alap".  Én azt gondolom, ez a rendszer nagyon korrekt. Ráadásul olyan mesterektől tanulhatunk az ilyen képzéseken, mint Sallay Sándor lovaglótanár,  Dallos Gyula mesteredző, örökös magyar bajnok, Molnár Tamás, az öttusa válogatott nyugalmazott, Gróf Széchenyi István Emlékérmes lovasedzője, Pénzes Gábor lovas edző, hagyományőrző huszár alezredes, vagy Tuska Pál lovas edző, military opimpikon. És ez minden polgárőr számára elérhető! 

Itt egy sikeres vizsga után örömködünk. Kölcsön adtam Karát egy ifjú polgárőrnek, hogy levizsgázzon vele, közben én is levizsgáztattam egy új lovat egy másik csapatnak. Segítjük egymást, ahol tudjuk. :)

Hogyan lehetsz lovas polgárőr? 

Először polgárőrré kell válni. Én a fóti szervezetet kerestem meg, és ide csatlakoztam. Nem várt hozadéka ennek az egésznek, hogy egy nagyon klassz helyi közösségnek lettem tagja, és megismerkedtem csomó remek emberrel. A legtöbb településen, vagy környékén lehet találni szerveztet, ahova csatlakozni lehet, de - ez egy kicsit bonyolultabb - ahol nincs, ott alapítani is lehet egyet. A szervezet segíti majd a polgárőrré válás folyamatát, ott minden információt megadnak (le kell vizsgázni polgárőr alapismeretekből, igazolványt kell igényelni). Közben fel kell venni a kapcsolatot a lovas tagozattal (opsz.lovastagozat@gmail.com), hogy oda is szeretnél csatlakozni. Ehhez kell egy 3. életévét betöltött ló, rendezett papírokkal, oltásokkal, vérvétellel. Ezután részt kell venni egy oktatáson (a tagozat fb oldalán - ITT - mindig megtalálni az aktualitásokat, de e-mailben biztosan kapsz információt), le kell vizsgázni, kapsz felszerelést amiben járőröznöd kell (póló, mellény, nyeregalátét, kobak), és gratulálok, már lovas polgárőr is lettél! :)

Amikor Karát Balatonra vittem nyaralni, akkor lovasrendőrökkel járőröztem. Így esett meg, hogy a füredi korzón kovagolhattam... :)

Részt vehettem a készenléti rendőrség összevonásán Mezőhegyesen. Helikopterek, vízágyúk, kutyás rendőrök, és mindenféle ijesztő elemek között gyakoroltuk közösen a csapatmozgást. És összebarátkoztunk a holland és osztrák lovasrendőrség képviselőivel. 

Illusztris társaságban segítettem népszerűsíteni a lovas tagozatot a Nemzeti Vágtán. 

És természetesen a hétköznapokban is ellátjuk a szolgálatot... :)

Most arra várunk, hogy kiírjanak egy képzést Járőrvezető II szinten, hogy levizsgázhassunk. Sajnos a COVID mindent felülírt, de az élet azért persze megy tovább... 

Remélem találkozzunk a Polgárőrség Lovas és Kutyás Tagozatának kötelékében! :) Minden információ elérhető a tagozat facebook oldalán: ITT, illetve e-mailben az opsz.lovastagozat@gmail.com címen. 

Tegyük rendbe a zabla kérdést

Találtam egy nagyon jó, angol nyelvű cikket a neten (illetve egy videó tréning promócióját, de attól még tényleg klassz...), lefordítottam a lényegét magyarra, mert az az érzésem, hogy sok a kétség a témában...

Rengeteg embertől olvasom, hogy büszkék a zabla nélküli lovaglásukra, és károsnak tartják a zablát. Ezeket mindig fenntartással kezelem, mégpedig azért, mert amióta világ a világ, illetve háziasított a ló, azóta található mindenféle zabla a sírokban. Az egyik első, igazi háiasított lóra utaló leletet Dél-Ukrajnában Gyereivka városban találták (Kr.e. 3500-ra teszik a lelet korát). Az itt talált lovak fogkopása és a 6 agancsból készült zablapálca egyértelmüsíti a használatát. Hogy lehetne valami káros, amikor egyidős a lovak használatával? A világ összes klasszikus lovas szakiordalma Kikkulitól napjainkig a zablával való lovaglásról szól. Ha kategorikusan elutasítjuk a zablahasználatot, akkor 6000 év lovaskultúráját kérdőjelezzük meg. Nem vagyok a hagyományok feltétel nélküli tisztelője, szeretek kétkedni és szeretem a forradalmi újításokat. De ördögtől valónak kikiáltani a zablát (és még van pár ilyen dolog a lovas életben...), pont olyan, mint a matematikában megkérdőjelezni, hogy 2+2 valóban négy-e.

Drámai bevezetőm (:-)) után pedig jöjjön Anna Marciniak (OneHorseLife.com) cikkéből egy részlet magyarul...

"A ZABLA CÉLJA:

Minden használt eszköznek biztosítania kell valami különlegességet, olyan funkciót és eredményt, amelyet nélküle nem tudnánk elérni. Ha nincs ilyen, akkor az eszköz egyszerűen szükségtelen. Sokan gondolják, hogy zabla nélkül lovagolni jobb, mint a zablával, mert azt mutatja, hogy a lovas erőszak nélkül megállítja vagy megfordítja a lovat, és hogy a ló még akkor is engedelmeskedik a lovasnak, amikor nincs mitől félnie. Valójában ezek a manőverek egyáltalán nem igénylik a zablát, és az igazi engedelmesség - amelyet inkább együttműködésnek vagy kétirányú megértésnek kellene nevezni - nem alapulhat félelmen.

A megállításhoz, a fordításhoz, de még a partnerség létrehozásához sincs szükség zablára. De akkor mihez kell?

A zabla fő célja, hogy lehetőséget biztosítson a lovasnak, hogy lovát a lehető legmélyebb szinten elengedtesse, MIKÖZBEN olyan mozgásokat hajt végre, amelyek általában feszességet és izgalmat generálnak a ló testében."

A teljes poszt itt elérhető: link.

Beszél még a maradványfeszültségről, az elengedtetésről, a zablák anyagáról és fajtáiáról, de igazi válaszokat persze nem ad, ahhoz elő kell fizetni a videóra... Jogos, miért adna bárki ingyen tudást? Erre valók a mesterek. Ezek a videók annyira jók, mint a szakkönyvek (szerintem nagyon...), de igazi, gyakorlati tudást csak egy JÓ mester/edző adhat.

(Nem azt mondom, hogy nem lehet egészen pontosan lovagolni zabla nélkül. Lehet, látunk ilyet naponta a facebookon. Ha valakinek ez a fixációja, csinálja, és tisztelem is érte. De van egy bizonyos szint, ami fölé nem lehet zabla nélkül kerülni. Ezt viszont nem érdemes vitatni. És érdemes megnézni ezeket a lovakat lovasaikkal: elengedettek, kiegyensúlyozottak, együttműködőek. Ha szenvednének, ezt nem lehetne elérni. És - a kommentekre előre ragálva... - nem a rollkűrben szenvedő állatokról beszélek, hanem a magas szinten, tisztességesen lovagolt társaikról.)

Fotó forrása: The National Saddle Centre

Mi a chambon és mi a gogue?

Hülye helyzetbe kerültem a napokban a Horze áruházban. Az edzőm javasolta, hogy vegyek egy két oldalon karabínerrel ellátott gumi kötelet, ami segít majd a futószárazásban. Gagyogtam a lányoknak, hogy mit keresek, és megmutatták a terméket, megjegyezve, hogy ezt chambonnak hívják. Örültem is, hogy végre megismerkedem a dologgal, mert már hallottam róla. Át is küldtem az edzőmnek az infot messengeren, aki mondta, hogy nem, ez nem chambon, hanem egyszerű gumiszár. A lányok pedig megmagyarázták, hogy az edzőm nem tudja jól, és mindenki össze-vissza beszél, mert igazából EZ AZ...

Miután biztos vagyok az edzőmben, gondoltam, utánajárok ennek a dolognak, és pontot teszek a vita végére.

Waldhausen terméket vettem, amelyet "Ausbindezügel elastic" néven forgalmaznak (ITT), ami magyarul azt jelenti "rugalmas kikötőszár". Ez tehát NEM chambon...

Szóval utánanéztem, mi is pontosan a chambon, és valóban nem egyszerű eligazodni a magyar oldalakon... Sok helyen keverik például a rá nagyon hasonlító gogue-gal.

Mindkét eszközt arra fejlesztették ki, hogy segítsen felépíteni a ló hát- és nyakizmait, nyomást gyakorolva a ló tarkójára és szájára, amikor felemeli a fejét. A nyomás megszűnik, ha a ló a nyakát hosszan előre-lefele nyújtja.

Kezdjük akkor a chambonnal... Ezt az eszközt KIZÁRÓLAG futószárazáshoz szabad használni, és a következőképpen néz ki:

(Forrás: itt)

A chambon áll egyszer egy tarkószíjból, amelynek két oldalán egy-egy karika található. Ez a szíj a tarkószíjhoz csatolható. A karikákon keresztül vezetjük át az eszköz kötél részét a két oldal zablakarikájához, és karabínerrel csatlakoztatjuk. A kötél torok tájon "lógó" részét egy martingáléhoz hasonló bőr szíj rögzíti a hevederhez (lásd felső kép). 

(Chambon William Micklam megfogalmazásában a Comlete Horse Riding Manual c. könyvében 386. oldal: "A chambon egy olyan iskolázó eszköz, amelyet lovas nélküli futószáras munkában használnak. Egy lekerekített pánt vagy kötél fut a ló elülső lábaitól a tarkóig, majd le a zablához. Arra ösztönzi a lovat, hogy leengedje és megnyújtsa a fejét és nyakát. Különösen hasznos az elrontott lovak átképzési programjának részeként, de bármely ilyen eszköz túlzott használata inkább természetellenes mozgást eredményez." - Ezt most azért másoltam ide be, hogy megerősítsem az egyébként hivatkozott equino.de oldalt, miszerint a chambon kizárólag futószárazáshoz alkalmazható ellentétben azzal, amit rengeteg webshop állít például az eszköz értékesítésekor...)

A gogue nagyon hasonlít a chambonhoz. De ez használható lovagláshoz is, és futószárazáshoz is. Ugyanúgy van egy tarkó részen található bőrszíjja. A goguenak igazából két kötél része van, amelyek mindkét oldala a hevederhez rögzített bőrszíjhoz csatlakozik, és amelyeket átvezetünk a zabla karikán. 

(Forrás: itt)

Ezen a képen még jobban látható a mechanizmus:

(Forrás: itt)

A gogue-nek ilyen villa szerű bőr elágazása van: 

Ha első látásra meg akarjuk különböztetni a két eszközt, akkor csak gyorsan csekkoljuk le, rögzítve van-e a zablakarikához (ekkor chambonról van szó), vagy a kötelet átvezették-e a zablán (ekkor gogue-ról beszélünk). 

A hivatkozott német lovas oldalon elmagyarázzák, hogy miért nehéz egy fiatal, vagy elrontott lónak levinnie a fejét. Egy melegvérű ló koponyája 70 kg-ot is nyomhat, ezt magasan tartva jobban alátámasztja a váz, de elég erős izomzat kell a megtartásához, ha lejjebb viszi. Mindkét eszköz megakadályozza a lovat abban, hogy a ló magasra emelve a fejét "könnyítsen" a helyzetén, így kicsit tovább kényszerül a súlyt izomból cipelni, mint magától tenné... A jól beállított eszköz segít a nyak és hátizmok erősítésében. Én kicsit úgy képzelem ezt, mint a kondi teremben a személyi edzőmet. Én mondjuk csak öt bicepsz gyakorlatot végeznék, mire elfáradok, és leraknám már a karom, de ő még rám kiabál, hogy "hat-hét-nyolc"! Ezért nem tartom ördögtől valónak az ilyen eszközt olyan lovas ember kezében, aki ért hozzá, jól be tudja állítani, és tudja milyen munkát kell vele végezni. Engem 27 éves koromban műtöttek gerincsérvvel, mert rossz edző adott súlyt a kezembe. A barátnőm viszont - jó edzővel az oldalán - fitness versenyeket nyert és makk egészséges.  :)

Nagyon fontos tehát, hogy jól legyen beállítva az eszköz. Ha túl rövidre van állítva, és a homlok vonal a függőleges mögé kerül, akkor többet árt, mint használ, mert a ló nem tud helyesen egyensúlyozni.  Az oldal szerint a két eszköz egyik gyengesége éppen az, ami az erőssége is (micsoda paradoxon...), azaz, hogy helyes tartásban az eszköz nem hat, így nem támaszkodtat a zablára. Hátránya még, hogy a keretet oldalról nem szabja meg (mint a lovagláskor a szár...), így a ló könnyen vállazhat. Okozhatja még a ló előre esését, ami meggátolja a hátsó lábak súlypont alá lépését.

Mindig fel kell ismerni a problémát, és ahhoz kell jó eszközt választani helyesen használva.

Az eszközt lépésben hosszabbra kell állítani, mint ügetésben és vágtában. De minden jármódban biztosítani kell, hogy a ló jól balanszírozhasson a nyakával (tudjon mozogni, ahogy a jármód és a képzettsége kívánja)!

Ezeket az eszközöket is érdemes idővel elhagyni, és ellenőrizni, történt-e javulás a ló mozgásában. Ha nem, akkor mással kell próbálkozni.

Forrás: http://www.equino.de/longieren-mit-gogue-und-chambon/
Induló kép: innen

Hogyan tovább - leestem a lovamról...

Nem sokkal karácsony előtt - december 21-én pénteken - elég kellemetlen megelepetés ért.

A havas, hideg időben, bár megpróbáltam, de teljes patkó felszereléssel (hókivető, becsavart sarkok) is használhatlan a közeli, bérelhető pálya. A hidegben összefagy a homok, és a kemény, egyenletlen talajon nehezen jár a ló, de az izületeit se szívesen teszem ki ilyen terhelésnek. Ennek ellenére remek "edzéseket" tartottunk a szomszédos mezőn, ahol a puha hó alatt könnyű maradt a föld, és egy képzeletbeli pálya "kijelölése" után különböző feladatokat gyakoroltunk Karával.

Jó kedvem volt, nem sokkal korábban ment el a kislány, akinek nevelő anyukája jelentkezett a lakossági csoportunkban közzétett felhívásomra, miszerint örömmel várok olyan gyerekeket, akik esetleg nem engedhetik meg maguknak a lovagolás "luxusát", de szívesen töltenének időt ló közelben.  Nagyon kellemesen sikerült órácska volt, a kislány olyan bizalommal fordult Karához, ami meglehetősen szokatlan olyanoktól, akik nem lóközelben nőnek fel. Ügyesen felemelte a lábát, lepucolgatta, segített nekem a felszerszámozásban, és ki is mentünk a szokásos, fákkal körbevett futószárazó helyemhez, ahol olyan ügyesnek bizonyult, hogy a végén mindkét kézzel oldalsó középtartásban ügetett körbe-körbe. Tényleg nem csak lószerető, hanem tehetséges lány, remélem, az élet úgy hozza, hogy lesz lehetősége még lovagolni. Én sajnos nem tudok vele többet foglalkozni, mert még aznap, hosszú évek után, vissza integrálták a szülőcsaládjába. Nevelőanyukája a mi találkozásunkat szánta emlékezetes búcsú programnak... Felemelő érzés egy ilyen fontos pillanatnak részese lenni, és azt hiszem Kara is átérezte a helyzet komolyságát, mert minden kedvességét bevetette, hogy levegye lábáról a kislányt, és készségesen teljesített nyereg alatt is.

A program végeztével nem nyergeltem le Karát, hanem kimentem vele a mezőre gyakorolni. Életemben talán másodszor nem vettem fel kobakot, a sapka miatt nem vettem észre, hogy nincsen rajtam, de arra godoltam, úgyis csak a szomszédba megyek...

Elkezdtünk dolgozni a képzeletbeli pályán, és az első pillanatban az tűnt fel, hogy mennyire "hal szerű" a lovam. Így, hogy nincs kijelölt útvonal, vagy pálya, sokkal jobban kijönnek a képzés hiányosságai. Például az egyenesre igazítottság hiánya. Miután rájöttem, hogy tulajdonképpen gondot okot a két csizma és két szár között egyenesen lovaglás, először sok-sok kígyóvonalat, majd mindkét kézre vállat be feladatokat gyakoroltam lépésben és ügetésben. Megint csak terepen jön ki jobban, hogy a lépés jármód a legnehezebb műfaj, itt a kisebb sebesség, a lendület "hiánya" könnyebben vezet bóklászáshoz. A sok kígyóvonal és hosszhajlítás megtette a hatását, először ügetében sikerült szépen ütemesen, egyenletesen és egyenesen haladnunk, majd jó sok csizmával (és kis pálcával...) megtámogattam a lépést is, amely így erőteljesebb volt, ezzel pedig végre sikerült Karát egyenesen előre lovagolni ebben a jármódban is. Miután éreztem a fenekemben, hogy van benne azért menő kedv (ebben a pocsék időben nem mentem ki vele annyit), jó sokat vágtáztattam. Felfele egyeneseken, aztán egy bokor körül körön, végül lefele is egyensen. Sok-sok vágta-ügetés átmenetet is gyakoroltunk, és már egészen szépen és puhán megy.  Meggyőződésem, hogy ebben annak is szerepe van, hogy extra tömést alkalmazok újabban a nyereg alatt... Vettem Bécsben egy 1 cm vastag zselét, egy darabig ezzel helyettesítettem a bárány szőrmét, de aztán gondoltam egyet, és - ha már úgyis van - még a szőrmét is rádobtam a zselére, így rá a nyereg. Engem nem zavar egyelőre, hogy "távolabb" vagyok a lótól, viszont szerintem jót tesz a - meggyőződésem szerint - érzékeny hátának. Persze amúgy is egyere puhábban tudom kiülni a jármódokat rajta. De ki tudja, ez is olyan tyúk, vagy tojás sztori...

Na, mindenesetre az elkeserítő indítás ellenére, jó kedvem kerekedett, mert úgy éreztem, a foglalkozás elején megfogalmazott problémát jó eszközökkel sikerült megoldanom. Gondoltam, egy nagyobb körrel fogok hazalovagolni, megkerülöm a kis éttermet a rét felett, onnan átmegyek az erdőbe, és azon keresztül szép, téli sétát teszünk hazáig. Csakhogy nem számítottam arra, hogy szánkózó családokat találok az étterem felett, illetve nem is gondoltam, hogy ez problémát okozhatna. Kara a kicsit odébb száguldó szánkóra már lemerevedett és felemelte a fejét, amikor én eggyel odébb gondoltam fellovagolni a dombon, és sok csizmával megindítottam, hogy ne is gondolkodjon semmi rosszalkodásra, na éppen akkor és éppen onnan, velünk szemben hasítva megindult felénk egy háromtagú család egy óriás szánkón. Erre Kara az előre hajtó segítségekkel vett lendületen dobott egy  hátra arcot, és hatalmas vágtaugrásokkal menekülőre fogta. Még soha nem csinált ilyet, de nem is lett volna gond, ha nem mindjárt egy mellettünk lévő fa embertörtzsnyi ága lóg be nyak magasságban, mellette egy kellemes tűzcsappal...  Érdekes, hogy milyen gyorsan, mennyi gondolat átfut az ember agyán a másodperc tört része alatt. Például, hogy Jézus, éppen ma nincs rajtam kobak... Aztán, hogy bakker, előre már nem tudok a lóhoz lapulni, mert éppen homlokkal rongyolok majd neki az ágnak, így hátra dobtam magam. Úgy mehettem át a faág alatt, hogy éppen nem koppant az állam (magamban még konstatáltam is, hogy ez most egy nem várt szerencse...), amikor Kara irányt váltott az útban lévő pad miatt, amit én már, a farán háttal fekve nem tudtam "kiülni", így szépen leestem oldalra. Ekkor pedig arra gondoltam, hogy most fog felnyársani a tűzcsap... De valami isteni szerencse folytán még éppen a tűzcsap előtt puffantam a földön. Kara meg ment, amerre gondolta. Na, én először a lábaimat, kezeimet mozgattam meg (oldalra estem, onnan gurultam hasra, ahogy kell, Horányi Zsolt, aki eséstechnikát tanított nekünk a TF-en, nagyon büszke lett volna rám, habár ez most se ösztönös, se tudatos nem volt, inkább olyan zsák szerű...). Négykézláb álltam és úgy pihentem kicsit, vettem a levegőt, és figyelgettem, hogy mindenem funkcionál-e... Körém gyűlt néhány ember, hogy segíthet-e, mondtam, hogy mindjárt kiderül, ha felállok. Óvatosan felemelkedtem, és megállapítottam, hogy rohadtul fáj valami a hátamon, de lent a csípőmnél, bal oldalon (azt hiszem a keresztcsontom), de tudok járni, és amúgy talán nincs bajom. Megköszöntem a segítő szándékot, és elindultam megkeresni a lovamat... :) Arra menekült, amerről jöttünk. Nagyon megható volt számomra, hogy ott állt a rét oldalán ép szerszámzattal szépen, fegyelmezetten, láthatóan boldogan, hogy megvagyok, szépen kivárta, amíg felkecmeredek rá, ami a fájdalmakon kívül azért se volt könnyű, mert a bal biztonsági kengyelem gumigyűrűje elveszett, így inkább jobb oldalról szálltam fel. Hazamehetett volna, közel voltunk, pontosan ismeri az utat, vagy lemehetett volna a látótávolságban lévő, ismerős lovardához is, de ő inkább bevárt engem. Most már biztosan tudom, hogy a sok törödés, a befektetett munka meghozta gyümölcsét, és van közöttünk egy igazi kapcsolat. Szépen hazaballagtunk, leszerszámoztam, és befeküdtem az ágyba, ahonnan egy napig gyakorlatilag ki se keltem.

Másnap pihentem, de harmadnap kimentem vele, és egy egész normális "edzést" produkáltunk megint a réten. De amikor másodszor ültem fel rá, akkor nagyon furcsán viselkedett. Mindentől megijedt, többször ki akart alólam ugrani, így végül a testi épségem érdekében bekéredzkedtem a pályára, ahol sajnos tovább műsorozott. Körön kezdtem vele dolgozni, átmenetek, vállat be feladatok, körben válts, átváltások, kiskörök, stb... De valahogy nem sikerült igazán elengedtetnem, mindig kifele figyelgetett... Néha megugrott valami képzeletbeli ellenségtől. Felhívtam a férjemet, és megkértem, hogy hozza le nekem a futószárat és az ostort, mert én addig haza nem megyek, amíg valamit nem csinálok ezzel a helyzettel. Amikor megérkezett a segítség, jó alaposan, hosszan és sokáig futószáraztam. Rengeteget vágtáztattam, hajtottam előre. Így nem tűnt idegesnek, szépen dolgozott, azonnal reagált minden segítségre. Végül, miután jól leizzasztottam, visszaületem, mindkét kézre, körön csináltam egy ügetés-vágta-ügetés-lépés-állj-4lépéshátra dolgot, amit fegyelmezetten megcsinált, és utána békénhagytam, hazasétáltunk. De kicsit el vagyok kenődve... Lassan két éve vagyunk együtt. Az első felülések alkalmával ugye egyszer leestem (akkor tört el az ujjam), azóta nem volt rá példa. Nagyon szép bizalmi kapcsolat épült ki közöttünk, és az az érzésem, hogy ebben történt most fennakadás a leeséssel. Nagyon össze kell most magam kapni, hogy újra kialakuljön közöttünk az összhang, hogy megbízzon bennem és abban, hogy ha velem lovagol ki, akkor nem történhet baj. Hahahaha... Na, megyek, bújom kicsit a netet, és keresek néhány sorstársat, akik lelket tudnak belém önteni pozitív példákkal...

És amíg nem áll vissza a rend, addig is örvendezem a szerencsémen, és hogy ilyen olcsón megúsztam ezt a marha veszélyes helyzetet. Legyünk pozitívak! :)

Nagyon Boldog Lovas Karácsonyt kívánunk!

Sufni tuning etető

Az is nehéz ebben a lovas életben, hogy mindig van valami, ami szétesik és meg kell szerelni... Ráadásul ezeknek a fele se tréfa. A szomszéd lány lovának hülye kialakítású etetője volt, beakadt a lába egy lyukba, és nagyon csúnyán szétvágta a lábát, alig akart meggyógyulni. Én ezért háromszor úgy figyelem az etetőt. Miután a fa már kezd elöregedni, itt-ott korhad, időnként meglazult egy-egy szög. Ezeket azonnal eltávolítom. Mostanra viszont a kiszedett szöget, és a szétrohadt fának köszönhetően az etető jobb oldala tök mozgott, nem akartam, hogy sérülés legyen belőle. Kerestem egy deszkát, és jól rácsavaroztam az etető oldalára, hogy megtartsa, ha a ló nyaka tolja szemből. Aztán azt láttam, hogy a bal oldalon meg az egyik deszka korhadt meg annyira, hogy szétesni készül, így fogtam még egy deszkát, azt is rácsavaroztam. Mindkettőt megcsiszoltam kicsit, hogy ne vágja meg őket. Középen alul is van egy nagy korhadás, oda belülről csavaroztam az egyik deszkából levágott darabot. Így foltoztam ma a meglévő etetőt és fogalmazódott meg bennem az igény, hogy muszáj lesz újat csinálnom/csináltatnom...

Használatba vettük az új patamosót

Amikor beköltöztettem a lovakat, rájöttem, hogy a karámnak van egy nagy problémája: nincsen lekövezett placc a vízhez közel, így nehéz a lovak patáját rendesen lemosni. Van egy viacolorozott rész a karám utca felőli bejáratánál, ide szoktam kikötni a lovakat a nyergeléshez, ápoláshoz, itt patkolják őket, de a vízvételi lehetőség innen messze van. Ezért megkértem a kertészt, hogy bontsa ki az egyik karám elémet, és építsen oda egy kis burkolt részt. Ez szerencsésen megtörtént, szeretném majd még szélezetlen deszkával bezárni, de addig megteszi a villanypásztor szalag is. Nincs benne áram.
Igazából jól elrontottam a dolgot, mert, amikor elkészült, gondoltam bevezetem Karát, aki tök bizalommal be is jött, majd kijövetelnél még visszaszagolt az egyik szomszédos oszlophoz, ahol viszont volt áram, ami jól megcsípte, és innen most kezdhetem nehezített pályán az ismerkedést... ÁÁÁÁ... Kivettem a kerítésnek erről a frontjáról a pásztort, semmi szükség rá, így most se közel, se távol nincs áram.
Fülikét szépen megfürdettem benn...

Aztán kiraktam a napra száradni:

És, ahogy elengedtem, már hempergett is...

Karával most óvatos vagyok. Munka után csak egy kis vitaminos abrakot adtam neki benn, hadd szokja:

Utána a patamosó előtt homokban fürösztöttem ki illatos samponnal... És persze ő se maradt sokáig tiszta:

Illatos lovacska...

Ezek voltak az első fürdéseink idén. Őszintén mondom, hogy tetszett nekik, gondolom melegük volt.