/A fotó az Otthon Magazin 2017 decemberi számában található lakásbemutatónk nyitóképe, Illés Kata munkája/
A kérdésre, hogy megéri-e otthon lovat tartani, nagyon tömören és egyszerűen lehet válaszolni: NEM!
Persze, ha valaki véletlenül erre a blogra vetődik, biztosan kíváncsi arra is, miért jutottam erre a sommás megállapításra. Végig is veszem pontról-pontra, hogy miket találok az otthoni lótartás buktatóinak az elmúlt 4 hónap tapasztalait összegezve, azaz mit érdemes átgondolni, mielőtt valaki lelkesen hazaviszi a patásokat.
1. HOL TARTOM A LOVAT?
Az, hogy "otthon", elég tág fogalom... Itt a környéken mindenkinek van valamekkora karámja, abban tartja az állatot, és van hozzá valami beálló napsütés vagy eső ellen. Ideális esetben a karám ugye akkora, hogy tud benne futkosni a ló, ez kábé minimum 20x40 méter. Egy box - ha éjjelre mondjuk szeretné valaki bezárni a lovat - kb. 3x4 méter. Itt nálam két nagyon szép téglapadlós angol box áll rendelkezésre, az előző tulaj éjszakára bezárta a lovakat. Én ezeket használom beállónak, azaz mindig nyitva van az ajtajuk, jól bealmoztam őket (alul darált szalma, rajta a letaposott, elpazarolt széna), ha Kara és Titán úgy érzi, bemehetnek melegedni. Nem nagyon mennek, de én azért este ott adok nekik abrakot, hadd szokják, hogy van ilyen, plusz ide zárom be Titánt, amikor Karát pucolom (Titán pofátlan, Karát nem kell bezárni fordított esetben, ő - ha elküldöm - nem téblábol körülöttünk). A karámom viszonylag kicsi, kábé 20x30 méter, és sajnos - még - nem áll rendelkezésemre legelő. Emiatt állandó lelkiismeret furdalásom van. Egy jó legelő, minimum fél hektár, nagyon kéne. Nem jó így, hogy nem tudnak igazán szabadon rohangálni, és legelni is csak akkor, ha kiviszem őket. Bennem ez azért okoz rossz érzést, mert teljesen egyet értek a nézettel, miszerint a lovakat a szabad életükhöz leginkább hasonuló módon kell(ene) tartani. Egyébként a fennálló helyzet nekem se jó, mert így folyamatosan gondoskodnom kell a lovak lemozgatásáról, hiszen maguktól nem igazán tudják kiereszteni az istállógőzt. Most keresek eladó területeket, mert avasszal talán lesz lehetőségem beruházni... De a környéken még nagyon szerencsés esetben is csak 3-4 millióért találok megfelelő méretű területet.
Mindenezek mellett azért azt is el kell mondanom, hogy lelkiismeretfurdalás ide, vagy oda, a mostani szűkösebb lehetőségek ellenére sem érzem a lovaimat boldogtalannak. Szoktak játszani, kergetőzni, nem mélabúsak, és én is sokat tevékenykedek körülöttük, így a kapcsolatunk is sokat szorosodott...
Összességében tehát elmondhatom, hogy az ideális lótartáshoz szükséges terület otthon tartás esetén elég nagy, ezért meglehetősen költséges beruházás...
2. MIVEL ETETEM A LOVAT?
A lovak etetése az általuk végzett munka intenzitásától, fajtájuktól, és egyéb tényezőktől függően nagy spektrumon mozoghat. Az én lovaim keveset dolgozó hobbi lovak, így szinte csak szénát kapnak, ad libitum (azaz tetszés szerint esznek, mindig van előttük), amit úgy valósítok meg, hogy reggel-este kirakok az etetőbe akkora mennyiséget, amivel nem igazán végeznek fél nap alatt. Nem biztos, hogy jól csinálom, mert rengeteg landol a földön, de végül ez se megy pocsékba, mert felhasználom almozáshoz a boxba. Emelett - bár nem nagyon kéne nekik - kapnak fél fángli tápot répával este, amibe belekeverem a kiegészítőket. Titán egy gyengébb vitamint kap (ami nem pörgeti fel a hülye pónis agyát), Kara Chevinalt (ellentétben sok lóval, Kara nem pörög túl tőle), és mindketten kapnak Kerabolt az erős patáért és szép szőrért. Titánka, miután gyengécskén érkezett hozzánk, egy drágább, gyógynövényes tápot kap (Mühldorfer), Kara viszont egy egyszerűbb Bábolna műzlit, hiszen a Szilajban is jól elvolt a sima zabbal.
Az otthon tartás szempontjából nekem az okoz problémát, hogy hol tartsam azt a rengeteg szénát, amire a lónak szüksége van... Az én két lovam (mert ugye egyedül lovat nem tartunk...) kb. 4 bála (120-as) szénát eszik meg egy hónapban. Ez azt jelenti, hogy - egy évben gondolkodva - 48 bálát kéne elhelyeznem valahova. Na, ez nekem nem fér el sehol. Ugyanakkor fontos, hogy a széna egy helyről érkezzen, mert a ló érzékeny a takarmányváltásra, simán kólikázhat a változó forrásból érkező szénától. Én a helyi tüzépről szerzem be a szénát, ők kis teherautóval fel tudnak hozni 3 bálát egyszerre. Ebben a formában 7500 Ft-ért veszek egy bálát, ami nem túl olcsó, de tekintve, hogy szállítva van, nem is olyan rossz. A három bála éppen befér a szénatárolómba, ahonnan reggel-este kivasvillázom az aktuális adagot az etetőjükbe.
Igen ám, de télen, rosszabb útviszonyok közepette nem tud feljönni a teherautó. Tehát mégis csak fel kell tankolnom valamekkora muníciót. Vettem hát 24 bálát, amit az karám mellé az erdő szélére rakattam le. Ehhez kellett vennem lélegző szövet bálatakarót, 75.000 Ft-ért (3-4 évre talán jó lesz), 12 db raklapot (kb. 20.000 Ft - ezen állnak a bálák, hogy ne rohadjon szét az aljuk). Sajnos a 24 bála csak "szabálytalan" tárolással fér el, azaz nem a hagyományos, hosszanti formában 3 alul, 2 középen, 1 felül található, hanem 2 sorban kersztbe állítva, amelyen egy második szint található. Így viszont a bálák tetején egy víszintes felület képződik, ami nem egy életbiztosítás, mert simán lehet, hogy beázik a takaró és dacára a költséges beruházásnak, elrohad a szénám...
Tehát mennyibe van nekem a széna egy hónapban? Ha a fix beruházást 3 évre számítva leosztom 36-al, plusz hozzászámolom a négy bálát/hó + borravaló, akkor 33.700 Ft-ot fizetek a szénáért. Ez persze két lóra van, de hát nekem igazából csak egy kéne. A másik csak egy merő macera.
3. HOVA TESZEM A TRÁGYÁT?
Hát arra nem gondoltam korábban, hogy ez lesz az egyik legsarkallatosabb pontja a lótartásnak... Nyilván annak, akinek földjei vannak, ez nem gond, sőt, csupa haszon... Nálunk viszont nincs szükség trágyára, és hát a telken nem is fér el egy trágyadomb. Nem tudom olyan helyre gyűjteni a cuccot, ahonnan kényelmesen elvitethetem. Nehezíti a helyzetet, hogy viszonylag közel a ház, így a legyek és a szag miatt se annyira optimális a karám közelében tárolni a lószart. Az előző tulajdonos sitteszsákba gyűjtögette a mellékterméket, és amikor már sok zsák összegyűlt az erdőszélen (az emberek itt mindent a telkek mellett tárolnak, ami nem valami szexi, de hát ez van...), akkor saját költségen elvitette egy teherautóval valakinek a födjére, akinek szüksége volt rá. Először én is zsákba kezdtem gyűjteni a trágyát. A zsákot a talicskába tettem, ebbe lapátoltam a golyókat, de meg kell mondjam, irdatlan macerás volt az egész procedúra. De nem is a lócitrom elhelyezése a legnagyobb kérdés, hanem a letaposott, húgyos széna tárolása, amit nem nagyon tudok bezsákolni, mert egész egyszerűen fizikailag nem tudom bepréselni a sitteszsák száján. Mennyiségre se kevés, amiről beszélünk... Reggelente másfél sitteszsák tiszta lószart lapátolok össze, amiben nincs benne, ha éppen összeszedem az etető környékén letaposott pisis szénát. Az még két-három hetente további három talicska cucc.
Most az erdő szélén gyűjtögetem a trágyát, de hosszabb távon erre a problémára muszáj lesz kitalálnom valamit. Már gondolkodom, hogy a kerítést egy helyen átépítem: a karám egy magaslatra épült, itt kibontok valamennyit a feltöltésből, ezt körbe támfalaztatom, és majd ide tudom beborítani fenntről a trágyát, amit az utca szintről egy kapun keresztül lehet majd összeszedni. De azon is gondolkodtam már, hogy mindjárt egy konténernek csinálok helyet, és akkor még egyszerűbb az elszállíttatás. Egyszóval agyalok ezen, de még nem tudom, mi lesz a megoldás. Mondanom se kell, ez sem 2 fillér lesz...
4. HOL LOVAGOLOM A LOVAT?
Nincsen ugyanis pályám... Heti minimum 5 napot lovagolok, amit muszáj is a kisebb rendelkezésre álló hely miatt, de ez időnként - főleg most télen, a befagyott talaj miatt - szinte lehetetlen. Nyáron nem volt gond, mindig jó volt a talaj, lehetett folyamatosan terepezni. Van a környéken egy régi lőtér, ez tulajdonképpen több, egymástól dombbal elválasztott sík területet, az egyiken kialakítottam magamnak egy klassz gyakorló pályát is. Itt nagy körön lovagolok különböző feladatokat a lóval. Elég egyenletes, rugalmas, jó minőségű a talaj, jó vízelvezetéssel, mert a legnagyobb esőzések után is tök száraz. Éppen bemelegszünk, mire ideérünk, gyakorlunk, aztán zúzunk tovább terepre.
Futószárazásra találtam egy sík területet a szomszédban, amelyet kör alakban fák és bokrok határolnak, szinte erre van kitalálva. Egy napom ráment a terület kigyomlálására, de mára teljesen jól használható hellyé vált, itt dolgozom Titánnal, és időnként itt mozgatom le Karát is.
Csabától is ki szoktam bérelni a pályát, ez itt van a szomszédban. 1000 Ft-ot fizetek egy óráért. Ha az időjárás kegyes, és jó minőségű a pálya, akkor heti egy-két alkalommal itt edzek Karával. Szoktam privát órát is venni Csabától, ilyenkor - a saját ló miatt - egy ezressel fizetek kevesebbet, mint régen, így 3000 Ft-ért edzek. Most ugró edzéseket fogok kérni, mert jövő év végére pályát kell majd lovagolnom a TF-en, jó lesz erre rendesen felkészülni. Tehát... Ha nem számítom a privát órákat (hiszen ezeket akkor is fizetném, ha bértartásban lenne a ló - heti egyszer eljárok továbbra is Verához, plusz a Csabás Karás edzések vannak), akkor kb. havi 5-8 ezer forint is elmegy a pályabérlésre.
5. MENNYI IDŐM VAN A LOVAZÁSRA?
Amikor megvettük a házat, és dumálgattunk az előző tulajjal, kérdeztem tőle, hogy mennyi idejét veszi el a lovazás... Ő nagy lelkesen legyintett, hogy igazából semennyit, napi kb. egy órát, és az is milyen élvezetes, hiszen neki kikapcsolódás lenn lenni az állatokkal.
Ez egyébként igaz rám is, azaz, hogy szívesen töltök időt a karában, és nem nagyon érzem azt, hogy a szar szedés, vagy a lóetetés valamiféle nehéz kötelesség lenne, amit amúgy nem akarnék csinálni. Reggel, akármilyen idő van, felöltözöm annak megfelelően (még nem fordult elő, hogy fáztam volna munka közben, és eddig -10 volt a leghidegebb...), és indulok a lovakhoz. Én lakberendező vagyok (voltam...), így nem vagyok időhöz kötve. A család most 6-kor kel, 6:50-kor el kell indulniuk, hogy a gyerekek beérjenek a suliba, kelek hát velük én is. Amikor elmennek, akkor rakom össze magam, és indulok le a lovakhoz. De akkor sincs semmi, ha hétvégén elalszom. Ezen nem vagyok hajlandó görcsölni. Simán és jól elvannak akár 11-ig is. Ahogy írtam, tök sok letaposott széna van ott (oldalt az etető mellett is felhalmozva, ami nincs lepisilve vagy ilyesmi), abból tudnak és szoktak is - nagy finnyásan - szálazgatni, ha nincs friss, amit két pofára tolhatnának. Amúgy sem kötöm igazán időpontokhoz az etetéseket, így tök jól elvannak, nem stresszelnek, és amikor megyek hozzájuk nem az van, hogy ott toporognak, hanem szépen, komótosan jönnek a fogadásomra.
Én napi körülbelül 1,5 órát töltök a lovak környezetének rendezésével és az etetéssel. Egy óra reggel (ez persze lehetne este is), amikor szénát adok nekik és összeszedem és kiviszem a trágyát és kb. fél óra este (abrakolás, széna feltöltés, vizezés, ilyenek...). Bár vannak önitatók - ezeket nyáron használhatnám - a lovaim nem hajlandóak inni belőle (jövőre kicsit szigorúbb leszek, szomjan csak nem fognak halni...:)), így a boxok melletti falikútból slaggal töltöm fel a szépséges és tökéletes méretű kaspót, amit most itatónak használok. Ilyenkor télen a box épülete víztelenítve van, a közeli garázsból hordok forró vizet, reggel és este két-két nagyobb vödörrel.
Tehát napi 1,5 óra telik el a a takarítással/etetéssel, ehhez még időnként más teendő is hozzá jön (valamit megszerelni, söprögetni, több mindent alaposabban takarítani, ilyenek...). Ezen kívül mozgatni kell a lovakat. Titánt futószárazni szoktam heti minimum 3x, ami kb. összesen (tisztítással, nyergeléssel, a helyszínre vezetéssel) 1 óra 10 percet vesz igénybe alkalmanként. Karát ugye lovaglom kb. heti 5x. Ha pályára megyünk, akkor úgy 1,5 óra alatt vagyok meg mindennel, ha terepre, akkor 2-4 óra.
És ugye az se két perc, ha valamiért el kell szaladni a Horzéba, vagy a Decathlonba...
Nem kevés időt kell a lóval tölteni, na. Szerintem egy rendes állásba egyszerűen nem férhet bele az otthoni tartás, főleg, ha nincs pálya, hiszen télen, mire az ember hazajön a munkából, már sötét is van. Igaz, ha hektáronként egy lóval számolva tartják legelőn az állatokat, akkor szinte rájuk se kell nézni, és ilyenkor a lelovaglás se gond, hiszen mozognak szabadon eleget... Talán ebben a formában még munka mellett is működhet az otthoni tartás.
6. MENNYIRE BÍROM A RÖGHÖZ KÖTÖTTSÉGET?
Ha az embernek lova van, eléggé beszűkülnek az utazási lehetőségei. Mi anno meglehetősen szabad életet éltünk. A legtöbb hétvégén elutaztunk valahova, évente többször hosszabb időre is elmentünk otthonról, sokszor csak úgy spontán vágtunk neki országnak-világnak. Mindez még (a gyerekeken túl) egy kutyával és egy macskával is könnyedén ment: vagy vittük őket magunkkal, vagy hazavitte az állatokat a bébiszitterünk, időnként beadtuk őket panzióba. Na, ez most azért jelentősen bonyolodott... Annyiban szerencsénk van, hogy Judit (aki a gyerekekre vigyáz csecsemőkoruk óta, és a háztartásban is segít nekem) világ életében lótartó volt, így alkalmanként simán megoldottuk, hogy beköltözött hozzánk, és reggel-este megetette a lovakat. Igaz, eddig ezek nem voltak hosszabb időszakok. Őszintén szólva már vagy 4 hónapja nem nagyon voltunk sehol...
Jelentős szervezést fog például igényelni az egy hetes családi síelésünk (jézus, ez mindjárt itt van, és én még nem is tudom, mi lesz a lovakkal...), vagy a szokásos családi Olaszországozás nyáron...
A hosszabb (1-2 hetes) utakra több lóelhelyezési tervem is van, ami elvileg működhet is. Például Csaba lekerít egy külön karám részt a lovaimnak, és nála laknak, amíg mi nem vagyunk. Ebben a felállásban az is optimális, hogy szállítani se kell őket. Csabával már beszéltünk róla, hogy ez működhet, de még semmit nem konkretizáltuk. Ha valamiért nem jönne össze, akkor még a Szilajjal szeretnék beszélni, hogy ilyen rövidebb távra elhelyezhetem-e hozzájuk Karáékat. Ehhez már kell lószállítót bérelni (a vonóhorog már szerencsére fenn van a kocsin és Dani is letette a szállítós jogsit), mert bár Karával át tudok lovagolni, Titánt nem tudom átvinni. Lóhátról vezetni nem merem.
Nem akarok nagyon magas lóról szólni, de szerintem ez a fajta röghöz kötöttség számottevő oka lehet a nagy magyar lótartó massza stupidságának. Egyes fórumokon büszkén hirdetik a lótulajdonosok, hogy nekik nincs is semmilyen késztetésük elmenni valahova, mert milyen jó nekik mindig a lovuk mellett. Az ilyen módon beszűkült provinicális gondolkodásmód érződik nagyon sok emberen: mert nem láttak mást, mint ami a szűkebb környezetükben történik, nem beszélve arról, hogy nyelveket se beszélnek, így aztán fogalmuk sincs, mi zajlik a világban. És, ahogy a paraszt bácsi mondja a zsiráf láttán: "márpedig ilyen állat nincs"... Így próbálj érdemi eszmecserét folytatni sok magyar lovassal...
7. MILYEN AZ EGÉSZSÉGEM, A FIZIKUMOM?
Én nyáron - amikor a lovakat hazahoztuk - múltam 41. Igazság szerint nagyon jól karban vagyok tartva (világ életemben sportoltam valamit), az erőnlétem talán soha nem volt jobb. Igaz, 27 évesen megműtötték a gerincemet sérvvel, emiatt a jobb lábfejem időről időre zsibbad, néha a hátam is beáll, de speciel a lovaglással töltött eddigi, kicsit több, mint 2 évem alatt pont a hátammal a világon semmi baj nem volt. Szóval, amikor Kara és Titán házhoz jöttek, éppen a toppon voltam... És még így is nehéz...
A rengeteg cipekedés iszonyúan kifáraszt nap végére. Az alkalmanként két nagy vödör víz lecipelése, a széna bevasvillázása, a lótrágya összeszedése (egy gereblyével hólapátra húzom a pakkot, ezt emelem be a talicskába), a nehéz talicska eltolása a trágyadombig, az alsó rétegben megtalálható, húgytól elnehezült, letaposott széna felszedése (ez talán a legnehezebb), a szénabálák mozgatása, a futószárazás, mind iszonyú fizikai erőkifejtést igényelnek. Amióta itt vannak a lovak, minden reggel úgy kelek, hogy az ujjaim fájnak a megerőltetéstől. Azt hittem, ez majd idővel javul, de csak nem szokja meg a kezem. Már attól tartottam, reumás vagyok, meg is nézettem, de nem... :). Újabban a csípőm is fáj, ez speciel nem tudom mitől, de úgy általánosságban elmondhatom, hogy estére mindenem fáj. Ez lótartás előtt nem volt így...
Van azért előnyös oldala is a dolognak, fitnessbe biztos nem kell járnom. Mint látjátok a fennti képet, a karom már induláskor se volt trutyi (a fotó a Titán érkezése előtti napon készült), na azóta még sokkal durvább... A hasizmaim is bekeményedtek, a combom látványosan erősödött. Nemrég kipróbáltam, és gyakorlatilag bármennyi fekvőtámaszt meg tudok már csinálni. :)
8. VAN-E ELEGENDŐ TUDÁSOM, TAPASZTALATOM?
Ha bértartásban van a lovad, akkor jellemzően egy hozzáértő csapatban találod magad, ahol a különböző problémáidra azonnali segítséget kapsz. Nekem nagyon jól jött, hogy Karát először a Szilajba vittem és itt ismertem meg, biztonságot adott a szakértő és támogató közeg. Rengeteg kis banális hülyeség merült fel bennem, amire rögtön megnyugtató választ kaptam. Persze egy percig se merem állítani, hogy az a pár hónap arra elég lett volna, hogy kiképezzem magam bármire is, ami felvértez engem a problémák hadára, amivel itthon szembe nézhetek, így őszintén kimondom: én a totál nullára hoztam haza Karát. De beiratkoztam a TF Lovaslkultúra szakára, ahol a legjobbaktól kérhetek szakmai tanácsokat, itt van a szomszédban 2 gyakorlott lótartó, akikhez bármikor fordulhatok, kicsit lejjebb, a sarkon Csaba, aki szintén tud nekem okosakt mondani. Legalább 5 állatorvos telefonszáma van meg a mobilomban, szükség esetére, és az edzőimhez, Imolához és Verához is fordulhatok kérdésekkel.
Azért őszintén elmesélek egy történetet például, ahol a hozzá nem értésem a lovam életébe is kerülhetett volna. Amikor Titán idejött, nagyon le volt purcanva. Gondoltam, kell neki rendesen a kaja, szépen felpumpáljuk. Így este, a kis gyengus gyomrába egy fángli abrakot mértem. Persze megette mindet. Éppen a karámban tettem-vettem, amikor egyszer csak - a vödör mellől - rám nézett, odaszaladt hozzám, és a lábaim előtt összeesett. Teljesen kikészültem, hogy kólikázik a lovam, tiszta idegesen sikítoztam Daninak, hogy jöjjön segíteni. Felrángattam Titánt, sétáltattam, átadtam Daninak, hogy ő mászkáljon vele, amíg én hívom az orvost. Az mondjuk durva volt, hogy senki nem tudott kijönni, de nagy szerencsénkre a sétáltatás közben egyszer csak megállt, trágyázott egy nagyot és onnantól "meggyógyult". A telefonba mondta az állatorvos, hogy fél fánglinál egyszerre ne nagyon adjak többet a póninak.
Aztán adódhat egy csomó viselkedésbeli probléma, amihez talán segítség kell. Szerencsére Kara iszonyú jó fej, vele ilyen szempontból nem merül fel teendő (habár a bizalmet kettőnk között még építeni kell...) de Titán például klasszikusan a fejemre nőtt. Erőt kellett vennem magamon, hogy szembenézzek a problémával és nekiálljak megoldani. Ez is könnyebb lenne szakértő közegben, sőt ott biztos nem fajult volna odáig a dolog, hogy a lovam hátulról rám ugorjon....
Ha lovad van, akkor csomót költhetsz a fejlődésedre, különböző kurzusokra és tanfolyamokra. A fennti kép például Halász Péter "Partnerség kurzusán" készült, igaz, itt még azelőtt jártam, hogy Karát hazahoztam volna.
+TÖBBI KÖLTSÉG
Ha még egyáltalán nincs lovad, akkor ne feledd, hogy ez kiapadhatatlan pénzköltési lehetőség... :)
Évente egyszer biztosan kell költeni állatorvosra, amikor oltják a lovat (de ne legyenek illúzióid, ennél többször fogtok találkozni...), 3 havonta féreghajtózni kell, 6-8 hetente patkoltatni, és mindig veszel valami jutalom falatot, vitamint, táplálékkiegészítőt, légytelenítő sprayt, stb... Nem beszélve a ló és lovas felszerelésekről, mert valahogy ezekből is mindig kell valami új. Ha lovad van, akkor új kedvenc helyeid lesznek: a Decathlonban a Fouganza sorok, a Horze áruházak és a Nagy Lovas például... :).
ÖSSZEGEZVE A DOLGOT
Ha adottnak veszem a területet, ahol tartom a lovat (amit egyébként nem kéne, hiszen költöttünk rá...), és nem számítom azokat a költségeket, amelyek egy bértartásban is felmerülnek (plusz abrak, patkolás, ilyenek...), akkor most lótartásra 33.700 Ft-ot költök, pályára meg kb. 7000 Ft-ot, ez összesen legyen 40.000 Ft. Egy dolog, hogy ez két lóra érvényes, de nincs választási lehetőségem, a lónak társ kell. Ennyit fizettem a Szilajban a bértartásra ridegben. Ezek szerint ingyen dolgozom napi másfél órát... :)
Tegyük fel, hogy valakinek kell két ló, pl. mert a társa is lovagol, akkor 20.000 Ft-ra jön ki egy ló tartása. Ez azt jelenti, hogy egy hónapban 20.000 Ft-ért gürcöl 45 órát. Ez 444 Ft-os órabért jelent. Csak összehasonlítás képpen: ma egy takarítónő 1.300 Ft-ért dolgozik egy órát.
UGYANAKKOR
A lovakkal való törődésnek minden percét imádom és élvezem. Nap, mint nap rengeteget tanulok és nem csak a lovakról, hanem saját magamról is... Az, hogy itthon rá vagyok kényszerítve arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, pótolhatatlan hozzájárulás a fejlődésemhez. Hogy akkor is ki kell mennem terepre Karával, amikor nem érzem magamban az erőt, hogy akkor is ki kell vinnem Titánt futószárazni, ha éppen bakol vezetőszáron, és ezt nekem kell azonnal lerendeznem vele, mert ott és abban a pillanatban nincs segítségem. Ezeknek a mélypontoknak köszönhetem viszont a legnagyobb magasságokat is: például amikor Titán gyönyörűen, szóra és együttműködően dolgozik.
És ha innen nézzük, akkor egészen olcsó a tanulópénz... A takarítónő 1300 Ft-ja és a 444 Ft-os lóápolói órabér közötti rés 856 Ft. Ilyen olcsón biztosan nem találnék kurzust a lovak viselkedéséről, pláne nem coach-ot, vagy pszichológust... És ha egy fitness órával vetem össze a lótartás alternatív költségét, akkor megint egészen jól járok. :)
Persze nem állítom, hogy előbb-utóbb nem fogom feladni ezt az életvitelt ebben a formában. Mert ez így egész embert kíván. De az is biztos, hogy ennek most nálam éppen itt van az ideje!
