A támaszkodás

Néha az az érzésem, hogy túl "keményen" fogjuk Karát. Hogy talán egy kicsit lassabban kéne haladni, hiszen másfél évig pihent, nincs hozzászokva a nagy terheléshez. A legnagyobb kérdés bennem most az - mert ezt gyakoroljuk - hogy milyen az ideális szárhasználat, és a megfelelő támaszkodás.

A tegnapi videón (ITT), ahol Irén lovagol rajta, feltűnt, hogy Kara feje folyamatosan a függőleges mögött van. Nekem mindig azt mondja Irén, hogy ha beleenged a ló a zablába, akkor én ne eresszek bele, mert nem marad keretben a ló. Ezt értem. És, hogy a kezem maradjon rugalmas, a szárkapcsolat folyamatos legyen, ne löttyenjen, mert az fáj a lónak, az pedig nem, ha folyamatosan tartom. Ezt is értem. Csak abban vagyok bizonytalan, hogy tényleg ennyire erősen kell-e tartanom a szárat. Mindenhol azt olvasom, hogy ez egy finom kapcsolat kell legyen. És, hogy - kis túlzással - akkor jó a szárkapcsolat, ha a szár egy részét cérnával tudnánk pótolni… Hát ez nálunk biztosan nincsen meg….

A fejtartással kapcsolatos következő megállapításokat Gőblyös István Zabla és kengyel blogján találtam (ITT), amikor a rollkuról (erőszakkal kikényszerített, fájdalmas és természetellenes tartás) ír. A posztban Gőblyös azt fejti ki, hogy a nyak tartása és a fej helyzete önmagában nem hordoz megkérdőjelezhetetlen információt, és hogy a vonal mögött álló fej - pedig ő nagyon szigorú tud lenni a szerinte sokszor félreértelmezett díjlovaglással - önmagában nem ördögtől való dolog:

"Vonal mögött: A napi munkában, a bemelegítő pályán vagy akár verseny szituációban is kerülhet egy ló vonal mögé. Ez történhet a lovas szándékos, ilyen irányú segítségéből adódóan illetve a lovas akarata ellenére. A ló ilyen esetben vonal, de nem szár mögött van. A lovat semmilyen szempontból nem károsítja, sőt bizonyos esetekben a bemelegítés vagy a munka során kívánatos. Ennek oka (ez jó síkmunkát végző ugrólovasoknál is megfigyelhető), hogy a ló háttevékenysége így fokozható, egy pozitív! feszültség jön létre a lovas keze és a ló lendületesen, súlypont irányába dolgozó hátsó lábai között amelynek eredményeként az ebből a helyzetből vonal elé lovagolt ló jobban használja magát. Nem véletlen, hogy az ugrólovasok többsége a lovát inkább mélyebben és kerekebben, síkon túlnyomó többségben vonal mögött lovagolja.

Szár mögött: Egyértelműen nem kívánatos, hogy egy ló szár mögött menjen, hiszen ez azt jelenti, hogy a ló „nincs a lovas előtt”. Tehát a ló nem fogadja el a lovas előre hajtó segítségeit, nem használja a hátát és nem támaszkodik. A szár mögött lévő ló visszatarthat, elrohanhat, a lovas hatástalan marad. A lovat ettől függetlenül nem károsítja és fájdalmat sem okoz neki. Adódhat a (többnyire még fiatal, vagy képzetlen) ló fennálló egyensúly problémáiból, erőtlenségéből, képzettségi hiányosságaiból esetleg fogváltás miatti érzékenységből…stb. Tapasztalt kiképző segítségével (és természetesen egészségügyi problémák kizárásával) többnyire probléma nélkül orvosolható.

A fentiek tekintetbe vételével tehát megállapítható, hogy senki se kövezzen meg egy lovast azért mert a lova szár mögött vagy vonal mögött van, vagy mert egy rossz pillanatban elkapott fotót lát az illetőről. A négyszögben megköveteltnél nagyobb mértékű hajlítás teljesen elfogadható, de a túlzások és a szándékos, erőszakkal kikényszerített természetellenes testtartás minden esetben káros és elítélendő, abban az esetben is, hogy ha ezt a tartást előzetes tréning során „tanították” meg a lónak. A vonal előtt dolgozó ló sem bizonyítja önmagában a kiképző munka helyességét, mindig az összkép a döntő. Természetesen egyszerűbb lenne sablonokkal, ábrákkal, szögmérőkkel pontos adatokat megadni, de ez sajnos a lovaglásnál lehetetlen hiszen minden ló és minden szituáció más és más…"

Bár nem tudom, ki írja a "Pacikódex" nevű blogot, azért jó támpontokat találtam a témában (ITT):

A megértés eszköze
„A támaszkodást a ló keresi, a lovas pedig megengedi" - lovaskö­rökben ez a nézet járja. Ló és lovas közti kommunikáció csak így működik fennakadás nélkül.

Klasszikus fogalom
A lovasegyesületi előírások szerint a támasz­kodás „a lovas keze és a ló szája közti állan­dó, puha és rugalmas kapcsolat". A támasz­kodás a klasszikus lovaglásban előforduló fogalom, amely az átengedés eléréséhez ál­landó kapcsolatot igényel a lovas kezétől a kantárszárakon át a ló szájáig. A támasz­kodás csak a pihenés alatt, a szünetekben szakad meg. A westernlovaglásban a kezek nem állnak állandó kapcsolatban a ló szájá­val. A kantárszárakat itt csak rövid időre veszik fel, és azonnal meg is engedik. Az állandó támaszkodás, ahogy ez a klasszikus lovaglásnál megszokott, sétalovaglás közben is alkalmazhatatlan lenne.

Közvetlen kapcsolat
A lovas minden lovaglási nem­ben segítségekkel érteti meg magát a lovával. A segítségeket a súly, a combok és a kantár­szárak, valamint a hangja fel­használásával adja. Ahhoz, hogy létrejöjjön a rugalmas kapcso­lat a lovas keze és a ló szája között, a száraknak megfelelő hosszúságúaknak kell lenniük. A ló csakis így tudja helyesen fogadni a lovas jelzéseit. A tá­maszkodást leginkább egy tele­fonbeszélgetéshez lehetne ha­sonlítani,ahol a lovas a kantár­szárakkal hozza létre a kapcso­latot és továbbítja a híreket a lovas kezétől a ló szájáig.

Körülnézet
Ha a ló megpróbálja kivonni magát a kezed irányítása alól, felcsavarodik vagy a fejét kapkodja, meg kell vizsgálnod, nem vetted-e fel túl erősen a kantárszárakat. Egy túl kemény, ügyetlen vagy nyugtalan kéz akadályozza a lovat a támaszkodás keresésében.

Hiba a vonalban!
A hasonlatot tovább fokozhatjuk. Nincs értelme annak sem, hogy beleüvölts a kagylóba, ezzel csak a téged hallgató idegeire mész, és a kagylót eltartja a fülétől. Beszélj átlagos hangerővel, és várd ki türelmesen a partnered válaszát, ha valóban meg akarod magad értetni vele. Ha a vonal megszakad és súg, jobb, ha leteszed a kagylót, és majd máskor hívsz. Természe­tesen nem szabad megfeledkezned róla, hogy a kagy­lót ismét a helyére tegyed, amint vége a beszélgetés­nek, a számláló különben tovább kering.

Jó tudni
Egy jól képzett, oldott és kezes ló magától keresi a támasz­kodást a zablára. A lovas csupán ösztökéli, hogy folyama­tosan és oldottan haladjon előre. A kantárszárakat semmi esetre sem szabad nagyon felvennie, és ily módon minden­áron kikényszerítenie a támaszkodást.

Tipp
Azt a lovat, amely a kéz minden irányító mozdulatára a fej felkapásával védekezik vagy éppen felágaskodik, alaposan ki kell vizsgáltatni. Lehet, hogy fájdalmas taréj alakult ki a fogain, vagy a hátával vannak problémák.

Jó munkával a jó támaszkodásért
A munka minősége bizonyára függ a ló támaszkodásának minőségétől is. A jó kapcsolat a ló szájával puha és rugal­mas. A lónak mindenkor bíznia kell a lova­sában, és magától szárhoz kell állnia. Ha meghúzod vagy feszesen tartod a szárakat, az még távolról sem jelenti azt, hogy a ló támaszkodva jár. Ha a ló már kényszer nélkül, önként keresi a támaszkodást, akkor már képes arra is, hogy a finom segít­ségadásokra azonnal reagáljon. Hagyj neki elegendő időt, és egy kicsit engedj a szá­rakon! Az összeköttetés a ló szájával eköz­ben továbbra is fennmarad. A szárakat mindig csak rövid ideig szabad felvenni. Ahhoz, hogy visszavedd a tempót, zárd egy kicsit szorosabbra az öklödet, a csuklódat pedig fordítsd többször könnyedén befelé. Amint a ló reagál a segítségre, ismét engedj a szárakon.

Szünetek közbeiktatása
Még egyszer térjünk vissza a telefonbeszél­getéssel való összehasonlításra. Képzelj el egy olyan beszélgetőtársat, aki szüntelenül fecseg, anélkül, hogy választ várna tőled. Biztosan nem fogod sokáig figyelmesen hallgatni. A lónak is szüksége van néha leg­alább egy lélegzetvételnyi szünetre. Lovagolj ezért időről időre néhány kényelmes kört hosszú száron.

Figyelem, hiba!
A támaszkodás fontos cél a fiatal ló kikép­zésében. Csak így tanul meg ütemesen és egyensúlyban előrehaladni, és lendületesen a lovas kezéhez állni. A lovasnak soha nem szabad kikényszerítenie a támaszkodást az­zal, hogy meghúzza a kantárszárakat. A ló különben hozzászokik a „rossz bólintás­hoz", azaz legmagasabb pontja nem a tarkó lesz, hanem annál valamivel hátrább kerül. A lovat soha nem szabad túl korán szárhoz állítani, különben a hátsó rész aktív előre­lépése akadályokba fog ütközni, és a hátával nem tudja továbbvinni a lendületet. A hát és a nyak izomzatának megnyúlása és ella­zulása azonban a további munka szempont­jából rendkívül nagy jelentőséggel bír.

Körülnézet
Ne keverd össze a támaszkodást a húzással! A támaszkodás azt jelenti, hogy a lovas keze és a ló szája közt puha és rugalmas kapcsolat áll fenn. A száraknak nem szabad lelógniuk. A kemény kapcsolat, azaz ha a lovas meghúzza a kan­társzárakat, lehetetlenné teszi a finom irányítást.

Délután edzek Irénnel, szeretném vele megbeszélni ezeket a dolgokat, hogy tisztában lássak a kérdésben.

Kép forrása: lovasok.hu