…és egy amorf szelfi jutott mára… Kara szuper-cuki volt, könnyedén kihoztam, tisztogattam. Megkértem Gábort, hogy nézzen már rá a patájára, mit gondol. Megpucolta, megkopogtatta, megnyomkodta, de Kara semmire nem reagált. Nem futószáraztam, de vezetés közben nem láttam rajta semmit. Szépen letisztogattam a patáit, beolajoztam, adtam neki egy kis gyümi chevinallal, aztán ment vissza a többiekhez. Mondhatni, ez volt Kara álom napja… :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.