Na, szépen vagyunk… Ma nem mentem ki Karához, megpróbáltam itthon állni a sarat, és dolgozni kicsit, de nagyon nehezen megy. Gyakorlatilag nem sokra jutottam… Mindegy, ma úgyis Irénnek kellett ráülnie. Este felhívott telefonon, és rossz híreket hozott. Azt mondja, már futószárazákor nézte, hogy valami nem stimmel, de amikor ráült, határozottan sántított az egyik első lábára. Utána megkérte az egyik kollégát - aki kicsit könnyebb nála - hogy ülön már ő is fel rá, tényleg van-e ez a dolog, vagy csak a súlyt bírja most nehezebben… Hát alatta is rosszul ment. Na, nem kellett sok idő, hogy lesántuljon a lovam. Szépen vagyunk.
Irén azt mondja, majdnem 100%-ig biztos abban, hogy pusztán annyi a baj, hogy Karának felpuhult a patája, és beleléphetett egy kőbe a karámban, most az fájhat neki. ÁÁÁÁ!!!! Erre figyelmeztetett Péter is, aki körmölte Karát… Kérdeztem, az hogy lehet, hogy 8 évig nem kellett rá patkó, most meg hirtelen de… Szerinte eddig lehet, hogy szárazabb helyen volt, és akkor nem ázott fel. Így abban maradtunk, hogy Irén intéz neki egy patkoló kovácsot (Péter most dipomát fog átvenni, ezért nem jön ki a lovardába szombaton, ahogy szokott…), és meg kell patkolni Karát. Ma meg tesz a kajájába egy kis gyulladás csökkentőt, nehogy valami komolyabb történjen. Remélem, hamar rendbe jön, és sajnálom, hogy nem maradhat patkó nélkül. És közben reménykedem, hogy tényleg csak ennyi, és nem arról van szó, hogy most jött ki rajta a pluszos hajlítási próba eredmény… Ujjakat x-be, és reménykedni.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.