Gyönyörű idő volt ma! Elő is kaptam egy inget a mellény alá és végre bőrcipőben mentem lovagolni… A nagy eleganciára való tekintettel meg is kértem egy éppen arra serte-pertélő lovas lányt, hogy készítsen rólunk egy jó fotót.
Ma megint nem érezem túl jó formában magam. Irén is kinn volt, beszéltem is vele, hogy merre tovább, majd kimentem lovagolni az alsó-külső pályára, ahol most díjlovas négyszög van felállítva. Miután tegnap arra jutottam, hogy talán tényleg valamelyest meg kell tartani Kara fejét, most megint próbálkoztam. Na ebből egy olyan izzadtságszagú rettenet jött ki, hogy nem csak csinálni volt rémes érzés, de gondolom nézni is. Kara megint ellenkezett végig, tiszta ideg volt, ettől én is. Végig feszkó és rettenet. És nem jutottam a világon semmire, mert annyira azért nem voltam tökös, hogy jól megfogjam, de annyira eléggé fogtam, hogy ideges legyen tőle. A lehető legrosszabb kombináció: ebből aztán egyikünk se tanult és csak a szarság volt… Nem is csináltam sokáig… A végén - levezetésképpen - hosszú szárat engedtem, és egy kézzel "cowboyosat" játszottam - testsúllyal irányítgattam Karát, meg azzal, ahogy a szár a nyakára simul, és ez neki is és nekem is megnyugtató volt.
De ez így nem lesz jó. Gyorsan ki kell találnom, hogy az egyedüli gyakorlások során milyen irányba megyek, mert ez, amit ma csináltam, a lovaglás kicsúfolása….
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.