Kara és a kétszer tört zabla

A mai teljes napom a lovaglásról és a lovakról szólt! :) Először Csabával mentünk ki terepre - én szokásomhoz híven megint Amandán… Szerintem 2,5 órát is mentünk, a 7 vezértől a Szilajig és vissza. Nagyon klassz volt, bár Amanda megint nagyon "bólogatós" formában van. Sajnos a Szilaj környékén én se javítottam az állapotán - Csabival kitaláltuk, hogy felvágtázunk egy dombra, de az egyik lábam kiesett a kengyelből, és így kicsit féloldalasan próbáltam meg megállítani szegényt… Ahogy Csaba finoman fogalmazott: "Hát ez elég zaklatottnak tűnt…". :)))
A 7 vezérből elmentem a Horzébe 2x-tört zablát venni. Ha már ott jártam, vettem lóhajgumit, saját vödröt az etetéshez, egy szép szivacsot a feneke tisztításához. És legnagyobb örömöme kapni Dallos Gyula könyvét, úgyhogy gyorsan megvettem azt is!

Nagyon jól indult a Karás idő: kikiabáltam Karának a kocsiból, aki gyakorlatilag odaszaladt hozzám! :))) Gyorsan kiszálltam és nyújtottam neki egy szeletke almát.
Amikor kötőfékkel mentem hozzá, akkor is nagyon boldognak látszott, és közelebb lépet hozzám.
Kinn a patamosónál összefutottam Dórival, aki megmutatta nekem, hogyan szokta befonni a lova farkát. Egyszer majd én is megcsinálom, bár ehhez nincs sok türelmem…
Nézegettem az új zablát, és megállapítottam, hogy kisebb annál, amit Irén adott a múltkor, és ami még ott van a kantáron. Ezért inkább Irénével lovagoltam.

Ez az edzés is elég zaklatott lett. Kara rágja nagyon a zablát, de az az érzésem, hogy nem jókedvében, hanem idegesen. Nem vettem észere változást a viselkedésében az 1x törthöz képest. Lovagoltam egész pályán, köröket (kicsi-nagy), átmeneteket (főleg lépés-ügetés-lépés), és mindkét irányba vágtáztunk egy keveset, itt is egész pályán és körön is. Gyakorolni szeretném a vágta-ügetés átmeneteket, mert nagyon zaklatottak, nem vagyok ügyes benne. Összességében nagyon bénának éreztem magam, ritkák voltak a jó pillanatok… És még valami… Amikor elkezdtünk ügetni, köhhentett… Tegnapelőtt is köhögött, igaz, csak kettőt, amikor elkezdtünk dolgozni, most viszont többet, 5-öt, 6-ot is. Megint akkor, mikor ügetni kezdtünk. És talán a levegővétele se volt annyira tiszta. Ennek utána szeretnék járni.

Amikor visszamentünk a patamosóhoz, megnézegettem a zablákat. Felpróbáltuk Karára az új zablát, és megállapítottuk, hogy a zájzuga túl rányomul a karikára, így becsípődhet, ezért tényleg 13,5-ös zabla kell neki. Tisztogatás-finomságok-karámba visszavezetés. A karámban még maradt egy-két simcsire, utána csatlakozott a többiekhez.
A Horzében nagyon kedvesek voltak, bár a számlát nem találtam, kikeresték nekem és hagyták cserélni. Arra gondoltam, hogy - mivel 13,5-ös volt a Decathlonban is - veszek egy más típusút… Vettem egy almás, műanyag kétszer törtet. Holnap ezt próbáljuk ki! :) Az eladólány azt mondta, ő is ezt  használja a lován, aki nagyon szereti. Ezzel azt gondolom, megteszem a legtöbbet Karáért, amit eszközökkel lehet, innentől kezdve csak a puha kéz és a megfelelő technika kell…
És ha nem lett volna még elég a lovakból, este Danival megnéztük a Kincsemet. Nagyon tetszett, bár egyetértek az Index kritikájával, amely némelyik viccesnek-menőnek kitalált modern elemet cikisnek titulál. Van benne egy-két jól eltalált ilyen poén: a lájkos és a szelfi készítés, de a többi néha már kínos, volt amelyiken az egész mozi felszisszent. Ezeket ki is lehetne vágni, és az hozzáadna a filmehez, nem elvenne…
Hát ilyen egy brutál-lovas nap… :)