Küzdök a zablával...

Tegnap tök nagyot edzettünk Irénnel! Iszonyúan élvezem ezeket az alkalmakat, bár még mindegyik arról szól, hogy a zablával küzdünk… Nagyon nehéz nekem ez a dolog, mert rettenetesen sajnálom a lovat, aki egész egyszerűen utálja a zablát, és kész. Nem szeretem a gondolatot, hogy én okozok neki kellemetlen érzést. Mondjuk jobb, ha szokom, mert nyilván a legjobb neki egy legelőn a haverokkal… :)

Beszéltem Irénnel azzal kapcsolatosan, hogy mennyire fontos nekünk a kerek nyak, és nem elég-e olyan helyzetbe hozni a lovat, amikor érezhetően ütemesen jár, a támaszkodás is megvan, de nem az általunk elképzelt "tökéletes" formában. Mert Karának ebben a helyzetben vannak hosszabb, nyugodt szakaszai. Irén azt mondja, hogy nekünk nem a kerek nyak a lényeg, hanem egy olyan állapot létrehozása, amikor a ló lendületben van (sok csizma, elöl megtart), és ezzel együtt felkínálja a hátát. A kerek nyak ennek csak egy folyománya, nem az a lényeg. Irén azt mondja, ez azért fontos, mert így izmozódik jól a hát, így tud jól hordani engem a ló. Ez a ló érdeke. Plusz pont jött egy iskolaló a karámba, aki nem így jár, és Irén azt mutatta rajta, hogy ha beáll egy olyan állapotba (beejtett hát), akkor megszokja, hogy így is lehet, ebből nehezebb kihozni, azaz jobb, ha így az elején megmutatjuk neki a helyes tartást. 

Azt is megbeszéltük, hogy ehhez valóban nem kell (jézusom, sőt…) "tépni" a ló száját, de azt csak sok-sok csizmával és elöl megtartó kézzel lehet elérni, hogy odamenjen a ló a zablához, és nagyon finom, puha kézzel, kis "szivacsot nyomkodó", birizgáló mozdulatokkal el kell érnünk, hogy elfogadja a zablát és beleengedjen. Kiderült, hogy nagyon kevés volt a csizmám, sokkal jobban oda kell tennem. De hogy ez ne okozzak állandó "ijdedséget" a lónak, folyamatosan rajta kell tartanom, és innen megnyomnom erősen. Azt hiszem az a baj, hogy nem elég erős a combom. Ha ott tartom és úgy nyomogatom legjobb tudásom szerint, akkor lóf.sz se történik, ezért kocogtatom, ami viszont - így visszanézve a felvételt - azt a kalimpáló mozdulatot eredményezi, ami szerintem elég szarul néz ki… :))) Amúgy én mindenkinek kötelezővé tenném, hogy vegye fel magát videóra, és nézze vissza, szerintem elképesztő sokat lehet belőle tanulni. Jó lenne, ha szakértők is megmondanák, min javítsak (hát kb. mindenen…:)), mert az én korlátozott tudásom azért nem feltétlen alkalmas a hibák kiszűrésére. 

Régebben nem volt jellemző rám, hogy előre essen a vállam, ez most szerintem azért történik, mert minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy finoman, de kellően tartsam a ló száját. Nagyon csak erre figyelek most, mert nagyon szeretném, hogy mihamarabb megnyugodjon Kara, és elfogadja a helyzetet. Ehhez persze az én kezemnek is sokat kell fejlődnie, hogy rugalmas legyen és ne bántsa a száját. Más lovakkal eddig nem volt ilyen jellegű gondom (kivéve Amandát, de neki mindig van baja…), mert mindig finoman tartottam a szárat, talán - biztosan - nem is elegendő kontakttal, mert eddig nem volt cél a (jó) feszültség kialakítása, a hát emelése. Szóval eddig nem a lovat treníroztuk, hanem engem… :) Elkezdtem megérteni, miért mondják, hogy jobb, ha a ló képzettségben eggyel a lovasa felett van, és ő tanítja lovagolni. Ez igazából a lónak is fontos... Irén segítségével áthidaljuk a nehézségeket, csak azt nem szeretném, hogy esetleg az én ügyetlenségem okozzon extra kellemetlenséget a lónak.

Szóval az alábbi videó felvételen azon kívül, hogy nagyon előre dőlök (ezen mondjuk könnyen tudok változtatni, mert lovaglás közben is érzem…), most merevnek is látom magamat, pedig lóháton ezt nem úgy érzem. Mondjuk a vágta-ügetés átmenetem sajnos tényleg elég zöttyenős lett, de ez azért nem szokott mindig így kinézni. Legközelebb gerincvédő nélkül is megnézem magamat, mert alatta szerintem rugalmas vagyok, és ez csak a látvány. Igen, kicsit darabosnak látom magamat. Hát, most mit mondjak, nem tehetek róla… Heti 1-2 edzéssel másfél év alatt idáig jutottam. De majd most, ha minden nap lovon ülök, lesz alkalmam "könnyedebbé" válni… :)))

Az edzésről készült felvétel részlete: 

A felvétel végén Irén megelégelte Kara szenvedéseit, és beszaladt egy 2x tört zabláért, amit azonnal felraktunk. Háááát, a ló elképesztő változáson ment át… Ránéztünk, és megállapítottuk, hogy akkor ezzel a problémával készen vagyunk… :)  Mondtam, hogy szaladok is a Horzéba egyért, de Irén mondta, hogy ezúttal a Decathlonba menjek, mert soha nem volt jobb 2x tört zablája, mint az a rezes, amit ott kapni. Elmentem a Dunakeszire, de ott persze nem volt 12,5-ös méretben… Vettem viszont két tök jó egyszerű fekete pamut lovaglónadrágot, és egy új izzasztót, hogy legyen váltás, ha mosni viszem a mostanit. A lovaglógatya annyira dögös, tisztára, mint egy divat darab, este azt vettem fel utcára. :)