Bemutatom Karát Daninak

Néhány nappal azután, hogy tényleg megvettem Karát, Dani is eljött végre Esztergomba, hogy megismerkedjen vele. Őt is elbűvölte a ló kedvessége, barátságossága. Van benne valami, amitől mindenkinek mosolyogni támad kedve, ezt később a lovardában is megfigyeltem. Értelmes kis szeme van, és tényleg érezni rajta azt a kevességet és bizalmat az ember iránt.
Dani készítette rólunk ezt a felvételt, amikor kipróbáltam a Kara hátára igazíttatott western nyerget. Pont nem értek hozzá, de tényleg marha kényeles, szóval megvettük… Arra gondoltam, jó lesz majd, amikor hosszú túrákra megyünk. :) És megint megállapítottam, milyen csodálatos környezetben van ez a Szilvia Lovasfarm! Kíváncsi vagyok, mikor jutunk oda, hogy mi is farmban gondolkodunk…

Az állatovosi vizsgálat és az adás-vétel

Kara leelőlegezése után büszkén mutogattam a csuda lovamról készült szépséges képeket, és elaltattam magamban a kétségeket... A fenti kép az adás-vétel után készült a Kara hátára csináltatott western nyereggel, amelyet megvettem - leendő hosszú túrák reményében.

Amikor Eddy lovat majdnem elhoztuk (mielőtt kiderült a láb problémája), elkezdtem lovardát keresni neki. A 7vezér kiesett, nem szívesen fogadtak boxos lovat, náluk mindenki rideg tartásban lakik. Olyan helyet kerestem, ahol van fedeles pálya, ahol a ló nagy területen van elszállásolva, és ahol van profi lovasoktatás és lovas élet. A neten találtam rá a Fót és Csomád határán található Szilaj Lovastanyára, ahol Viki - a lovarda vezetője - végtelenül kedvesen reagált a megkeresésemre még Eddyvel kapcsolatban. Folyamatosan tájékoztattam, hogy jön a ló, vagy hogy éppen nem jön, és, hogy - már tényleg úgy tűnik, véglegesen - mikor jön Kara, ám ő ridegbe. Tőle kértem segítséget, hogy ajánljon szállítót és állatorvost. Dr. Bába Andrást ajánlotta (utólag megtudtam, hogy ő egy sztár a témában...), akit fel is hívtam azzal, hogy egy adás-vételi vizsgálatot szeretnék kérni tőle. Delegálta a feladatot egy fiatal kolléganőjéhez, akivel megbeszéltük, hogy a földút előtt találkozunk, mert neki nincs 4 kerék meghajtása.
Végül ketten jöttek, mert pont arra járt egy - szintén állatorvos - barátnője, aki felajánlotta segítségét, és a négy kerék meghajtású kocsiját... Kriszta nagyon fiatalnak tűnt, szinte még egyetemistának, de azért elég magabiztosan viselkedett. Alaposan megvizsgálta Karát. Megállapította, hogy a nyakán két oldalt elszakadt az izom (Kálmán azt mondta, a két lyuk mindig ott volt a nyakán). A 2 hátsó lábát teljesen okésnak látta, de mindkét első lábát érzékenynek találta, és a hajlításpróbánál sántaságot diagnosztizált, az egyiken +, a másikon ++ mértékben, de rendes mozgatáskor nem érzékelte ezt, csak provokált állapotban. A hátán is érzékenynek talált egy pontot. Na, ezeknek az információknak a birtokában kellett eldöntenem, mit is szeretnék csinálni. Kriszta azt mondta, meg lehetne röntgenezni a lábát. Kálmán teljesen kiakadt, hogy márpedig az ő lovának semmi baja, akkor nem kell megvenni, de senki ne röntgenezgesse. Eléggé feszkós volt a helyzet, próbáltam folyamatosan oldani a hangulatot, de marha nehéz volt. Ez a szituáció egy kiugrási pont lehetett volna, de minden észérv ellenére valamiért nem tudtam elengedni a dolgot: Karát akartam és kész. Kicsit félrevonultam Krisztával, és megkérdeztem, szerinte jó-e hobbi lónak Kara. Mondta, hogy ő ugyan nem alkothat ilyen véleményt, de szerinte okés lesz. Csak erre a biztatásra vártam. Miután az állatorvos duó távozott, teljesen kifizettem Karát, és megkértem, hadd maradjon még egy hétig, mert síelni utazunk...

Hát ilyen körülmények között lett nekem lovam. Tudom, hogy nagyon amatőr, de mit tegyen az ember, ha megtapasztalja a szerelmet első látásra? :)

Először megyek megnézni Karát!

Azt hiszem, úgy helyes, ha ennek blognak az első bejegyzése Karával való első találkozásomról szól. Nem titok: visszadátumoztam ezt a posztot, a napló írását egy héttel Kara hozzánk érkezése után kezdtem írni, mert rájöttem, milyen izgalmas lesz visszaolvasni, amikor már szuper-elengedetten szeljük együtt az erdőket... :) Az előzményekről, hogy miért is szeretnék lovat, és mi vezetett idáig ITT már hosszan írtam.

A meghiúsult lóvásárlásokat követően folyamatosan csüngtem a lovasok.hu weboldalon, és pásztáztam a hirdetéseket. 8-13 éves lovat kerestem, olyat, amelyik nyugodt, kedves, együttműködő, amelyik tapasztaltan tud ugrani, és elvezet egy rajtengedély vizsgához... Több lovat megnéztem, de több olyan hirdetést is találtam, amelyikben szimpatikus ló szerepelt, és hiába reagáltam szuper-gyorsan, elhappolták őket előlem. Volt egy nagyon szimpi kis darab (egyik szeme kék...), őt a saját lovardájából vette meg végül valaki a hirdetés megjelenésének napján. Ilyen előzmények után eléggé ki voltam hegyezve egy újonnan megjelenő, jónak tűnő jószágra. Ekkor ugrott fel Kara hirdetése. Reggel 9-kor már hívtam a megadott számot, hogy megvan-e még a ló. Kálmán - a tulajdonos - jót nevetett a kérdésen, kábé előző éjjel adta fel a hirdetést. :))) Elkezdtem volna kérdezgetni, hogy ilyen, meg olyan-e, de elég hamar megállított, és közölte, hogy nem feltétlenül akarja eladni, Kara szuper gazdáját keresi, szóval előbb ő kérdezne: hova akarom vinni és minek nekem ló... ÖÖÖÖÖÖ.... Innentől "fordítva ültük meg a lovat", és én kezdtem magyarázni a bizonyítványomat, hogy milyen jó neki, ha Kara hozzám kerül. Mi vaaaan?! Még facebookon is bejelöltük egymást azonnal, hogy le tudja meozni a családot. Igazából jót szórakoztam a helyzeten, és lebeszéltünk egy találkozót Esztergomban, ahol Kara lakott.

2017. január 21-én mentem megnézni Karát... Az a csontig hatolós hideg idő volt, amikor fényesre fagyott minden út, és a farm, ahol Kara élt, Esztergom egyik legmagasabb pontján található. Figyelmeztettek, hogy kicsit nehéz megközelíteni a helyszínt, mert egy rosszabb minőségű földút vezet fel a megadott koordinátákhoz (még jó, hogy nem helyrajzi számot kaptam, azt szerintem nem veszi be a GPS...:)). Nyugtáztam a dolgot a Messengeren, de a helyszínnek azért sikerült meglepnie: a zabszem nem fért a fenekembe, ahogy 4 kerékben (tiszta mázli, hogy van...) küzdöttem fel magam a mély árkokkal barázdált jeges úton. Az, ahogy rángattam a kormányt ide-oda, felidézte bennem kedvenc jelentemet a Smaragd románcából, amikor Kathleen Turner teljes erőbedobással próbálja meg vezetni a durván zajló folyóba zuhant, lopott Renault 4L-t... Na, de amikor kiértem az erdő árnyékából, akkor néztem csak igazán nagyot: ritkán lát az ember ilyen csodát Magyarországon! A hegy, amelynek tetején a Szilvia Lovas Farm található, a legmagasabb a környéken, és teljesen kopasz. Akadály nélkül nézhetünk körbe, ameddig a szem ellát. Valahogy így:

Ez a kép már később készült (amikor a kobakomért mentem), Karával először egy hatalmas karám közepén találkoztam. Hárman mentünk felé, Kálmán, a párja, Szilvi és én. Ő megindult felénk, megállt, megszaglászott, és belepuszilt a nyakamba... Most mit mondjak... Elvesztem.... :) Kivezettük a karámból, Kálmán felnyergelte egy western nyereggel, először ő ült rá, állítólag az elmúlt másfél évben talán, ha háromszor ült rajta, ennek ellenére nem tűnt feszkósnak az állat. Ezután én is felpattantam, de első körben futószáron, mert nincs kialakított pálya a farmon. Az meglepett kicsit, hogy mielőtt felültünk, megvártuk, hogy a marha messze ellovagoló szomszédok inkább már kikerüljenek a képből, nehogy bezavarjanak. Viszont ahogy lóra pattantam, teljesen biztonságban éreztem magam. Egy western feszítőzabla volt a szájában, ezzel eresztettük hosszú szárra és később, amikor lecsatoltuk a futószárat, irányítottam ide-oda és amerre jeleztem neki finoman, ő arra ment teljesen simán, gond nélkül.

Visszavezettük a karámba, lementünk vele a többi lóhoz, és nagyon sokat beszélgettünk. Általában a lovakról, a történetükről, arról, hogy ők sem régebben, mint 5 éve lovaznak, és hogy Kara Kálmán első lova, akit nyersen vett 4 évesen egy tenyésztőtől. Kara félig hucul, félig painthorse. Ez jól hangzik, mert így valószínűleg kemény szerkezet. Eddig természetes lókiképzéssel foglalkoztak vele, ebben mindig volt szakértő segítségük, jártak kurzusokra is, és Kálmán időről időre western lovasedzővel is dolgozott Karával.

Éreztem, hogy a ló fejben rendben lesz. Szereti az embereket, kedvességben töltötte az eddigi életét, arra gondoltam, a többi majd úgyis kialakul. Nem is kellett nekem több, gyorsan leelőlegeztem azzal a kitétellel, hogy szeretném, ha állatorvos megvizsgálná, és ha komoly, a lovagolhatóságát befolyásoló hibát talál, akkor szeretném visszakapni a pénzt. Megegyeztünk, kezet fogtunk, és boldogan távoztam, mint leendő lótulajdonos.

Csak hazafelé a kocsiban gondoltam, hogy bakker ezt jó gyorsan letoltam... Semmit nem tudok a lovakról általában, fogalmam sincs, hogy Kara mit tud, mit nem tud, hogyan lép, de ezen a hepe-hupás talajon még azt se tudom megnézni, hogy nem sánta-e. A ló előéletéből az biztosan kiderül, hogy amit én kerestem eddig, azt biztosan NEM tudja. :))) Nem angol stílusban lovagolták, nem próbált még ugrani, nem jártak vele terepre, és láthatóan tartanak attól (és biztosan nem véletlenül), hogy ijedős. És mit kerestem én? Egy stabil, terepbiztos, ugrólovat... Hahahahaha.... Arra gondoltam, hogy most már mindegy: a kocka el van vetve, a ló szuper cuki, a többi meg majd úgyis kialakul...