Az állatovosi vizsgálat és az adás-vétel

Kara leelőlegezése után büszkén mutogattam a csuda lovamról készült szépséges képeket, és elaltattam magamban a kétségeket... A fenti kép az adás-vétel után készült a Kara hátára csináltatott western nyereggel, amelyet megvettem - leendő hosszú túrák reményében.

Amikor Eddy lovat majdnem elhoztuk (mielőtt kiderült a láb problémája), elkezdtem lovardát keresni neki. A 7vezér kiesett, nem szívesen fogadtak boxos lovat, náluk mindenki rideg tartásban lakik. Olyan helyet kerestem, ahol van fedeles pálya, ahol a ló nagy területen van elszállásolva, és ahol van profi lovasoktatás és lovas élet. A neten találtam rá a Fót és Csomád határán található Szilaj Lovastanyára, ahol Viki - a lovarda vezetője - végtelenül kedvesen reagált a megkeresésemre még Eddyvel kapcsolatban. Folyamatosan tájékoztattam, hogy jön a ló, vagy hogy éppen nem jön, és, hogy - már tényleg úgy tűnik, véglegesen - mikor jön Kara, ám ő ridegbe. Tőle kértem segítséget, hogy ajánljon szállítót és állatorvost. Dr. Bába Andrást ajánlotta (utólag megtudtam, hogy ő egy sztár a témában...), akit fel is hívtam azzal, hogy egy adás-vételi vizsgálatot szeretnék kérni tőle. Delegálta a feladatot egy fiatal kolléganőjéhez, akivel megbeszéltük, hogy a földút előtt találkozunk, mert neki nincs 4 kerék meghajtása.
Végül ketten jöttek, mert pont arra járt egy - szintén állatorvos - barátnője, aki felajánlotta segítségét, és a négy kerék meghajtású kocsiját... Kriszta nagyon fiatalnak tűnt, szinte még egyetemistának, de azért elég magabiztosan viselkedett. Alaposan megvizsgálta Karát. Megállapította, hogy a nyakán két oldalt elszakadt az izom (Kálmán azt mondta, a két lyuk mindig ott volt a nyakán). A 2 hátsó lábát teljesen okésnak látta, de mindkét első lábát érzékenynek találta, és a hajlításpróbánál sántaságot diagnosztizált, az egyiken +, a másikon ++ mértékben, de rendes mozgatáskor nem érzékelte ezt, csak provokált állapotban. A hátán is érzékenynek talált egy pontot. Na, ezeknek az információknak a birtokában kellett eldöntenem, mit is szeretnék csinálni. Kriszta azt mondta, meg lehetne röntgenezni a lábát. Kálmán teljesen kiakadt, hogy márpedig az ő lovának semmi baja, akkor nem kell megvenni, de senki ne röntgenezgesse. Eléggé feszkós volt a helyzet, próbáltam folyamatosan oldani a hangulatot, de marha nehéz volt. Ez a szituáció egy kiugrási pont lehetett volna, de minden észérv ellenére valamiért nem tudtam elengedni a dolgot: Karát akartam és kész. Kicsit félrevonultam Krisztával, és megkérdeztem, szerinte jó-e hobbi lónak Kara. Mondta, hogy ő ugyan nem alkothat ilyen véleményt, de szerinte okés lesz. Csak erre a biztatásra vártam. Miután az állatorvos duó távozott, teljesen kifizettem Karát, és megkértem, hadd maradjon még egy hétig, mert síelni utazunk...

Hát ilyen körülmények között lett nekem lovam. Tudom, hogy nagyon amatőr, de mit tegyen az ember, ha megtapasztalja a szerelmet első látásra? :)