A segítségeken álló ló

A ló akkor áll kifogástalanul segítségeken, ha testét készségesen a lovas rendelkezésére bocsátja: 

- teljesen elengedte magát, sehol nincs benne feszültség

- csizmára, derékra engedelmes

- száron áll 

- egyensúlyban megy. 

A ló készségesen, elengedetten teljesíti a lovasa sok, egyszerű követelését, egyúttal lovasában az összhang érzését kelti. Ez először ügetésben és vágtában tud sikerülni, lépésben és álljban csak jóval később érhető el kifogástalanul. 

A segítségre állítás az a kiindulópont, amelyhez minden lovasnak vissza kell térnie, ha a lóban bármilyen engedetlenség, feszültség, vagy más nehézség mutatkozik. 

Milyen benyomást kelt a segítségeken álló ló?

Minden mozdulat nyugodt, harmonikus. A lovon látszik, hogy jól érzi magát, a lovasról meg azt kell hinnünk, hogy minden magától megy végbe, neki nincs is tennivalója. Ha a segítségek felismerhetőek, akkor nem harmonikus a lovaglás. 

A lovas

- Állandóan nyugodtan, simulékonyan ül a nyereg legmélyebb pontján (nem esik vissza, nem hallható a huppogás)

- Karját, kezét nyugodtan tartja, a szárak állandóan egyforma hosszúak, átmenetileg sem lóghat. Nem fűrészel (nem huzogatja ide-oda), hogy ezzel kényszerítse az összeköttetést). 

- Nyugodtan, a ló testével állandó kapcsolatban tartja a lábát. Csak a térd hajlik többé-kevésbé láthatatlanul. 

A ló

- Nyugodt, lendületes, egyenletes mozgást mutat

- Egyenes vonalon egyensre állítva megy, fordulatonál, szöglet lovagláskor látszólag magától befele hajlítva van: minden kitekintés feszességről árulkodik!

- Rágja a zablát (nyugodtan, egyenletesen, szünet nélkül, nem hallhatóan). 

- A nyakát, fejét nyugodtan hordozza. A nyak egyenletes, szépen ívelt, törés nélküli vonalban áll. Fejével nem csapkod se iramváltásnál és felvételnél, nem nyújthatja előre, felfelé, sem a szügyéhez nem hajthatja le. 

- A farkát nyugodtan hordozza, nem csapkod vele. 

Hogyan érzi a lovas, hogy lova segítségeken áll?

Nem az számít, hogy néz ki a ló, hanem, hogy milyen érzetet kelt lovagláskor. Minden lovas kétség nélkül ellenőrizheti, hogy lova segítségeken áll-e:

- teljesen elengedett ló

- engedelmeskedik csizmának-deréknak,

- engedelmeskedik szárnak (száron áll), 

- egyensúlyban mozog. 

Ez mind összefügg: csak így együtt lehet a lovat segítségekre állítani, azaz csizma nélkül a ló nem tud például száron állni…

Elengedettség ellenőrzése

- nem elengedett a ló, ha a mozgása nem egyenletes, nyugodt

- ha a háta nem olyan mértékben leng, hogy a helyesen ülő lovas fáradtság nélkül a nyeregbe tudjon 

tapadni

Csizma és derék engedelmesség ellenőrzése

Ha lól adjuk az utasításokat, a ló engedelmesen elfogadja őket és

- határozottan előre megy

- térölelőbben, hosszabban lép (ha a lovat kellőképpen utánaengedett szárral előre lovagoljuk, a lépéseknek nem szabad elsietettnek, izgatottnak lennie, a fejét nem emelgetheti, és a farka csapkodásával se jelezheti, hogy a befolyást bántónak találja)

- megáll

- csizmánkkal oldaljárásra tudjuk késztetni

Ha a lovunkat passziv és kitartó kézzel előre lovagoljuk, csökkentenie kell az iramot, "fel kell vennie" magát. A léptek nyugodtabbak, emelkedettebbek lesznek. A ló nem jelezheti, hogy ez bántó neki!

A félfelvételeket durvábban és finomabban is adhatjuk. A legfinomabb, ha csak a derekunkat húzzuk meg. Ha ezzel egyidőben mindkét csizmával előre kell hajtani a lovat, még az is finom. Ha a lovasnak a keze maga felé fordításával aktív szárhatást kell eszközölni a félfelvételhez, úgy az a felvétel már durva.  A lovas a legtöbbször nem is veszi észre, hogy aktív, vagy passzív volt a szárhatás, de a szárakat egy kézben tartva választ kap a kérdésre. 

Száronlét ellenőrzése

A ló engedelmekedik a szárnak, ha a lovas főleg a szár segítségével el tudja érni, hogy a ló

- a fejét magasabban, vagy mélyebben hordozza

- a nyakát kinyújtsa

- állítsa magát

- az állítást feladja

- a tartását feladja

A ló csak akkor áll tökéletesen segítségeken, ha a lovas az összes fent említett próbát végrehajtotta úgy is, hogy a szárat egy kézbe veszi. Ezek persze nem mennek a derék és csizma aktív támogatása nélkül, azaz a próba során az derül ki, hogy a ló segítségeken áll-e. 

- Ha a lovas magasabban vagy mélyebben tartja a kezét, akkor ezzek bizonyos mértékben magasabbra, vagy mélyebbre állítja a ló fejét. 

- Ha a lovas változatlan csizma befolyás mellett utánaenged a szárnak, a lónak ki kell nyújtania a nyakát előre-lefelé. Ha a ló nem nyújta ki a nyakát, ezért a szár lóg, akkor a ló szár mögött van. 

- Ha a lovas változatlan csizma befolyás mellett testsúlya áthelyezése nélkül csak az egyik szárat adja neki, akkor a lónak ezen az oldalon ki kell nyújtania a nyakát és megkeresni a kapcsolatot a lovas kezével. 

FELADAT

Nagykör alapszabály: a lovat belső szárral állítjuk, a külsővel a tartást adjuk. Azaz, ha a belső szár nem hat, az állításnak meg kell szűnnie, ha a külső nem hat, akkor a tartás sérül. 

1. Állítás megszűnése

A lovas nagykörön feladja a belső szárat (kinyújta a kezét, vagy elengedi a belső szárat), anélkül, hogy a külső szár tevékenységét megváltoztatná. A segítségen álló ló megpróbálja helyreállítani a kapcsolatot a belső szárral, azaz kinyújtja a nyakát. Ha a külső száron a lovas nem engedett, akkor a ló azon keres támaszkodást, tehát kifele állítja magát. Ha a lovas a testsúlyát a belső ülőcsonton tartja, akkor a ló külső állításban kört fog lovagolni. Ha a lovas feladja a befele ható testsúly segítségadást, akkor a ló az érintő mentén egyenesen kifele fog menni. Ha a másik oldalára helyezi a testsúlyt, akkor a másik körre fog átmenni. 

2. Tartás módosítása

Ha a lovas a külső szárat dobja oda, a belsőn nem változtat, akkor elvész a tartás, a ló csiga vonalban a kör belseje felé megy. 

3. Egykezes lovaglás

Ha a lovas egy kézbe veszi a szárakat, nem szűnhet meg a ló szájával való biztos összeköttetés, mert a ló szája és a lovas keze közötti összeköttetés nem a lovas fürkésző kezének köszönhetően jön létre, hanem a derék és a csizma előrehajtó segítségének folytán. 

Egyensúly ellenőrzése

A ló akkor van egyensúlyban, ha a lovas súlyvonala a lóéval egybeesik. Ha a két súlyvonal fedi egymást, akkor a ló egyensúlyban mozog. Ha a ló egyensúlyban mozog, akkor a lovas minden testsúlyáthelyezésére reagál. Ha a derék meghúzására reagál, akkor egyensúlyban van. Az oldalsó testsúlyáthelyezésekre reagál. Ez attól függően, hogy mit csinálunk a szárral és a csizmával lehet állítás, de el is fordulhat. 

Forrás: Lovasakadémia 7, A lovasoktatás kézikönyve, 55-63. oldal

Kép forrása: EQWO, Susan Stickle