A ló törzsfejlődése mintegy 60 millió éve tart, Eurázsiában és Amerikában zajlott, hogy párhuzamosan, hol külön-külön. Ez a vonal közel sem volt egyenes vonalú és töretlen és számos vakvágányon is futott. A fővonal azonban mégiscsak elvezet a mai lófélékhez.
A folyamat fő lépései:
- a testnagyság növekedése
- az ujjak számának csökkenése
- áttérés a talpon járásról az ujjhegyen (körmön) járásra
- a lombevéstől a fűevéshez alkalmas fogazat kialakulása
A lófélék irányába mutató első emlős állatot, amely róka nagyságú és alkatú volt, Phenocodusnak nevezzük és a Paleocénben, kb. kr.e. 60 millió évvel jelent meg. Szinte talpon járt, 5-5 lábujja végén apró patácskák voltak találhatóak. Ebből a formából alakult ki 55 millió évvel ezelőtt két ősló féle (mindkettő 9 kg és 20-25 cm marmagasság környékén, négy ujjú mellső-, három ujjú hátsó végtagokkal):
- Hyracotherium Eurázsiában
- Eohippus Amerikában
Az Európai Hyracotherium vakvágánynak bizonyult, és a ló fejlődése az amerikai ágon folytatódott, ezt összegzi az alábbi táblázat:
Forrás: Bodó Imre, Hecker Walter: Lótenyésztés, lótartás, lóhasználat, 17. oldal
A legújabb kutatások arra jutottak, hogy a mai lovak közvetlen ősei mintegy 160.000 évvel ezelőtt az eurázsiai sztyeppék keleti részéről terjedtek nyugati irányba.
A mai lovakat a következők szerint csoportosítjuk:
Equus ferus caballus - a háziló
Equus ferus ferus - tarpán (eurázsiai vadló) - utolsó ismert pédánya 1909-ben halt meg Oroszországban.
Equus ferus prezwalski (más néven mongol vadló) - Közép-Ázsiában és a Góbi sivatagban élő igazi vadlovak (66 kromoszómapárjuk van, a háziló 64-ével szemben)
Forrás: Bodó Imre, Hecker Walter: Lótenyésztés, lótartás, lóhasználat, 20. oldal
A szabadon élő "vadlovaknak" nevezett egyedek, mint például a Musztángok Amerikában, vagy a Brumby Ausztráliában, ugyanúgy Equus ferus caballus-ok. Ők igazából visszavadult házilovak.
A lovak háziasításának kutatása nehéz feladat, a háziasított és vadlovak közötti csontok mérete és alakja között ugyanis nem lehet különbséget tenni.
Az első lovak háiasítására utaló jeleket a Khvalynsk kultúra leleteiben (Kr.e. 4800-4400) találják meg: 11 sírban tárnak fel feláldozott ló csontvázakat.
Az első igazi háiasított lóra utaló leletet Dél-Ukrajnában Gyereivka városban találták (Kr.e. 3500-ra teszik a lelet korát). Az itt talált lovak fogkopása és a 6 agancsból készült zablapálca feltételezi a hátas és igavonó használatukat. Természetesen a zablaleletek hiánya nem zárja ki, hogy korábban nem háziasíthatták a lovakat, hiszen a zablák készülhettek olyan anyagból is, amely nem maradt fenn, illetve zabla nélkül is lehet lovat lovagolni.
A mai Kazahsztán területén található Botaiban ugyancsak kr.e. 3500-ra tehető leleteket találtak, ahol a cserépedényekben kancatejet sikerült azonosítani. Karámrendszereket és istállókat tártak fel (a kerítéseken és épületeken belül lótrágyát sikerült azonosítani - a föld ph értéke ).
A két város közötti több, mint 3000 km érzékelteti a ló háziasításának legnagyobb előnyét: a mobilitás megnövekedését a végtelennek tűnő pusztákon.
A Rézkori kultúrából 300.000 ló csontvázát tárták fel - ez a kultúra teljes egészében a lótaráson alapult... A lovat tudatosan tenyésztették, herélték (erre bizonyíték a csöves csontok megnyurgulása).
Nem csak a húsáért tartották őket, hanem lovagolták is őket, lovakon vadásztak lovakra.
A NOMADIZMUS
Forrás: Jimmy Nelson
A domesztikált lóhasználat tette lehetővé a magashegyi nomadizmus kultúráját. (Amíg egy gyalogos pásztor 150 birkát tud terelni, addig egy lovas pásztor 500-at.)
A nomadizmus olyan társadalmi és gazdasági adpatációs forma, amelyben a földműveléssel és a vadászattal - gyűjtögetéssel szemben a legelőváltó - nagyállattartó gazdálkodás túlsúlyba került, és a vándorlásban (amely lehet lineáris, sugaras, ciklikus) az egész közösség részt vesz.
A lovas-nomadizmus a nomadizmus egy változata. Sikeres adaptációs forma, amely ma is létezik. A lovasnomád társadalom mobil társadalom, történetile Eurázsia, Belső-Ázsia sztyeppéin alakult ki és virágzik, ma változatlan formában él Mongolia, Kazahsztán, Kirgizisztán és Kína egyes részein.
Nomád népek:
- szkíták (fagyott sírkamrák lovastetemei)
- avarok (kengyel)
- hunok
- tatárok
A föld nem tulajdonolható - illetve közösségi tulajdonban van - szállásterületek alakultak ki (téli-nyári), temetkezési helyek, szent területek.
A nomádok törzsközösségben éltek, a termelés alapegysége a nemzetség. (Nagycsalád-nemzetség-törzs-törzsszövetség-birodalom).
A mobilitást a nomád ház szolgálja. Nemez ház (jurta, ger, üj). A tulajdon is könnyen szállítható. A régészek mobil sátrakat is feltártak a szkítáknál (kerekes sátrak).
Kialakulnak a tulajdonjegyek (nagycsaládonként változó, örökődő tulajdonsogot bizonyít, véd a rablás ellen. Ilyenek például a füljegyek, a billog. Az állatállomány számontartása rovásfával történt. A terelésben, őrzésben pásztorkutyák segítenek.
A nomádok kifejlett lovastechnológiával rendelkeznek:
- tudatosan tenyésztenek (pl. szín szerint)
- ismerik a herélés technikáit (szkíta ábrázolások)
- botos pányva, dobó hurok a lovak befogására
- béklyók a ló elkóborolásának megelőzésére
- kötőfék
- harangok, csengők
- ostorok, korbácsok
- zabla, kantár
- nyereghasználat (szügyelő és farmatring)
Egyes kutatók szerint a nomád gazdaság hiánygazdaság, ezt ellensúlyozandó indítják a zsákmányszerző hadjáratokat. A nomád birodalmak gyakran átveszik a meghúdított birodalmak államszervezetét.
A nomád könnyűlovasság, lovasíjászat, haditaktika korának legsikeresebb hadszervezetévé tette őket. Páldául a Perzsák Szkíták elleni hadjárata (I. Dareiosz hazáig menekült...)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.