1879-ben Marcelino Sanz de Sautuola földbirtokos 8 éves lánya fedezte fel az Altamira-barlang (Spanyolország) egyik oldalsó termében a falon és a mennyezeten található színes állatábrázolásokat.
Miután a következő évtizedekben számos hasonló lelet került elő, Cartailhac látványosan megváltoztatta véleményét. 1902-ben a L'Anthropologie c. szakfolyóiratban tette közzé híres cikkét Mea culpa d'un sceptique ("Egy kétkezdő vezeklése") címmel, melyben őszintén vállalta tévedését, mellyel a tudomány fejlődését éveken át hátráltatta. A tudományos rehabilitációt a 14 évvel korábban elhunyt Sautuola már nem érte meg.
A megtalált leletek néhány év alatt teljesen átformálták a régészet, a néprajz és a formálódó kultúrális antropológia elgondolásait. Franz Boas a "Primitív művészet" c. munkájában mélyrahatóan elemzi, hogy egyetlen ismert nép és közösség sem fordítja minden energiáját az élelem és szállás megszerzésére, minden közösség gondol valamit a szépről és végez olyan tevékenységet, amelyet a szép szemlélésének öröméért tesz. A különbség csupán annyi, hogy az archaikus kultúrákban a szép ritkábban van csak önmagáért, és jobban belesimul a kulturális minták szövedékébe.
Melyek a legrégebbi műalkotások?
Erről megosztlanak a vélemények... A legmrészebb kutatók 1,2 - 1,4 millió évre teszik, ilyen idősek ugyanis a bulgáriai Kazanlaki barlang rovátkolt állatcsontjai.
Kr.e. 40.000 - 30.000 évvel ezelőttől, a felső paleolitikumból már tömegesen rendelkezünk műalkotásokkal.
Mi volt ezeknek a rajzoknak a célja?
- Vadászmágia: a rajzok egy töredékén találtak nyílhegy nyomokat, illetve nyíllal meglőtt ábrázolásokat.
- Totem ősök: találtak mitikus keveréklényekről készült képeket is (például a les combralles-i szarvakkal ábrázolt ló, lascaux-i szarvasember). Ezek egyszerre lehetnek totem ősök, túlvilági segítők, de akár a törzs sámánjainak ábrázolása is.
- Annette Laming és André Leroi-Gourhan új személete (1950-es évek): a barlangi festmények egymáshoz való viszonyát elemzték. 63 barlang tízezernyi műalkotását feldolgozva szignifikáns törvényszerűségekre jutottak.
A barlang nem hajlék, hanem szentély, ahol szertartásokra került sor. Leroi-Gourhan Lévi-Strauss strukturalizmusának módszere nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a falfestmények törvényszerűségek alapján rendeződnek egymás mellé. 7 zónát különít el:
- 1. Bejárat
- 2. Kanyarulatok, folyosók, termek közötti szűkületek
- 3. Bejárat az alkov szerű zugokba
- 4. A figurák megjelenítésének végső helye
- 5. A fal központi része a termekben
- 6. A fal központi részének perifériája
- 7. Az alkov tipusu zugok belső tere.
Leroi-Gourhan kritikusai szerint az elmélet gyengéje, hogy a kutató önkényesen kényetelen a barlang felosztását elvégezni (vitatható zónákba), így a statisztikák végeredménye is ehhez köthető, így megkédőjelezhető. Az elmélet rányitotta ugyanakkor a szemünket arra a ténylre, hogy a rajzokat összefüggéseiben kell figyelni, nem önmagukban.
Nicholas Humphrey cambridge-i pszichológus a közelmúltban érdekes elmélettel állt elő. Az általa vizsgált, autista kislány, Nadia rajzai megdöbbentő hasonlóságot mutatnak a barlangrajzokkal.
Véleménye szerint Nadia rajztai a bizonyítékok arra, hogy a tudomány félreismeri a barlangi festészetet: a barlangrajzok, máalkotások nem az absztrakt gondolkodásra való képességet, hanem éppen annak hiányát bizonyítják. Az ember egyedi tárgyakban és lényekben gondolkodott, és nem volt képes az általánosításra - majd a beszéd, és ezzel együtt az absztrakt gondolkodás, az elvonatkoztatás képességének kifejlődésével együtt egy csapásra elvész a barlangi festészet. Humphrey szerint a barlangi festészet nem az elvont gondolkodás kezdeti szakaszát, ahnem az elvonatkoztatás képessége nélküli lét utolsó szakaszát jelentik: a "festészet elvesztésével kellett fizetnünk a költészet megjelezéséért".
_______________
A ló a paleolit ember számára kiemelkedő jelentőséggel bírt. Leroi-Gourhan hatvanas évek beli statisztikái szerint a lóábrázolások majd kétszer annyian vannak, mint a sorban utána következő bölényábrázolások. Ennek oka nem tisztázott: a ló az ősember számára elsősorban zsákmányállat... Solutré melletti sziklatető: természetes csapda a lovak elejtésére. Egy régi elmélet szerint a sziklára felhajtották a lovakat, onnan tömegesen alázuhantak. Későbbi vizsgálatok ezt cáfolták: az ősember nekihajtotta a lovakat a szikla tövének és ott mészárolták le őket.
A lóábrázolások elkészítésének módszere szerint megkülönböztetünk...
A/ Falfestmények (kontúrrajzok, vagy sokszínű festmények)
Pl. Mas d' Azil kontúrrajzai
B/ Sziklarajzok
A nem barlangi vésett és rajzolt alkotások
Pl. szahrai és a kazak (Tamgaly) lóábrázolások
C/ Domborművek, féldomborművek
Gyakran a barlang természetes formáját kihasználva, vagy a barlang falához ragasztva.
Pl. Roc de Sers Charente: ló és bölény
D/ Csontkarcok
Contokra karcolt lóábrázolások, gyakran éppen lócsonokra. Különösen szépek a Pekarna barlangból előkerült csontkarcok:
E/ Szobrok
Kicsi, de alapos gondossággal megmunkált szobrok, mint például a Mas d'Azil-i lófej
Csontból faragott lóábrázolások, madár mellett a ló a legjellemzőbb. A belső-ázsiai néprajzi párhuzamok jól ismertek (a ló röpíti a sámánt a másvilágba, hogy betegeket gyógyítsanak, jövendöljenek, elveszett lelkeket hozzanak vissza)
Az ábrázolásmód szerint megkülönböztethetünk...
A/ Egyedi kompozíciók
A paleolit kor embere általában a környezetéből kiragadott állatokat ábrázolt, azokat viszont gyakran hiperrealista módon. Pl. a Mas d' Azil barlang lóábrái, amelyekben felismerhetőek a környéken ma is őshonos Meren-póni fajtajegyei.
B/ Életképek
Kevés az olyan állatábrázolás, amely az állatokat együtt, környezetükben, mindennapi tevékenységükben ábrázolja. Ez a tény is azt bizonyíthatja, hogy az ősember valamilyen szándékkal jelenítette meg őket.
Életkép például a Pekárna barlangban talált legelésző lovakat ábárzoló csontkarcolat.
C/ Keveréklények
A barlangok falán található mitikus képzeletbeli lények.
Például a szarvakkal ábrázol ló Lascauxban:
_______________
A ló a tudatos történelem előtti idők óta társunk: mélyen beivódott a kultúránkba, része létezésünknek. A paleolit kor embere, a közös ősünk különös tisztelettel illett,e és páratlanul gazdag művészetének egyik fő alakjaként szerepeltette. Ekkor a ló még vad ménesekben élt, szabadon, az évszázadok és a vegetáció változásait követve vándorlolt, az ember pedig hozzá igazodott. S mint ahogy a mai ló is génjeiben őrzi a tíz- és tízezer évvel ezelőtt élt őseit, úgy bennünk is ott él kitéphetetlenül az az ős, aki annak idején az imbolygó mécses fényénél határoztt ecsetvonásokkal felfestette a barlang falára a vörös és fekete színű vágtató lovait.
_______________
Forrás: sajnos nem tudom, ki írta, egy meg nem nevezett szerzőtől került egy kinyomtatott anyag a kezembe a TF Lovaskultúra szakának oktatói segédletei között, ez alapján raktam össze az anyagot a vizsgára.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.