A helyes támaszkodás - száronlét

Kara - akit nem angol stílusban lovagoltak, sőt legtöbbször zabla nélkül - legnagyobb kihívása most, hogy "száron legyen", azaz elfogadja a zablát, és támaszkodjon. A támaszkodás akkor jön létre, ha a ló - bármilyen keretben legyen - a zablához lép. A ló csak akkor képes és hajlandó a nyakát fokozottan és ívben megemelni, kinyújtani és tarkóban engedni, ha a megnövekedett tolóerő révén hátulsó lábaival a súlypont irányába lép.  A homlok - orr vonal ekkor a függőlegeshez közelít. 

Nehéz dolgom lesz, nem is tudom, hogyan lehet egyedül "beállítani" a helyes tartást, hiszen nem elég megfigyelnem a nyak a tarkó és a fej helyzetét, még a mozgását is hozzá kell néznem. Ezt - talán még ha értenék hozzá - se tudnám feltétlenül megállapítani a ló tetejéről… :) Mindegy, azért képzem magam a témában, hogy legalább tudjam, milyen hibákat lehet véteni, és igyekezzem elkerülni azokat… Mert könnyű a lovat elrontani, de k. nehéz a berögzött hibákat kijavítani...

1. A függőleges mögött

A ló homlok és orr vonala a lovas helytelen, túlzott haása miatt a függőleges mögé kerül. Erre figyelnem kell, bár fogalmam sincs, hogyan láthatom ezt a lóhátról. 

2. Szár mögött

A ló homlok-orr vonala itt is a függőleges mögött van, de pluszban még hátrafelé kitér a segítségek elől.  Ez a hiba gyakran jár együtt a "hamis görbülettel".  Fontos a puha, rugalmas és mélyen tartó kéz, amelyhez a lovas nagyon finoman adagolja az előe hajtó segítségeket, így a ló meg tud bízni a lovas kezében. Irén sokszor rámszól, hogy ne hagyjam löttyenni a szárat, mert akkor, amikor újra meghúzódik, a zabla koccanni fog a fogához, és ez kellemetlen a lónak. Magyarán nem csak a túl erős szárkapcsolat, de az egyenletlen is okozhatja, hogy a ló nem akar támaszkodni. 

3. Hamis görbület

A lovas hátraható kézzel próbálja kierőszakoni a támaszkodást. A legmagasabb pont nem a ló tarkója, hanem a nyak elülső része, rendszerint a 3. és 4. nyakcsigolya között található. Ez nagyon nagy hiba, és ha egyáltalán kijavítható, csak nagyon hosszú idő alatt, és következetes tornáztatással. 

4. A lovas kezére támaszkodva

A ló a egyensúlya és hiányos öntartása miatt megpróbál az úgynevezett ötötdik lábára támaszkodni, és nem hajlandó hátulról kellően a súlypontja alá lépni. A lovasnak fokozott előrehajtással aktivizálnia kell a ló hátsó lábát, és nem szabad felkínálnia a kezét támaszkodásra, mert a lónak azt kell megtanulnia, hogy önmagát hordozza. 

5. Szár ellen, illetve szár felett

Na, ezt csinálja Kara rendszeresen, de már határozottan javul. Nagyon finoman kell dolgoznom vele, mert Amanda, akit terepen szoktam lovagolni teljesen el van rontva, állandóan emelgeti a fejét, ahogy kicsit jobban a zablához lovagolnám. Most azt olvasom "A jól képzett ló" könyvben, hogy a hosszabb kikötőszárral végzett futószáras munka segíthet. 

6. A helyes tartás: a ló "száron van"

A ló a megnövekedett tolóerő révén hátulsó lábaival a súlypont irányába lép.  A homlok - orr vonal a függőlegeshez közelít. 

A lovas alatti korrekciónál ajánlatos óvatosan eljárni és a nyújtó jellegű gyakorlatokra szánt időt meghosszabbítani. Meg kell próbálni elengedtetni és lengésbe hozni a ló hátá, hogy ezáltal biztos támaszkodást érjünk el. A lovaglás nyújtott nyaktartásban, vagyis a "szárakat a kézből kirágatni" gyakorlat helyes irányban fejleszti a megfelelő izmokat. Az oldalra ható szársegítség megkönnyíti a lovak számára a mélybe vezető utat. (Ezt egyébként magamon is kipróbáltam: mennyivel ha oldalra nézve próbálok meg bólogatni, magasabbra emelni a fejemet, az k. nem kényelmes, gondolom így van ezzel a ló is…). Érdemes nagy, ívelt vonalakon lovagolni gyakori kézváltással.

A poszt anyagának forrása: a Lovasakadémia sorozat 13. része, "A jól képzett ló" c. könyv 126-128. oldal.