Ma nem sikerült Karát lovagolnom...
Délelőtt kimentem Fótra Csabihoz a 7vezérbe, és tereplovagoltunk egyet, én szokásosan Amandán. Nagyon klassz volt, kedvenc lovam, Amanda (aki egy elrontott, fejet rángató ló, de ettől eltekintve csupa bűbáj) szokásosan nyugis volt, és egy-két fejrángatós befeszülést leszámítva, amikor próbáltam kevesebb szárat használni, és jobban derékból lassítani, ami aztán működött is, szuper nyugisan mentünk. Vágta nem volt sajnos, nagyon jeges a terep. Nagyot beszélgettünk Csabival Gábor haláláról, a lovarda sorsáról, a terveiről. Csupa klassz dolog fog történni, alig várom, hogy kiköltözzünk Fótra!
Terep után átmentem a Szilajba Karához, gondoltam futószárazom egyet, és megyek rajta egy-két kört...Bementem a karámba, szóltam hozzá, odamentem, adtam Karának répát, majd egy lendületes mozdulattal megindult előlem, és innentől kezdve nem sikerült elkapnom. Az hagyján, hogy én üldöztem egy jó pár percig, de utána hívtam a lovászlányt, hogy segítsen, és neki se sikerült. Szerintem vagy 3/4 órát kergette szegény az egész ménest (néha Gábor lovász társaságában), de teljesen reménytelen volt Karát elkapni.
Átgondoltam a dolgot, és teljesen az én hibám… Amikor odajött hozzám, át kellett volna raknom a nyakán a vezetőszárat, innentől nincs kecmec, marad mellettem. Annyira kezdő vagyok, hogy karámból való lókivezetés is meghaladja a tudásomat. Kicsit azért elkenődtem, mert minden ilyen sztori megmutatja, mennyire idejekorán léptem meg a saját ló vásárlása dolgot. Nyilván nem ártott volna például, ha jobban lovagolok... Ugyanakkor már nagyon szeretném megtapasztalni, hogy milyen érzés bizalmi kapcsolatot kiépíteni a lóval. És úgy éreztem, hogy egy fásult iskolaló erre nem lesz alkalmas. Erre egyébként ma is rájöttem, amikor a 7vezérben odamentem a kikötött Amandához, hogy "megnyuszihusizzam", ahogy mondani szoktam. Amanda, aki a többi iskolalóhoz képes még kedves, fényévekre van Karától kommunkációban. Akit eddig szuper-cuki lónak gondoltam (egyébként az is…), azt most fásult kis dolognak láttam. Mert Kara annyira kedves, nyakbapuszizós, "dumálós" ló.
De visszatérve a mai üldözéses "mókára", ami után felhívtam Irént, hogy elújságoljam neki, mi történt... Jót röhögött rajtam (köszi...:)), és mondta, hogy akkor kimegy és lovagol majd Karán. Na, később küldött is egy fotót a kötőfékes Karáról, és megírta, hogy minden gond nélkül, simán elkapta, és nagyot edzett vele. Egyébként megállapította, hogy a bal hátsó lába nagyon gyenge, ez vágtánál jön ki leginkább…
Azt még itt elmesélem, hogy mielőtt ebbe az egész kergetőzésbe belefogtunk, felszereltem a nyerget. A Nyeregvilágtól megvettem ugye a nyerget, vettem még kengyelszíjat, hevedet, zablát és kantárt szárral, de biztonsági kengyelük nem volt, én viszont elhatároztam, hogy csak azzal fogok lovagolni. Még a Platános Lovaskúriában Vili, az oktató mondta (aki már csak tudja, mit beszél, hiszen egy nagyon durva lovas baleset törte derékba az ugró karrierjét), hogy csak gumis kengyelt vegyek, az a legbiztonságosabb. Ezt megvettem a Horzéban tegnap, és ma kezdtem felaplikálni. Hát, ha ezt bárki látja, szétröhögi az agyát... Fingom nincs, hogy kell felrakni egy kengyelt. Első körben fordítva raktam fel a szíjat, de valahogy éreztem, hogy ez így nem kóser, így bementem a nyergesbe, és egy másik bértartó nyergét elemezve küzdöttem fel a szerkezetet. A másik kihívás az volt, hogy hirtelen nem tudtam a kengyel kinyílós, gumis része elöl kell legyen, vagy hátul. A magyar netes oldalakon nem láttam erről fotót, végül nagy kutatómunkával kiderítettem, mi a kengyel angolul (stirrup), aztán a "safety stirrup" kereséssel találtam értelmezhető fotót... Felszereltem (gumi elöl), és még senki nem mondta, hogy rosszul, ebből gondolom, hogy minden okés...
Messziről futok neki, na! :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.