Ma talán megtört az átok… Az elmúlt két alkalom bénázása, és a tegnapi pihenőnap után egyszerűen besétáltam a karámba, Kara éppen evett, én meg úgy tettem, mintha a másik lóhoz mennék. Azt megsimogattam, és beszéltem kicsit hozzá. Ezután finoman Karához fordultam, áttettem a nyakán a vezetőszárat, és szépen a fejére a kötőféket. Nyugodtan, rezignáltam. Voilá, ló elkapva! :))) Ezután a patamosóban elmolyoltam rajta vagy egy órát, ahogy szoktam, mire tisztán-csinosan munkára fogtam. Már késő volt és sötét is sajnos, kicsit futószáraztam - egy nagyon kedves bértartó, Dóri segített nekem pár dologban - aztán feültem rá. Dóri ellenőrizte a hevedert, és húzott rajta egy hatalmasat. Őszintén mondom, nem éreztem magam annyira komfortosan Kara hátán. Minden szartól megijedt, nyilván azért mert én is beszari voltam. Meg sötét volt… Meg furcsa hangok jöttek be… Egy keveset jöttem-mentem vele, közben Dórival beszélgettem, ami segített lelazítani. Végül úgy döntöttem, a kis séta és egy kevés ügetés elég lesz, és leszállok Karáról. Mindent összvetve ez egy nagyon kellemes este volt. Vak sötétben vittem vissza Karát a karámba, de azzal az érzéssel, hogy nagyon sok mindnent sikerült önállóan megoldanom.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.