Ma - miután összeszedtük Lénát és legjobb barátnőjét, Deát az ottalvós buliból - családilag kimentünk Karához a lovardába. Tegnap végre megkörmölték (huhhh, már nagyon ideje volt), és a kovács azt mondta, hogy inkább most ne lovagoljunk rajta, mert nagyon puha a patája. Így csak odamentünk, a gyerekeke megismerték őt (még nem is találkoztak), lepucolgattuk, és vittem neki répát meg almát, amit leöntöttem kb. 25ml chevinallal, hadd szépüljön… :)
Kara nagyon cuki volt… Olyan dél körül értünk ki, eszméletlen, micsoda tömeg van ilyenkor. Bértartók és iskolalovasok vegyesen, sokan. Szerencsére az összes ló kinn volt, így Kara csak Ajándékkal (ő a legjobb barátja, a rossz szemű ló, aki nem dolgozik) eszegetett a karámban, könnyedén kihoztam. Ajándék nevét mondogattam, neki adtam az első répát, aztán odaléptem Karához, átraktam a vezetőszárat a nyakán, és ilyenkor már szépen bedugja a fejét a kötőfékbe. Bár szerettem volna megnézni a patáját, teljesen reménytelen volt odaférni a patamosóhoz. Viszont bokáig süllyedtünk a sárba... Most már mindkét kinti pályát is használták, az egyik ilyenhez kötöttem ki Karát is. Megszeretgettük, aztán már vittem is vissza. Nem is baj: olvastam, hogy fontos időnként csak szeretgetésből kihozni, ne gondolja már mindig, hogy kemény munkával jár csak együtt a karám elhagyása…
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.