Kara terepre ment...

… de nem velem… :)

Már korábban megbeszéltük Csabival, hogy kiviszi nekem Karát, és véleményt mond róla. Hogy mennyire parás terepen, és mit gondol arról, hogy kimenjek vele én. Irén mondta, hogy ő már nem nagy terep lovas, ritkán jár ki, meg aztán úgy is voltam a dologgal, hogy eddig is mindig Csabával mentem ki, ő jobban tudja, mire vagyok ott képes és alkalmas.

Összeszedtem Csabát a 7vezérben, és amíg vártam rá, megállapítottam, milyen szépen halad a tanya rendbetétele. Nagyon sokat melóznak (Csaba és Zoli barátja), hogy kicsinosítsák a lovardát és a lovakat is. Több abrakot kapnak, kicsit szétszedik a csapatot, lesz aki angol boxba kerül, és új ló is jött! Jó ezt látni, hiszen szomszédok leszünk, és biztos vagyok benne, hogy sok időt töltök majd ott. Amint begurították az új bálát Mirzáéknak, indultunk a Szilajba… Csaba még nem volt itt, szakértő szemmel nézett körbe, és jól elirigyelte a kis traktort. :)))

Csaba ment be Karáért a karámba. Megsimogatott más lovakat is, és amikor rá akarta rakni a vezetőszárat a nyakára (mondtam neki, hogy gyorsan csinálja, különben még el talál rohanni…), már menekült is. Akárhogy próbálta becserkészni, mindig odébb ment. Na, elmentem répáért és bementem a karámba. Elkértem Csabától a kötőféket, és a répát mutatva, dumálva közelítettem Karához. Tökre nyugodtan állt! Zsebre dugtam a répát, felrakam rá a kötőféket, és utána adtam neki oda a jutalmat. Mindig így szoktuk. Lassan tényleg bebizonyosodik, hogy a maga módján kezd megszeretni a kis disznó… :).

Csaba tisztította meg. Kérdeztem, hogy ugye milyen cuki, stb, de nem nagyon reagált. Asszem Kara nem az esete… :) Mindenesetre azt megállapította, hogy szép egészséges lónak tűnik. Felszerszámoztuk, aztán el kellett mennem megkérdezni, hogy hol lehet kimenni terepre. Kicsit rossz irányba indultunk, el kellett menni a trágyaszállító kiskocsi mellett, amitől megijedt. Na gondoltam, jó kis kezdés… A kivezető út előtt megbeszéltük, hogy Csaba lóra száll, mert volt azért sár, ő meg bőrcipőben érkezett. Na, ez se nézett ki jól. Kara, aki azt se tudta, hol van, elkezdett előe-hátra topogni Csaba alatt, aki addig húzott még a hevederen, és közölte, hogy kicsit csuszkál a nyereg. Mondtam, hogy az fog is, Kara tök hordós, valószínűleg nem véletlenül csináltatták Kálmánék a hátára azt a western nyerget se. Mindenesetre elindultak, Kara elég idegesnek tűnt. Mentem utánuk, de egy idő után eltűntek a szemem elől. Csak reméltem, hogy együtt érkeznek vissza… A dombtetőn vártam őket, szerettem volna látni, ahogy visszaérkeznek, de pont amikor lementem kicsit sétálni, akkor mehettek be,  mert egyszer csak hívott Csaba, hogy már leszerszámozva várnak a patamosónál. Nagyon izgultam, hogy mit fog mondani… Szerencsére minden a legjobban alakult. Csaba azt mondta, hogy egy rossz mozdulata nem volt terepen. A pocsolyán is simán átgázolt, és semmitől nem ijedt meg különösebben. 4  szakaszon vágtázott vele, szépen nyugodtan ment. Azt mondta, hogy egyszer jött szembe egy teherautó, és azért azt marhára nem bánta, hogy már előbb elkanyarodott, és azt se, hogy nem akkor jött a vonat, amikor épp a sinek mellett mentek, de baj nem volt egyszer se. Az indulást leszámítva végig nyugodtan viselkedett. Mondjuk ahogy ott állt Kara tiszta izzadtan, szerintem k.ra parázhatott, mert önmagában a munkában nem kellett volna így lefáradnia, Csaba azt mondta, nem hajtotta meg. Most úgy nézett ki, mint amikor a szállítóról szedtük le… Szóval az lett az "ítélet", hogy ha jól fogom lovagolni Karát - azaz magabiztosan, nyugodtan és határozottan - akkor a világon semmi baj nem lesz vele. Juhúúúú!!!!

Még valamit mondott a vágtázással kapcsolatban, ezt majd megbeszélem Irénnel. Csaba is úgy ugrat be vágtába, hogy előbb ellenkező oldalon kicsit hátrébb csúsztatja a lábát, utána nyomja meg a másikat. Most azt mondta, hogy Kara azon az oldalon ugrik be vágtába a félfelvétel után, ahol először megmozdítja a lábát. Ezt majd csekkolom.

Mikor visszavittem Csabát a 7vezérbe még azon nevettem, hogy azért ezt lóvásárlás előtt kellett volna meglépnünk… Mármint, hogy véleményt mondjon a lóról, hogy jó lesz-e nekem. Erre ő azt mondta, hogy jó ez így, mert ha vásárlás előtt próbálja ki, biztos lebeszélt volna róla, hogy egy nyugodtabb állatot vegyek meg, így meg lett egy szép, KARAkán (hahahaha), egészséges és pörgös pacim, és hát vitrinben úgyse lehet felnőni… Ránéztem a törött ujjamra, és arra gondoltam, ha viszonylag ép bőrrel megúszom az első egy évet (kisebb törések persze beleférnek…), akkor az Isten se ment meg attól, hogy megtanuljak lovagolni! :)