Díjló alapkiképzése

Tulajdonképpen ugyanazt mondja Irén, amit Dallos Gyula a Lovasiskola II-ben…

A szárak által kell biztosítani egy rugalmas keretet. Ezt az aktív átkarolt lábszárak segítségével kell hátulról kitölteni. Minden esetben legyen több  a hátulsó lábakból eredő intenzív, energikus, lendületes mozgás, mint amennyit elöl szabályozunk. 

Hibák:

- Nem megfelelő bekereteltség. Túl szűk, vagy túl szabad keret.  Na, ez az első kétségem… Vajon mikor túl szűk a keret? Mennyit kell fogni a száron ahhoz, hogy jó legyen? A túl szabad keret mit jelent pontosan? Milyen stádiumban vagyok a lovammal (nyilván a béka segge alatti stádiumban, de mégis, mit kéne most csinálnunk, tudnunk)? 

Idézek megint a könyv egy korábbi fejezetéből…

"Lovunkat  martól mélyen ívelt nyakkal, felemelt háttal, nagy lendülettel - természetesen az ütem megtartása mellett - addig lovagoljuk előre, amíg azt nem érezzük, hogy lovunk ÖNSZÁNTÁBÓL megy előre, megtalálva egyensúlyát LEHELET FINOM támaszkodással." "A lovas semmilyen körülmények között nem gátolhatja a lovát szabad mozgásában a kezével. " "Ez az a pont, ahol a lovasok szelektálódnak. Mivel a lovasok többsége nem rendelkezik egyensúlyban üléssel, ezért indokolatlanul sokat  és sokszor kényszerülnek kezükkel beavatkozni, amely megzavarja a ló mozgását." Nekem az a bizonytalanságom, hogy amikor annyira megtartom Kara fejét, hogy - én úgy érzem - kényszerből rakja le - az nem fedi-e le az "indokolatlanul sok" kézi beavatkozást. Irén szerint nem. Visszanézve a videót viszont feltűnik, hogy Kara időnként elveszíti az ütemet lépésben, és nem tudom, ez nem baj-e, ez nem jele-e a túl sok beavatkozásnak. Most is van bennem egy "anyai ösztön". Azt gondolom - és ebben mindenki megerősít minket - hogy jól neveltük a gyerekeinket. Ezt csecsemőkorban úgy sikerült elérni (és az átaludt éjszakákat 3 hónapos kortól), hogy elsajátítottam a "náci-anya kiképző könyv" mondanivalóját (Kiegyensúlyozott babák, nyogodt mamák kézikönyve), és a dolgokat a lehető legpontosabban betartottam, de közben figyeltem a saját ösztöneimet és lekiismeretemet is. Valahogy így vagyok Karával is. Alapvetően értem, amit Irén mond, és biztos vagyok benne, hogy igaza van: a lónak muszáj megtanulnia "jól" menni. Az oda vezető utat is értem. Csak nem tudom, tényleg ennyire intenzíven kell-e ezt csinálnunk. Mert úgy érzem, így nem barátkozunk össze, az ő és az én kedvem is elmegy a lovaglástól, mire csodálatos mozgása lesz. :) Meg fogom beszélni Irénnel, hogy milyen "lazítás" nem árt Kara feljlődésének (max. mondjuk lassítja, ami nem baj, nem készülök a napokban versenyezni…), segíti az én fejlődésemet és a közös élmény kialakítását. 

- Zárt, aktív ülés hiánya. Emiatt a lovas nem tud eleget hozni hátulról. Hát ezt Irén is nehezményezte… :) Ezen a hibámon dolgoztam ma. Kicsit hosszabbra engedtem a kengyelt (Dallos szerint a kengyel az idomító lovaglás során akkor van helyesen csatolva, ha a kengyel talpa a bokacsontot érinti). Főleg könnyű ügetésben, könnyített vágtában dolgoztam, ezzel a kengyelhosszal. Arra figyeltem, hogy a lábam jó helyen legyen, teljesen rásimuljon a lóra, ne kalimpáljak. Finoman, de erőteljesen nyomkodtam (nem rúgdostam…) az oldalát, próbáltam azzal a hátsó lábakat lépésre ösztönözni, és kicsit jobban tartottam a keretet, mint tegnap. 

- A lovas felsőteste akadályozza a lovat: nem tud "együtt élni" a lóval, nincs harmónia a hátulról előre lovaglásban.  Azt hiszem ez az a momentum, amikor kiderül, hogy annyira nem tudok lovagolni, hogy ezt a mondatot nem is értem (mint, amikor az egyetemen azt hittem, hogy marha jó statisztika dogát írtam, pedig olyan karó volt, hogy csak úgy repültem évismétlésre…:)).

"Lendület nélkül nincs lovaglás, nincs támaszkodás! Támaszkodás nélkül nincs miről bezélni az alapkiképzésben." - Okés, ezt értem. Egy egy körbeérő viszonyrendszer… Először rendbe teszem az ülésem, hogy rendesen lendületbe hozzam a lovamat, közben próbálkozom beállítani a támaszkodást. 

"Az alapkiképzés folyamán a könnyített ülést részesítjük előnyben az iskolaüléssel szemben. Kíméljük a ló hátát a túlzott igénybevételtől". - Okés, akkor tegnap hülyeséget csináltam, amikor úgy gondoltam, most fogok Karán megtanulni jól beleülni a nyeregbe… Ezzel most akkor nem terhelem még: könnyűügetés és könnyített vágta lesz. Én már gerincbajos vagyok, ő ne legyen már az… 

"Fiatal lovunkat lefelé lovagoljuk, a nyak a martól lefelé kereken, tarkón átengedően, torktájékban lazán ívet rajzoljon. Ezáltal a nyakizmok a martüskéken keresztül hatásba hozzák a hát izmait. Ettől eltérő elképzelés és gyakorlati megvalósítás teljesen rossz, mivel nem ad a lónak lehetőséget, hogy az izomtevékenység és az izületek szabad mozgása által kerüljön abba az ideális állapotba, helyzetbe, amelyből született adottságaihoz mérten a legjobbat tudja kihozni." - Ezek szerint Dallos Gyula ugyanazt mondja, amit Irén mondott, amikor megkérdeztem, hogy nem lehet-e úgy lovagolnom Karát, hogy fenn van a feje valamelyest, de azért egész jól érzi magát benne… Irén kategorikus nemet mondott, mert akkor megszokja, hogy beejti a hátát és nem használja a jó izmait. Na, a holnapi edzésnél megint jobban figyelek arra, hogy le tudjam "kérni" Kara fejét.

BEMELEGÍTÉS

- dinamikus, lendületes mozgással munkairamban, gyakori kézváltások

- ügetés - vágta - ügetés átmenetek gyakori ismétlése (ezt Irén is mondta, mert így hozható könnyedén lendületbe). 

- a lépés csak pihentető fázis legyen: ennek a legkisebb a természetes lendülete, a legsérülékenyebb a tiszta ütem tartása. "Röviden, a lépést csak tönkre lehet tenni, de helyrehozatalához csekély a remény." Na ezért szeretném az elöl való beavatkozást tisztázni! 

FŐ RÉSZ

- cél, hogy "lovunk ügetésben és vágtában tarkón átengedőn, hátból, maga menjen előre, az egyenes vonalakon. Nagy ívű fordulatokban találja meg az önhordását, öntartását és működjön együtt lovasával".  Dallos Gyula tanácsa: dolgozzunk többet vágtában, mert a ló ebben hordja magát legkönnyebben és ez a jármód hozza meg legjobban az előre menő kedvet. "Terepen kizárólag, lovardai foglalkozáson pedig gyakran könnyített ülésben ajánlom a vágta munkát." Okés, akkor - egyelőre - továbbra is kikönnyítve vágtázom. 

- üegésben egyszerű fordulatok, nagy körök, átlóváltás, kígyóvonal hosszú fal mentén egy és több ívben, kígyóvonal az egész pályán három-több ívben. Átváltás combra való engedéssel, stb… 

LEVEZETŐ RÉSZ

- nagy ívű, egyszerű fordulatok, tágabb keretben. Szárak kirágatása, átmenetben csak üléssel vegyük fel a lépést és azonnal hosszú szár. Megdícsérni a lovat, és nyugalmi állapotú légzés visszaállításáig séta. 

Hát ezt fogom holnap csinálni! :)))

Egyébként a mai edzés szintén nagyon nyugis és élvezetes volt. Álló helyzetben állítottam Karát mindkét oldalra, ezt földről is és nyeregből is csináltam. Nagyon örült neki, úgy látom, rengeteget gyakorolhatta korábban, mert büszkén mutogatta, amit tud. :) Nagyon laza kis állat… 

Holnap megpróbálom a hajlítást. Kicsit utánaolvastam annak is… :) 

Gőblyös István: Állítás-hajlítás (Zabla és Kengyel blog - ITT) 

Állításban van a ló, ha gerincoszlopa csupán marjától erőre kerül meghajlításra. Állítást használunk vágtában, illetve a vállat előre feladat végrehajtása során. Hajlításban van a ló, ha gerincoszlopa teljes hosszában hajlításba kerül. Hajlítást használunk minden fordulatnál (sarok átlovaglása, kiskör, átváltás, körbenváltás, kígyóvonal, stb.), illetve hosszhajlítás során (vállat be, vállat ki, farat be, farat ki, oldaljárás).

Egyébként viccből - nyeregből - próbáltam vele egy farat be dolgot (bár nem fogom ezt csinálni, amíg pontosan nem tudom, hogyan is kell kinéznie, nehogy már hülyeséget gyakoroljak be vele...), mindenesetre döbbenetes élmény volt. Kifele volt hajlításban, és előre ment közben. A díjlovaglás szójegyzékében (ITT), azt olvastam, hogy a lónak négy patanyomon kell mennie ilyenkor, hát ezt nem tudom megvalósult-e, mindenesetre úgy csinálta, mint aki pontosan tudja, mi a feladat. 

Fénykép: Dallos Gyula és Akvarell. Forrása: www.xenophon.hu

Szövegek, idézetek: Dallos Gyula Lovasiskolája II. 27. oldal, 38. oldal, 47-52. oldal.