Ma muszáj volt kivinnem magammal a gyerekeket a Szilajba, mert Dani külföldön van. Ez persze jelentősen lecsökkentette a kint töltött időmet, nem is ültem Karára, csak egy kicsit futószáraztam kötőféken, és csekkoltam a lábát megint. Jól van. Szívesen ráültem volna bakker… Mindegy, majd hétfőn. Amikor visszavittem, most is kedvesen odajött hozzám még egy kis simire, mielőtt csatlakozott volna a többiekhez. Ezt a képet utána lőttem: elöl Vili a szuper-biztos iskolaló (aki mégsem ember-gyilkos…:)), Kara mögött meg Ajándék, a legjobb barátja, akit emelett persze folyamatosan szivat.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.