Abban maradtunk tegnap, hogy most pár napig nem ülök Karára. Nem is baj, mert reggel hívott Kriszti, az állatorvos, hogy egyik kollégája pont Csomád felé jár, így be tudja oltani Karát. Amikor Kriszti beadta a lóinfluenza elleni oltást, akkor a lóútlevelet nézve úgy látta, hogy korábban Kara immunizálása nem volt tökéletes. Valamelyik oltások hiányoztak, de legalábbis nem lettek jól bevezetve az oltási könyvbe, ezért javasolta, hogy ezeket pótoljuk. Szóval nem is baj, hogy pihit írtunk elő, mert állítólag az oltás napján és a következőn nem szokás dolgozni a lóval, így ez pont jól jött ki…
Ma "lazásan" érkeztem ki a lovardába. Csak kávézni ültem be kedvenc helyemre, és nagyot dumálni régi barátommal, Ádámmal, amikor mondtam neki, hogy ha már úgyis ott vagyunk az M3-mas mellett, miért nem jön ki megnézni a lovamat. Pont ráért, így minden lovas cucc nélkül nekivágtunk az útnak.
Mikor megérkeztünk, Melinda már azzal fogadott, hogy ma 3/4 órát üldözték a lovamat Gáborral és az állatorvossal… Azt nem hallottam, mi lett az eredmény, mert már kötőfékkel a kezemben sétáltam a karám felé azon parázva, hogy a bokáig érő sarat hogyan tudom megúszni az Olaszországban vásárolt csinci bőr bokacsizmámban… A közösből kölcsönvett répával felfegyeverkezve léptem be a lovakhoz, a bejáratnál megállva kicsit kiabáltam Karának, és lengettem a répát, hátha… Gyenge próbálkozás volt… Közelebb mentem addig, amíg csak csizmatalp mélységig süllyedtem a sárba, és onnan próbáltam a répás cselt. Mutogattam Karának a csemegét, és kedvesen hivogattam. Nézett rám, már azt hittem, odajön, de aztán unottan megfordult és szénázott tovább… Anyád! Kénytelen voltam odamenni hozzá (csodával határos módon sikerült sárt elkerülő útvonalat találnom), vezetőszár a nyakára, feje a kötőfékbe (olyan édesen bele tud bújni), juti répa odaad. Megfordulok, lépek kettőt, és loccccs. A csoda csizóm bokáig süllyet a húgyos sárlébe. Ennyike!
Éppen amikor kikötöttem Karát a kinti pálya mellé, jött arra Gábor, és kérdezte hogy mikor adhatja be az injekciókat… Mondom, mi vaaaan??? Az orvos - miután 3/4 óra alatt se sikerült elkapniuk Karát - ott hagyta a 2 vakcinát, hogy adja be ő, amikor sikerül kihoznia. Nem tudtam, hogy ilyet lehet, de miután Gábor jót röhögött a kérdésemen, miszerint csinált-e már ilyet, gondoltam, talán ez normális. Letisztogattam Karát (iszonyúan vedlik ez a ló, eddig is hullott a szőre, mint a franc, de a mai szép idő megturbózta a folyamatot), aztán megkapta a 2 oltást a szügyébe. Meg se mukkant! Utána mogyoróztam a szúrás helyét, hogy ne csomósodjon be, és könnyekig hatódva puszilgattam (gondolom, k….ra örült neki), hogy tuti tudja, hogy én vagyok a gazdája, ha csak én tudom kihozni… Na persze… :))) Természetesen megkapta a napi műzlijét Chevinallal, és utána mehetett vissza a haverokhoz.
Ádámnak is tetszett Kara, mondjuk megkérdezte, hogy még növésben van-e. Hahaha….
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.