Szeptember 9-én reggel 8-kor a Sóskúti Lovas és Élménypark éttermében gyűltünk össze először. Az évfolyamunk alaplétszáma mellett (ez 9 fő, amiből 6 lány, 3 fiú) becsatlakoztak még négyen az edzőiről.
Az első nap és a második nap első felében a futószárazás elméletével és gyakorlatával foglalkoztunk, de tényleg egészen az alapoktól - gyakorlatilag onnan, hogy mi az elfogadott módja a száron vezetésnek, odáig, hogy milyen módon használhatjuk a segítségeket a futószárazásban. Minden elméletet hosszas gyakorlattal támogattunk meg. Ez az idő nyilván nem elég arra, hogy egy életre megtanuljuk és kigyakoroljuk a futószárazás tökéletes kivitelezését, de pontosan elég arra, hogy - egymást figyelve és a saját munkánkról visszajelzést kapva - erős alapokat adjon az itthoni gyakorláshoz.
A második nap voltizsáltunk, és ez iszonyú klassz volt. Rengeteget röhögtünk, az egész olyan volt, mint egy legjobban sikerült céges csapatépítő… Páska Ildikó - ő tanított minket a sóskúti két napban - filmet vetített, alapgyakorlatokat vázolt fel a táblán, amivel jól ránk ijesztett… Az hagyján, hogy nem tudom elképzelni, amint kábé spárgázom a levegőben (erre még legaktívabb táncos karrierem kellős közepén se lettem volna képes bot tagjaimmal…), de olyan dolgok is az alapgyakorlatokba tartoznak, mint, hogy kitolom magam - a lovon… - gyakorlatilag kézenállásba. Szerencsére úgy tűnik nekünk csak olyan gyakorlatokat kell végeznünk, amihez nincs szükség extra izomerőre, vagy hajlékonyságra. Mint például a fenti képen látható "zászló". Először műlovon, később lépésben, lovon is gyakoroltunk.
A harmadik-negyedik napot Pilisjászfalun az Unikornis lovardában töltöttük, ahol Zupán Péterrel a lovaglás gyakorlati alapjait vettük át. Mindkét nap lovagoltunk délelőtt és délután, ami után az elméleti elemeket vettük át. Egy lóra két tanuló jutott, így válottuk egymást. Ez nagyon jó rendszer, mert egyrészt személyesen velünk is foglalkoznak, kijavítják a hibáinkat, másrészt van lehetőségünk a többiket is megfigyelni, és az ő hibáikból következtetéseket levonni. Lovagoltunk lovardai alakzatokat, cavalettiztünk, és kis x-eket ugrattunk. Nagyon élveztem, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy a lovastudásom hiányosságai zavaróak lennének… Egyébként tudásban és képességekben elég nagy a szórás a csapatban: van köztünk, olyan, aki nem igazán járt edzőhöz, de ezer éve lovagol, saját lovai vannak, és egész egyszerűen az látszik rajta, hogy bármilyen lóra pattan, azzal együtt él… Van olyan, aki edzővel lovagol gyerekkora óta, és kábé tökéletes, amit csinál, és gyönyörű. Vannak olyanok, akik régebben lovagolnak, tisztességgel megy nekik, és van néhány kezdő, mint én. Sőt van még egy nálam is kezdőbb, igaz nagyon vagány, és tehetséges srác… :). Ami izgalmas, hogy a nagy szórás ellenére tudunk együtt haladni, nem érzem úgy, hogy bármelyikünk annyira kiugróan béna lenne, hogy az hátráltatná a többieket. Egyébként is nagyon bajtársias a légkör, bár amellett, hogy segítjük egymást, remekül tudunk szórakozni egymáson.
Az utolsó, ötödik nap szintén egy látogatással telt, Gillich Sándorhoz mehettünk el, aki az otthonában fogadott minket, és mesélt magáról, a történetéről és az Akhal Teke fajtáról. A ház mellett található karámokban megismerhettük szépséges lovait.
És nem csak a földről ismerkedhettünk… Akinek kedve volt (és nem volt köztünk olyan, akinek ne lett volna…), a körkarámban szőrén is felülhetett ezekre a "híresen zabolátlan" lovakra - akiknek természetesen egy rossz mozdulatuk nem volt! :)
Az egész tábor folyamán olyan élményekkel töltekeztünk fel, és annyi rendszerezett ismeretanyagot kaptunk, hogy nem győztük befogadni a látottakat / hallottakat. Mindnyájan egy véleményen voltunk abban, hogy életünkben nem jártunk még olyan iskolába, amely ennyire teljesíti minden elvárásunkat, sőt igazából bőven fölé megy. Az a nagyon szimpatikus a képzés összeállításában, hogy igazából a lókiképzésben időnként egészen ellentétes véleményen lévő emberek (ok, abból a szempontból pesze nem ellentétes, hogy itt mindenki kivétel nélkül tiszteli és szereti a lovat és a legjobban akarja neki…) adják át az ismereteiket, véleményüket és tapasztalataikat - oktató társaikat maximálisan tisztelve és nem "leszólva" - és minket arra buzdítanak, hogy ezekből csipegessük össze a nekünk, a lovunknak, a helyzetünknek és céljainknak megfelelő elemeket, de tudományosan megalapozva, a körülmények ismeretében (ne hiedelmek, vagy valamilyen közösség, vagy lovarda szokásai alapján) tudjunk felelősségteljes döntést hozni. Pontosan ezt kerestem abban a rengeteg könyvben, amit eddig megvásároltam… Itt fel tudom tenni a kérdéseimet, amire nagyon sok aspektusból fogok HITELES választ kapni, és megnyugodhatok, mert jó kezekben vagyok, és tudom, hogy van mögöttem egy támogató hátország…
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.