4 hónap telt el….

… a legutolsó bejegyzésem óta! És mennyi minden történt. Gyorsan eszközölök egy képes összefoglalót. 

Először is: júniusban felvettek a TF Lovaskultúra Oktató szakára! Juhúúúúú!!!! Nagyon köszönöm mindenkinek a segítséget, aki valaha is foglalkozott velem, ezt itt is szeretném kielemlni! Köszönöm Surányi Gábornak (RIP), hogy kedvet csinált az egészhez, Sipos Csabának, hogy magánórákon villám sebességgel úgy összerakott, hogy hamar terepezhessünk, és megugorhassam az első kis akadályokat, Falus Verának, akinél megtapasztaltam, hogy a lovasoktatás akadémiai tudományossággal is művelhető, Gyenes Irénnek, aki révén betalált nekem az info, hogy ez itt nem játék, ez ló, és nem utolsó sorban Mészáros Imolának, hogy az utolsó pillanatokban segített felkészíteni, bátorított, törődött velem, és információkkal látott el!

Kerecsennyel, a felvételis lovammal:

És a jókedvű csapat a sikeres felvételi után: Bea, Nóri, Kati, Én, Csilla, Gábor és Zsófi. Azóta csatlakozott hozzánk 2 pótfelvételis Laci is. :)

Kár, hogy nem írtam a blogot ebben az időben, rengeteg vicces kis történet esett meg a felvételire készülve… 

Miután a felvételis stressz lekerült rólam, Imolával abban maradtunk, hogy hamarabb lehetne Karánál elérni egyfajta nyugodt munkát, ha nála lenne kiképzésen, és minden nap foglalkozhatna vele. Ez nekem tulajdonképpen jól jött, ugyanis júliusban csomó nyaralást terveztünk, így amellett, hogy jó kezekben tudtam a lovamat ezalatt, még ki is képződött… Júliusra tehát Kara Dunabogdányba költözött Imoláékhoz.

Amikor visszajöttünk a sok nyaralásból, és kimentem meglátogatni Karát, egy új ló fogadott… Bár Imola nem volt teljesen elégedett magával, azt mondja, lassabban haladt, mint gondolta, én nagyon nagy különbséget láttam Kara munkájában. Ami nekem a lényeges volt, hogy láttam, vágtamunka után azonnal képes összeszedett ügető- és lépésmunkára. Persze, amikor én ráültem, Imola majdnem elsírta magát, de elmondhatom, hogy azóta én is belejöttem, és teljesen képes vagyok Karát kordában tartani…

Itt talán még arról érdemes mesélnem, hogy az egy hónapos ugazgatásokba beletartozott egy 5 napos erdélyi lovastúra is, amit kedves ott élő barátaink szerveztek, és szenzációsra sikeredett!  Ilyen helyeken jártunk:

A képen sorban: Levi cica, én, Dani, Csilla és Zalán. Külön mókás volt, hogy én egy úgynevezett székely lovon mentem, Sárin, aki inkább póni méret, pattogós, pici lépésű ügetéssel. Amikor sokat ügettünk, muszáj volt egészen kikönnyítenem, mert ha könnyűügetésben akartam volna lekövetni a mozgását, jártam volna, mint egy varrógép… :) Bár végig nagyon paráztunk az úton, szerencsére nem találkoztunk medvével. Igaz, azért egy friss lábnyomot áttunk - így a horror-turiszt élményünk is megvolt. 

A nyaralások után, július végén végre igazán beköltöztünk a felújított fóti házunkba, ahol a két angol box és a szép karám már csak benépesítsére várt… :) Így került hozzánk augusztus 3-án kora délután Titán a welsh (jellegű) deres póni. Bár kinézetre elég szerencsétlen kis szerkezet, agyilag és természetileg nagyon rendben van, így azt gondolom, hosszabb távon remekül megleszünk egymással. Az ő érkezéséről írtam egy hosszabb posztot (ITT). 

Nagyon vicces volt, hogy mennyire felkészületlenül ért minket ez az egész… Amikor eldönöttük, hogy megvesszük, kiderült, hogy már 2 nap múlva érkezik a ló… Gyorsan kértünk kölcsön szénát a házunk korábbi tulajdonosától, aki három telekkel odébb építi az új házát. 

Titán nem többet, mint 2 nap töltött egyedül… Mert bár nem gondoltam azonnal idehozatni Karát, miután a Szilajban össze-vissza variálták a karámokat egy durva vihar miatt, aminek következtében az év hőségrekordjában még beállója se lett volna (persze ez csak átmeneti helyzet volt), úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, Kara jöjjön haza! Most ezt úgy kell elképzelni, hogy én már a Szilajban voltam, hogy Karát fogadjam, amikor kiszálltam a kocsiból és megláttam a fennforgást… Pont öt perc leforgása alatt döntöttem el, hogy Imola ne ide hozza vissza a lovat, hanem inkább hozzánk. Felhívtam Imolát, aki már majdnem megérkezett a Szilajhoz, hogy álljon meg ott, ahol van, odamegyek, és felvezetem az utat hozzánk. 

Augusztus 5-én Kara lovam hazajött. 

Titánnal minden verekedés és probléma nélkül azonnal haverok lettek. Kara finoman megharapdálta a marjánál, Titán tudomásul vette, hogy ő lesz itt az alávetett, és három percen belül a legnagyobb nyugalomban egymás mellett szénáztak. Azóta is nagyon jó barátok.

Az első nap itthon:

Bár úgy tűnt jól elvannak, másnap reggel 8-kor kopogtattak az ablakunkon, hogy Karát a ház előtt kapták el az "utcán" (azért van ez idézőjelben, mert egy erdőben lakunk, így az utcánk valójában egy ösvény…). A mai napig nem tudjuk, hol ugorhatott ki, de akárhol csinálta, nagy teljesítmény. Addig azt beszéltem Sasával (a régi tulajjal), hogy jól le van kerítve a hely, nem kell villanypásztor, de most úgy döntöttem, beszerzek egyet. Másnap éjszaka még be akartam zárni boxba, de Kara annyira ideges lett (nekiment az ajtónak), hogy inkább kiengedtem, és arra gondoltam, lesz, ami lesz… Nem ment sehova. Enneke ellenére beszereztem a villanypásztort. Ez volt a következő kihívás: hogy a fészkes fenébe kell egy ilyet installálni? :) Mondanom se kell, nem sokkal korábban még kinyitni se mertem, nem hogy összeszerelni egyet… 

Talátam Dunakeszin egy használt eladó készüléket (az eredeti ár kb. feléért), ehhez vettem a Horze áruházban szalagot, kötelet, műanyag csavaros kütyüket, és egy ötös oszlop szettet oda, ahol se fa, se karám. Véletlenül vettem észre, hogy az egyik tárolóban lehetett korábban a készülék,  mert az ajtó mellett, a betonból kilógott egy vasrúd, rajta a drótokkal, ez volt a földelés. Ennél szerensésebben nem is alakulhatott volna, tényleg azon paráztam, hogy hogy fogom tudni a szerkezetett zárt helyen földelni, amikor a betontól nem tudom beszúrni a fém rudamat a földbe… :) Mindent összeszereltem, és iszonyú parázva dugtam be először a gépet a konnektorba. Azt a boldogságot, amikor megcsípett a szalag: juhú, működik!!! 

A villanypásztor azért is kellett, mert a meglévő elég kicsi karámon túl egy nagyobb területet is a lovaknak szántam, hogy legyen helyük jönni-menni, fák között lébecolni. Nagyon hangulatos kis terük van így, igaz, van bennem lelkiismeret furdalás, hogy ez nem egy hatalmas legelő, ahonnan Kara is érkezett. Hosszabb távon tervezek legelőnek való területet nézni a környéken (bérelni, vagy venni - ha már lesz pénzünk). Igazából már van is favoritom, majd megkeresem a tulajt. 

A most elkerített területen kívül kapnak még egy kicsit, egészen a telek széléig, de még a kertésszel dolgozunk az ügyön. Ki kell csákányozni néhány fa csonkját, hogy ne legyen balesetveszélyes. Ezek már nagyjából megtörténtek. A héten még levágunk egy darabot a régi kutyakerítésből, átrakom a villanypásztort, és ezzel még növekedett a terület. A karámhoz csatolok majd egy patamosó/nyergelő kiugrást (lekövezve), és a régi kutyakennelt átalakítom beállónak. Igazából csak el kell bontani az egyik oldalát, és megemelni a tetejét kb. fél méterrel. 

Ezzel a beálló dologgal eddig tanácstalan voltam. Arra gondoltam, hogy az egyik boxot majd nyitva hagyom nekik. A lovak ittlétének elején jól bealmoztam az egyik angol boxot, és ide zártam be Titánt, amíg Karával valamit csináltam (igazából már nem is emlékszem, minek…), de rájöttem, hogy a szalmát (még a régi tulaj hagyott valamennyit a tárolóban) nem tudom rendesen elrakni a sitteszsákba, ahova a lótrágyát gyűjtöm. Bár nem tervezem istállózni a lovakat, azért jó lenne kitalálni, hogy milyen megoldást alkalmazzak, ha egyszer mégis szükség lesz rá… Most arra jutottam, hogy a boxot felsöpörtem, a tégla padlót simán így hagyom, kinyitom az ajtót, és így lesz nekik ez is egy beálló. Azon morfondíroztam, hogy a lóhúggyal mit fogok csinálni (itt nincs lefolyó), de többen mondták, hogy a ló nem különösebben szeret kőre pisilni, csak puhára, ha van alkalma (hogy ne csapjon fel), ezért talán ezt megúszhatom.

Találtam a neten egy aprított szalmás megoldást. Ezt zsákokban lehet kapni, mint a forgácsot, felszórom vele a padlót, és szépen trágyával együtt be tudom lapátolni a sitteszsákba. Meg fogok rendelni egy nagyobb tételt ebből is, hogy ha szükség lesz rá, legyen itthon.

A lovak etetése volt a következő mizéria. Mit adjak nekik és mennyit? Kara csak szénát kapott az előző helyeken, gondoltam, ezt itt is folytatom. Igen ám, de Titánt ezerrel pumpálnám, mert nagyon kis visszamaradt szerkezet. Azt viszont nem akartam vele megtenni, hogy Kara csak nézegeti ahogy Titu eszik. Így ő is kap kicsit. A Horzéban veszek nekik tápot, egy gyógynövényes erősítőt kap Titán reggel-este fél fánglit (az első héten majdnem megöltem Titánt, amikor egy fánglit adtam neki este, mire odarohant hozzám és összeesett… szerencsére kisétáltuk a bajt, és egy életre megtanultam, hogy az etetéssel nagyon óvatosan…). Esténként kap hozzá egy kupak vitamit és Kerabolt. Kara is kap vitamint (szeptemberben kezdtem adni neki, hogy felkészüljünk a télre), és Kerabolt. Karának egyszerű Bábolna tápot vettem, kapott egy fánglit esténként, de kicsit gömbölyödni kezdett így ebből visszavettem…  Néhány marok táp, egy kis répa, vitamin és Kerabol, ennyi. 

A Kerabolról jut eszembe, amit a pata erősítése miatt adok nekik... Kara patájáról eléggé megoszlanak a vélemények… Imola kovácsa is azt mondta, miután Imola is észrevette, hogy gyakorlatilag lehetetlenség vele terepre menni, és muszáj lesz patkolni, hogy puha a patája, nagyon kell rá a patkó és így is óvatosan a köves talajjal. Szóval megkapta élete első pár patkóját!!! 

Kelemen Jani - aki itt Fóton patkolta meg Karát (miután a Bogdányban kapott egyik patkóját jól elhagyta) - szerint semmi baj Kara patájával, tök szuper. Kénytelen vagyok rájönni, hogy foggggalmam sincs, ebben a témában kinek lehet hinni. Így aztán magamnak fogok hinni… :) Miután magam tapasztaltam, hogy nyeklik-nyaklik patkó nélkül, és mióta Imolánál megpatkolták sokkal jobb a helyzet, így megmondom, hogy érzékeny a patája, tehát kell patkó. Előbb-utóbb kénytelen leszek magam állást foglalni különböző kérdésekben, mert kurva sok a szakember ebben a bizniszben, de még a legjobbaknak tarottak se képesek ugyanazt mondani/gondolni még egy ilyen rohadt egyszerű témában sem. Persze az újhullámos bio-öko állatbarát közösség patkógyűlölő álláspontja már engem is majdnem elbizonytalanított, hogy én mekkora egy állatkínző, lótönkretevő köcsög vagyok, de aztán be kell lássam, hogy én ülök azon a lovon és én érzem, hogy milyen talajon hogyan viselkedik. 

Amióta Kara itthon van, nagyon sokat járok ki vele terepre. Itt ez az egyszerűbb verzió. A kertből gyakorlatilag egy Natura2000-es természetvédelmi környezetbe kerülök, ez itt a Somlyó lába, innen minden irányba csodálatos helyeken járok. 

Ez például 10 perc tőlünk lóháton:

Ez kettő (ha később érek rá lovagolni, néha elkérem Csabától a pályát, onnan hazafelé tartva ilyenek fogadnak):

Úgy érezem, rengeteget fejlődtem az elmúlt négy hónapban. Napról napra. Minden egyes egyedül terepen töltött perc növeli az önbizalmamat, a lóval való összhangomat, és nyilván tapasztaltabbá tesz. Azért egyszerűbb terepen, mert ott nincs kecmec. Nem azért veszem fel vágtából lépésbe a lovat, mert ez egy gyakorolandó feladat, hanem mert különben leveri a fejemet a nyakamról egy faág. Itt nem gondolkodok el azon, hogy A-nal, vagy C-nél kellene-e… :))) Ha jobb a talaj, akkor lendületesebben ügetünk, ha kicsit bizonytalanabb (de még ügetsére alkalmas), akkor egy összeszedettebb ügetést választok. Kénytelen vagyok döntéseket hozni: hol lehet vágtázni, hol lehet ügetni, hol jobb csak lépni. Ezeken a döntéseken az én és a lovam biztonsága múlik. 

Nagyon izgalmas megélni azt, hogy Kara mennyire együttműködő. Már csak gondolnom kell arra, hogy mit akarok, és csinálja. Van egy hely a terepen, ahol átvágok egy erdőn, ott úgy tekergünk a fák között, mint egy kígyó. Pontosan oda lép, ahova kérem. És mindeközben érzem azt, hogy nem csak én, hanem ő is nagyon élvezi… Ez a szuper ebben az egészben!

Történt még pár dolog ebben a négy hónapban - a múlt héten indult például el az egyetem, és az első tábort is megtarottuk már - ezekről külön is szeretnék majd posztot írni. 

Szeretném ebben a blogban összeszedni a tanultakat és a jegyzeteimet, hogy az mások számára is hozzáférhető tudás legyen. 

Szóval újult erővel írom a posztokat! :)