A TF Lovaskultúra oktató szakra való felvételim sarokpontja, hogy helyrerakjuk az ülésemet. Ehhez Imola azt javasolta, hogy menjek ki hozzá Dunabogdányba, ahol ideális körülmények között, nyugodt lovon, patraccal dolgozhatunk.
Egyébként már hétfőn elkezdtünk gyúrni a vágta kiülésére, és az edzés végére sikerül ráéreznem, hogy mit kell csinálni. Na nem mondom, hogy döccenésmentes lettem, de határozottam éreztem a dolgot. Annyit kell csinálnom, hogy kicsit kiemelem a kengyelből a lábam, mert amint belenyomom, egy rosszul beidegződött mozdulattal megtartom magam rajta. Imola azt mondja, hogy folyamatosan azon vagyok, hogy függetlenítsem magam a lótól és a ló fölött legyek, pedig a cél az, hogy "benne legyek a lóban" és a lóval együtt mozogjak. Tiszta sor…
Kis kerülőúttal értem ki Imolához Bogdányba, még szerencse, hogy van négykerék meghajtásom… Egy nagyon kedves, félig angol telivér lovon ültem, jó nagy mozgású, magas ló. Alig tudtam felküzdeni magam rá, pláne, hogy ugye a patracon nincs kengyel. Az első pillanattól kezdve imádtam a dolgot. Feladatokat kaptam, ami közben rájöttem, hogy a combommal oda tudom magam betonozni a lóra. Mondjuk Imola mondta - és most a Lovasakadémia Lovasoktatás kézikönyve c. könyvben is olvastam - hogy klassz, hogy nem esek le, mert tényleg szuper erős a combom, de azért ez nem feltétlen jó módszer, mert nagyon fárasztó. Nem az a cél, hogy combbal ezerrel fogva a lovat maradjak fenn, hanem hogy úgy találjam meg az egyensúlyom, hogy könnyedén, nagyobb erőbefektetés nélkül oldjam meg ugyanezt. Nekem most 3 dologra kell különösen figyelnem, amin nagyon javítanom kell:
- az ülőgumóimon üjek (ne toljam ki a fenekem)
- a lábszáramra figyelejek - kicsit hátrébb kell raknom, mint ahova most teszem, és oda kell tapasztanom, nem mozdulhat el.
- ne térdtől felfele tapasszam magam a nyeregbe, hanem egyenletesen simuljon a lábam - a lábszárammal egyetemben - a ló oldalához.
Az edzés végére már sikerült elkapnom a fonalat: az ügetést és a vágtát is szépen lazán ki tudtam ülni. Igaz a legvégére elfáradtam, és ettől kicsit bemerevedtem. Nagyon, de nagyon klassz volt!!!
Karával is gyakoroltam utána, és rájöttem, miért került előre a lábam… Korábban se Vera, se Csaba nem mondta, hogy ez gond lenne, ezt a szokást azóta vettem fel… Az van, hogy most tudatosan figyeltem, ahogy az ülésemet igazgattam, hogy ahogy kicsit hátrább tolom - azaz a helyére - a csizmám, Kara ezerrel megindulna, de ha előrébb van, akkor nyugton marad. Nem értek a western lovagláshoz (se…), nem tudom, hogy ez ottani sajátosság-e, vagy Kálmán lovagolta így Karát, és azért tanulta meg így. Mindensetre én tudat alatt átvettem a dolgot… Na nem baj, most akkor ezt helyrerakjuk mindkettőnknél! :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.