A tegnapi Imolás edzés nagyon feldobott, reggel szépen próbálgattam is a házifeladatokat. Sok kiskört, körben való váltást és átváltást lovagoltam, mindig odafigyelve, hogy jól meghajlítsam a lovat: odatettem a belső csizmám, lezártam a külső oldalt, és nem hagytam elsunnyogni a hajlításokat. Addig-addig huzogattam a belső szárat, amíg "megadta magát" és szépen elhajlott a csizmám körül. Ilyenkor abbahagytam a huzogatást, és egyenletesen mentünk körbe-körbe, szépen megtartva a hajlíást. Mindkét oldara csináltuk sokat. Aztán kicsit a vágta-ügetés átmeneteket gyakoroltuk. A végén pedig megpróbáltam lenyugtatni, mert sajnos a vágták után annyira benne marad a bugi, hogy ha nem tartom szárral, menne, mint az őrült. Megálltunk, visszaléptünk, kiskörön sétáltunk, stb… Végül lehiggadt. Ekkor gyakoroltam a tempós lépés, rövid lépés dolgot. Utána hosszúszár és sétafika a pályán. :) Annyira lelazultunk, hogy úgy döntöttem, ideje másodszor is kimenni terepre, ezúttal kicsit hosszabb sétára. Most nem szálltam le róla, amikor kiértem - egyébként gond nélkül - a rétre, hanem elmentem a messze, át a réten, fel a dombon, körülnézni, és innen sétáltunk vissza. Fotózáskor kicsit legelt, ott a szájában a nagy csomó… :)
Visszafele szereti szaporázni a lépteit, ilyenkor megállítottam, és visszaléptettem. Szépen megértette, hogy nincs sietés hazafelé. Úgy tűnik a lovak okosabbak a kutyáknál. Rézivel ezt nem tudom megcsinálni, hiába használom a tükör módszer ide vonatkozó feladatait, gyakorlatilag "szarnak a pofon", húz tovább pórázon… Még jó, hogy csak 10 kiló.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.