Köszönhetően az új edzéseknek, amivel Kara ütemességére és "nyugodtságára" fókuszálunk, úgy érzem, eljutottunk egy olyan szintre, hogy nyugodt szívvel ráengedem a gyerekeket. Többet futószáraztam mostanság Karát tudatosan: átmeneteket gyakorolva, és arra figyelve, hogy a parancsokat mihamarabb teljesítse.
Reggel korán keltünk, hogy kimenjünk a Decathlonba, és végre beszerezzünk lovas védőfelszerelést a gyerekeknek. Eddig csak kölcsön kobakban lovagoltak, most mindkettő kapott egy-egy sajátot, és egy-egy gerincvédőt. Jobb a békesség…
A lovardában elég nagy volt a tumultus, a szombat délelőtt abszolút csúcsidő persze. Azért Irénék nagyon kedvesek voltak, megengedték, hogy hátul futószárazzam a gyerekeket, sajnos muszáj volt a fedelesben maradni, mert olyan pocsék idő volt a napokban.
Először csak magában futószáraztam Karát, megnéztem, milyen passzban van. Nem tudom, mit parázok állandóan, mert ez a kis cuki mindig megbízható passzban van, már ami a jóindulatot illeti. Sajnos sietni kellett (Danit szedtük fel a reptéren), így mindkét gyerek csak 10-10 percet ment a lóval. Léptünk, és ügettünk. Mindkettőnek furcsa volt Kara ügetése a pónik után, de szépen belejöttek.
A kengyelszíj sajnos még legkisebb lyukban is nagy nekik, ezért felcsomóztam, így viszont - főleg Szását - a csomó zavarta az ülésben. Arra jutotam, hogy legközelebb leszedem a kengyelt, és mindkét gyereket kengyel nélkül tanítom. Ahogy Dallos Gyula bácsi mondja… :) Kicsit jobban utánaolvasok a lovasoktatásnak, hogy mégis, mivel tudom nekik izgalmasabbá tenni ezt a fél órát.
Szóval ezen a tűzkeresztségen is átestünk, és remekül működött minden. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, hát még Kara. Az volt az érzésem, hogy tudja, akik most rajta ülnek, azokra vigyázni kell. Amilyen kis cuki-golyó, simán lehet, hogy tényleg így van…
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.