Délelőtt egy lovas ismerősöm, Emese, feltett képeket arról, ahogy a lova spanyol lépést csinál. Utánaolvastam Gőblyösnél, aki szerint ebben az a jó, hogy semmilyen különösebb képzettség nem szükségeltetik a megtanulásához se a ló se a lovas tekintetében. Utánanéztem, hogyan csinálják pár helyen (hűűű, azért nagy marhaságokat is látni ám…), és úgy döntöttem, ez lesz az első olyan dolog, amit először tanulunk közösen. Úgy érzem, a földi munkában már nagyon sok mindnet "játszottak" vele Kálmánék, de ezt - mert később persze leellenőriztem - még nem tudja. Szóval ma azzal az elhatározással mentem a lovardába, hogy kis földi munka is lesz.
Előkaptam a csomózott kötőféket, a répabottól megőrülök, de találtam egy rövidebb idomító pálcát, amit kényelmesen használtam (újabban minden talált pálcát hozzám raknak be, én nem bolygatom őket, örömmel használom, amire éppen szükségem van…:)).
Először a pálcára érzéketlenítettem Karát. Végigsimogattam, finoman csapkodtam vele, hogy álljon egyhelyben. Utána - ez nem ment annyira jól, de egyébként talán semmi értelme se volt... - kicsit csapkodtam a levegőben a pálcával, hát azért ennek nem örült. A végére egész jól tűrte egyébként. Utána csináltunk eleje és hátulja körüli forgást (első lábbal keresztez, hátsó lábbal keresztez), oldallépést, ami meglepően jól ment (ezzel a könnyű pálcával sokkal egyszerűbb, mert finoman hozzáérintem a lábához és érti, mit akarok). Kicsit futószáraztam magam körül úgy, hogy átadtam a hátam mögött a futószárat (magyarán nem figyeltem, ott mit csinál, de csinálta rendesen), aztán gyakoroltuk a hátraküldés-behívást. Ez is sokkal jobban megy, mint régebben. Miután a pálca suhogástól tényleg tart, könnyű volt hátraküldeni. Ugána már kézrázásra is egészen jól csinálta. Ezek neki ismerős gyakorlatok, már párszor csináltuk. Ezek után mentünk rá a láb felemelésére. Ő majdnem szóra csinálja egyébként, de ahhoz kell a megszokott szitu, hogy a patamosónál állunk, és én mellette a patakaparóval, és kérem a lábát. Most nem így álltam. Finoman ütögettem az első lábát a hajlatban, és közben a "kérem" szót mondogattam, amit a patamosóban is szoktam. Nem értette. Az vált be, hogy a homlokommal megtoltam a vállát, ettől áthelyezte a testsúlyát, és ekkor mondtam, hogy "kérem", miközben finoman böködtem a pálcával. Első körben többször kézzel felemeltem, de előtte mindig próbáltam pálcával is. Egyszer csak megcsinálta. Igaz, hogy a homlokommal finoman meg kellett tolnom a vállát, de határozottan a finom pálcaböködésre és a "kérem"-re emelte fel a térdét. Kb 3x-4x csináltuk meg, utána abba is hagytam az egészet. Szerintem az egész lovarda hülyének nézett. Kemény lehettem a homlokommal a ló vállán… :)))) Na mindegy. Néznek majd, ha megvan a spanyol lépés… :)
Ezek után felnyergeltem Karát, és felmentünk a felső pályára, ahol az ugró akadályok vannak. Itt csináltam egy jó kis cavaletti pályát, először megemeltem az utolsó rudat, hogy most akkor majd ugrunk, de végül inába szállt a bátorságom, és szkippeltem a dolgot. Bemelegítésként körön dolgoztunk: nagykör, kiskör, körben váltás, lépés-ügetés-lépés. Ezek után vittem rá a cavalettire. Nagyon szereti! Nagyon koncentrál, élvezi és örömmel pakolássza úgy a lábát, hogy kijöjjön a matek. Megvettem a Lovasakadémia CAVALETTI könyvét, ebből tudtam, hogy kb. 130-150 ügetésben a rúdtávolság. De megtartottam ezt lépésben is, és akkor egészen rövideket lépve bement a rúd közé. Tök ügyes. Utána azt találtam ki (miután Imolától mégis csak a hajlításokat kaptuk házinak…), hogy a rudakat szlalom pályának is használom, és kígyóba fogok átmenni rajta. Először csak minden másodikon, így is elég szűk volt a fordulat, tehát jól meg kellett hajolnia. De utána elértem, hogy nagyo összeszedetten és lassan lépjen, és sikerült többször minden rúd között kígyóba átmenni, ráadásul láttam rajta, hogy tudja, mit szeretnék, és ezerrel tolja ő is. Nagyon nagy élmény volt, állati jó fejül csinálta. Egy-egy cavaletti után megengedtem a dolgot és pár kört vágtáztunk, mintegy jutalomból, utána mindig gyosan igyekeztem visszavenni lépésbe, majd állj. Az egész végén kirágattam a szárakat, és jól lelazulva, hosszúszáron bóklásztunk kicsit körbe-körbe. Szuper nap volt. És ma derült ki az is, hogy Kara egész egyszerűen imádja a kiscicákat. Kár, hogy videót nem készítettem. Finoman puszilgatta a szájával a kismaccsot, aki ettől bebódulva elaludt.
De nem csak a cica érdekelte Karát, hanem a lovarda területén fel-alá közlekedő szamár is...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.