3. edzés Imolával: hosszhajlítások

Fotó: Mráz Edina
Forrás: Zabla és Kengyel

Már korábban is megállapítottam, hogy Kara fordulékonyságával időnként "baj van", és, hogy a bal oldali undora (ami miatt például kivágtázott velem a pályáról…) minden bizonnyal abból fakad, hogy erre még kevésbé hajlik. Ez az első közös edzésünknél tökre kijött, amikor egyszerűen nem akart bevenni velem egy bal kanyart, mindig betagadott, kisodródott, igaz utána - Irén tanácsára - jó alaposan visszaküldtem. Emlékszem, amikor Irén végig tolattatta szegény állatot a fedelesben, mert nem hajlandó neki azonnal elindulni balra futószáron a kikötött fejével. Hát persze, hogy ellenkezik, hiszen rossz neki, hogy nem hajlik! Kara természetét szépen megismerve rájöttem, hogy ez nem arról szól, hogy ő - rosszindulatból… - nem akar valamit megcsinálni, hanem hogy ez neki kellemetlen. Ezek után sokat olvastam a témában, és nem tartott sokáig megértenem a probléma mibenlétét. Emlékszem, amikor megkérdeztem Irént, nem lehet-e ezt másképp csinálni. Erőszak nélkül. Ő akkor azt mondta, le kell meccselni, ki a főnök… Én viszont - most a lovat megismerve, és az azóta elolvasott szakirodalmat értelmezve, és sok szakember véleményét meghallgatva, átgondolva,  - ma már biztos vagyok benne, hogy ez így nem volt helyes. Meg kell érteni a ló viselkedését, és segíteni kell neki abban, hogy tudjon teljesíteni. Korai volt neki erősen kikötött fejjel balra futószáraznia, és ehhez még jó pofát is vágnia, amikor másfél éve alig dolgozott, és le volt merevedve. Finoman lovagolva hosszhajlításokat kell vele végezni (kiskör, nagykör, átváltások, stb…), tornáztatni kell, hogy képessé tegyük arra, amit kérünk tőle. Amikor mi magunk is megdolgoztunk az eredményért, akkor számonkérhetjük a lovon a tudását.

Most, hogy az ütemesség sínen van (na, nem mondom, hogy most már nem pörög fel Kara, de határozottan javult, és kezemben van a módszer, hogy miképpen próbáljak meg javítani rajta), Imola szerint nagyon sokat javultunk, a vágta is sokkal szebben megy, ideje a ló hajlékonyságára is fókuszálni. Ehhez nem csak a lovat, de engem is kell trenírozni.

Az első közös edzésünkön Imola elmondta, hogy kicsit merev a kezem. Szerintem rájött, hogy ez abból a megfelelési kényszeremből fakad, hogy gyönyörű tartással lovagoljak, így szépen összerakom a kezeimet (állított kézfej, stb…), de ettől akkor se térek el, amikor tanácsos volna. Most Imola "szétszedte" a kezeimet, használjam csak őket külön-külön, egymástól távol. Igaz ez a kiskörök lovaglásánál is. Azt modta, hogy nyugodtan nyissam szét a kezem, alaposan mozdítsam oldalra a belső kezemet, és így bírjam hajlásra Karát. A másik oldalon finoman tartsam meg. Néha nem figyeltem, és megemeltem a külső kezem, ilyenkor rám szólt, hogy az maradjon lenn, hátrafelé felé húzzam finoman, ha kell. Ha Kara jól csinálja (lehajtja a fejét és testből meghajlik), akkor engedjek a húzáson. Figyelmeztetett, hogy egyenletes húzás helyett, mindig finom, szakaszos húzogatást alkalmazzak. Az egyenletes húzásba a ló automatikusan belefeszül és ellentart, a finoman változó erősségű huzogatás ellen nem nagyon tud mit csinálni, inkább megadja magát, és akkor meg kell szüntetni a kellemetlen érzést. Tiszta sor, merő értelmesség… :)

A váltakozó húzogatásról jut eszembe, hogy most ezt a technikát alkalmaztuk a vágtából való visszaállásnál is. Kara ugye nehezen jön vissza vágtából. Ez most már sokat javult, azaz pöccre visszaveszi magát ügetésbe, de utána továbbra is paprikásan megy előre. Azonnal ügetésből lépésbe kell felvennem és megállítanom. Ebben most azt kell gyakorolnom, hogy amint visszaváltunk ügetésbe, azonnal egyik kéz húz - másik kéz húz játékba kell kezdenem a kezeimmel, ez annyira meglepi, hogy elfelejt rohanni, és azonnal megnyugszik. Döbbenetes, hogy tényleg azonnal működött a módszer.

Házifeladatnak két dolgot kaptam. A hosszhajlítások gyakorlását a megadottak szerint, és az ütemváltást finom szársegítségre. Lépésben amikor ütemesen és elengedettem megyünk - néhány lépés erejéig - rövidebbeket kell lépjen a szársegítség hatására. Utána azonnal visszaengedni. Gyakorlom a lovas-érzést… :)))

A hosszhajlításokról idevettem Dallos Gyula mesteredző szavait is, hogy egy szakértő is megszólaljon a témában:

"A hosszhajlítások, oldaljárások azok a legcélravezetőbb gimnasztikai feladatok, amelyekkel lovunkat nyakból, és ami még ennél is fontosabb, bordából tökéletesen hajlékonnyá tehetjük. Természetesen, mint minden feladatnak, úgy az oldaljárásoknak, hosszhajlításoknak is megvan a speciális rávezető mechanizmusa.
Az egyszerű fordulatok gyakorlásával érjük el azt a kiinduló állapotot, amellyel lovunk készségesen - nyakból, a szárak biztosította keret által, bordából pedig a közvetlen a hevederen elhelyezett belső csizma körül, "mint forgatótengely" és a hátravett külső csizma a rugalmasan megtartó külső szár, és a könnyű állítást végrehajtó belső szár által - meghajlik a kívánt irányba és mértékben.
Az egyszerű fordulatok a következők lehetnek: nagy és kis körök, kígyóvonalak a hosszú fal mentén vagy a négyszög belső terében, azután átlóváltások, átváltások és minden alkalommal a sarkokon való átlovaglás.
Az irányváltásoknál ne csak arra koncentráljunk, hogy átüljünk például a másik lábpárra, hanem a következők szerint cselekedjünk. Minden fordulat előtt félfelvétel, állítás, áthajlítás, és előrenyúlni az aktuális belső száron, az aktuális külső száron pedig rugalmas támaszkodás mellett vezetjük a lovat. Nagyon fontos kritérium, hogy lovunk az íveken se ferdüljön el, ne veszítse el lendületét, önhordását, öntartását és támaszkodását."