Viszlát Titán, hello Fülöp Herceg!

Talán a cím egy kicsit erősen hangzik, de tényeg valahogy így történt a póni-váltásunk... Amikor elhatároztam magam, hogy tényleg elbúcsúzom Titántól, már el is kezdtem nézni, hogy ha elviszik, akkor ki érkezzen a helyére, mert Karát nem hagyhatom társ nélkül. 

Valamelyik FB oldalon egy lovasiskola meghirdetett egy 8 éves mini shettit, rájuk is írtam, hogy megvan-e még, de mire lebeszéltem volna egy személyes találkozót, a kis lovat már berkeken belül eladták. Látva, hogy nálunk jó helye lenne, felajánlották az egyik idősebb (papír szerint 17 éves - bár abból, ahogy többször kihangsúlyozták, miszerint ez egy becsült kor, azt valószínűsítem, hogy több lesz az...) lovacskájukat, amelyik magasabb is picit, de igazán gyakorlott kisgyerek oktató ló. Színben sárga-takra, mint Kara.

Elmentem hát megnézni, és vittem magammal Lénát is. Ezúttal nem akartam abba a hibába esni, hogy neki keresek lovat, tisztáztam magamban, hogy ő egy 9 éves gyerek, nem tudja felmérni még tisztán, hogy egy évre - hát még 10-re - mit tud vállalni, és mihez lesz kedve. Szóval elsősorban a saját szempontjaimat vettem figyelembe: kicsi legyen, idős, és olyan helyről érkezzen, ahol megváltás neki a mi karám méretünk, nem visszalépés. Nos, Fülöp Herceg az összes kritériumomnak megfelelt. Szegényke már hetek óta nem tette ki a lábát a box-ból, de ha korábban ki is ment, a karám nem nagyobb, mint a miénk. Nyugis kis állatnak tűnt, fel tudtam emelni a kis lábait, kicsit kihoztuk a boxból, Léna vezette, és még szőrén is ráült. Nagyon nyugodtan bírta a megrázkódtatást, pedig - azt mondták - már nyár óta nem dolgozott. Szó, ami szó, megtetszett... Pont ilyen ló kell nekünk, gondoltam, amelyiktől Léna se fél, amelyikkel elbír, amelyikkel megszeretheti a lóval való törődést, a többi meg majd úgyis jön - vagy nem...

Magamban már eldöntöttem, hogy megveszem (100e Ft-ért, herélt és útlevele is van - ez nekem fontos, ha nyáron a Balatonra akarok költözni, és őket meg a szomszéd lovardába beadni), de még el kellett döntenem, mi legyen Titánnal. Már arra gondoltam, hogy amikor szállítót szerzek, akkor azzal a lendülettel átviszem Titánt a Szilaj Lovasparkba, ahol gondolkodtak rajta, hogy munkáért cserébe tartanák, és ez amolyan win-win szitu lenne, hiszen nekem képződne ki a lovam, nekik meg van "ingyen" munkaerő, amikor csengett a telefonom. A második jelentkező a lovasok.hu hirdetésre. Mint kiderült egy tolmáccsal beszélgettem, aki egy finn férfinak segített lovat találni. Egészen sötéteben 6 körül értek ide megnézni Titánt, aki tetszett nekik, és este f10-kor már itt is voltak a szállítóval, és 2 másik lóval együtt indultak Finnországba. Így lesz Titánból finn hobbiló. Hiába gonodlom, hogy jó helyre kerül, mégis nagyon elszomorodtam, egész este zokogtam...

Persze nem csoda, ha megtetszett, nekik, sok munkám volt abban, hogy a besült csikóból ilyen egészen szép formájú kis ló legyen:

Másnap Kara (is) nagyon szomorú volt, nem értette, hogy hova tűnt a barátja, én meg ugye hiába mondtam neki, hogy nyugi-nyugi, holnap jön az új haver...

De végül minden jóra fordult, és tegnapelőtt megérkezett Fülöp Herceg... Először boxba raktam, és ott töltötte az éjszakát, hagytam, hadd szokják egymást ajtón keresztül. Időről időre összeszagoltak, de nem volt nagyobb felfordulás. Másnap reggel arra keltem, hogy Füli veszettül nyerít. Lementem a karámhoz, Kara szaladt oda hozzám (ilyet még soha nem csinált korábban), és mintegy vezetett a boxhoz, hogy baj van. Semmi baj nem volt, gondolom Füli egyszerűen már únta a bezártságot. Kara nagyon aggódott érte, hol benézett az ajtón, hol bement a másik boxba (ilyet se csinált magától, csak és kizárólag az esti etetésnél) és onnan nézte a pónit. Kitakarítottam a karámot, megtöltöttem a szénás etetőt, és - gondoltam, lesz, ami lesz - kiengedtem Fülit. Kara a karám másik végében állt. Éppen nem nézett oda, amikor Füli kirobbant a boxból, és ezerrel felé vágtázott.  Kicsit megijedtem a lendületétől, de végül megállt, összeszagolt Karával, majd se szó se beszéd, ledobta magát a földre és hemperegni kezdett. Aztán jött-ment, és a karám minden szegletét behemperegte. Közben Kara finoman terelgette ide-oda, egyszer még ő is vele hempergett, majd nagy egyetértésben, mintha ezer éve ismernék egymást, elmentek együtt enni. Nagyon mosolyogni való kis csapat ők ketten, Kara, meg a kicsinyített változata, Füli.

Délelőtt hagytam őket barátkozni a karámban, de délután már nyúzott Léna, hogy ki szeretné próbálni szőrén. Kikötöttem  hát Karát a karám végénél lévő fához, felkantároztam Fülit (sejtettem, hogy jó lesz rá Titáné, mert a kötőféke is megfelelő volt), és feldobtam Lénát. Nagyon édesek voltak!

Léna annyira lelkes lett, hogy ma is lejött lovazni, önállóan megfogta Fülit, kis segítséggel ráadta a kötőféket, egyedül kikötötte (tegnap megtanítottam neki a gyorsan oldó biztonsági csomót), kicsit megtisztogatta, én felkantároztam, és megint bohóckodtunk a karámban. Ez az egész annyira jól sikerült, hogy kivittük Fülit a futószáras körhöz kipróbálni. Amikor először kiengedtem körre, mint az őrült tekert körbe-körbe, vágztázott, még bakolt is. Aztán szép fokozatosan lehiggadt, és amikor már úgy láttam, nincs benne az istállógőz, ráültettem Lénát. Nagyon ügyesek voltak! Egyszer Léna elkezdett lecsúszni róla ügetésben, erre Füli megállt, Léna pedig - a kis lóméretnek köszönhetően - kb. lelépett a földre. Amúgy csodásan működik minden, és ahogy lefelé, úgy felfele is Lénával a hátán vezettem vissza Fülit a házhoz.

Nagyon elégedett vagyok. Pontosan ilyen lovacskára vágytam! Nem kell sokat mozgatni, de ha mozgatjuk az se baj. Karával első perctől megvan a kémia és Léna is kedvet kapott a lovazáshoz... Megtanulja a lóápolást, az alapvető dolgokat a lovakkal kapcsolatban. Aztán később - de már egyfajta tudás birtokában - eldönti, kell-e neki ez az egész, vagy valami mást választ...