Kapcsolat javító feladatok Karával...

Minden szépen, rendben beállt nálunk mára... A karámot gusztusosra kialakítottam, van fixen járó állatorvosunk, lófogorvosunk, patkolókovácsunk, széna szállítónk... A tél nem volt könnyű abból a szempontból, hogy fagyos időben a jeges talaj miatt nehezen, vagy nem tudtam lovagolni, havas időben pedig - mert nem tetettem hókivetőt a patkó alá - golyó alakban beragadt Kara patájába az összefagyott hó, ami miatt nem tudott járni. Ettől függetlenül egész sokat lovagoltunk, meg futószáraztunk.
Ami viszont nem fejlődött annyit, mint szerettem volna, az Kara meg az én kapcsolatom... Persze kedves velem, amíg más nem annyira tudja megfogni, addig nekem simán megy (vagy egy-két kör után...), de bennsőségesnek egyáltalán nem mondanám a nexusunkat. Bár - amikor ezt leírtam facebookon - előző gazdája elmesélte, hogy szerinte Kara a legbújósabb ló a földön, rajtam kívül mindenki más is, akivel a ló kapcsolatba kerül megállapítja, hogy valóban nem éppen az a "kedveskedős" kategória. Pláne, hogy itt van nekünk Füli, aki annyira cuki, mint egy macska - na rajta keresztül van szerencsém kitapasztalni, mit is jelent a bújós ló fogalma.
Nos, miután ezek a hétköznapi dolgok beálltak, és a lovaglásunk is jól alakul (több-kevesebb amplitúdóval...), gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit "szabadidomítózzunk".  Ehhez ki kellett alakítanom egy "körkarám" jellegű részt, mert amíg nem zártam le a sarkokat, meg a kibújókat, Kara hajlamos volt össze-vissza menni, amikor én finoman hajtottam. Így az alábbi fotón látszik, hogy kicsit úgy alakítottam a villanypásztort, hogy egy-két percnyi lezárással megkapjak egy szükséges formájú teret. Sajnos a hely nem éppen nagy, de azért elvagyunk vele.

Egyelőre nagyon rövid programot szervezek magunknak. Egyik irányba, és másik irányba is léptetetem, meg ügettetem, kezemben egy kötél, ezzel nyomatékosítom a mondandómat, ha kell. Szóra megállítom, és igyekszem a testem mozgásával rávezetni a megfordulásra. Egyre jobban haladunk. Először nagyon nagy mozdulatok kellettek, de szépen finomodnak le a jelek. Mostanra elég egy sokkal kisebbet előre lépnem, hogy megértse, ez a kijjebb jelentése, és finomat visszalépnem, amivel beljebb jön. Ennek hatására, hol az egyik fatörzs előtt, hol mögött veszi be az egyik részen a kanyart... Ha egy egészen nagyot lépek vissza, miután "állj" parancsot kap, akkor visszafordul. Ilyenkor még egy kicsit kötéllel kell jeleznem, hogy pontosan mit akarok, de már egyre jobb. A legvégén behívom. Ez még nagyon szarul megy. De mindig van nálam egy jutalom falat, ha nem jön, akkor leülök, és addig ülök, amíg oda nem jön. Egyre hamarabb ocsúdik, hogy jobb lesz jönni, mert van juti, utána meg békén hagyom...

Ha olyanom van, akkor néhány Parelli feladatot gyakorok vele. Eleje körüli forgás, pálca jelre, oldal léptetés pálcával, elküldés és behívás (ami kötéllel azért sokkal jobban megy)... És még valami... Korábban jellemző volt Karára, hogy ha odamentem hozzá, nem feltétlen akart velem "szóba állni", inkább elfordult, és a fenekét mutatta nekem. Ez ugye lónyelven fenyegetés. Egy darabig nem foglalkoztam az egésszel, de aztán elhtároztam, hogy eddig és nem tovább... Addig-addig mentem a válla mellett, amíg abba nem hagyta a forgást, akkor megsimogattam a homlokát, és békén hagytam. Mára soha nem fordul el.

A másik, amit gyakorolok velük, hogy egy spéci füttyjelet hallatok, amikor jutalom falatot (vagy almacsutkát, vagy valamit) adok nekik. Azt szeretném elérni, hogy erre a típusú füttyre mindig bejöjjenek. Macskával működik, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a lovak is megtanulják. Fülike már jól halad... Bár ő mindig jön. Hahahaha...

Összességében az a zseniális, hogy milyen kevés kell csak a jó kapcsolat kialakításához. Pár alkalmat gyakoroltunk, és máris rengeteget javultunk. A fenekét nem mutatja, nem lép el, odajön hozzám, stb... Sokkal több feladatot fogok lesni a neten... Boldogsááág!