A Mátai Ménes, a lovarda, a hatalmas fogatos fedeles és kinti pálya, a történelmi boxok egészen lenyűgöztek bennünket... Érkezésünkkor éppen elkaptunk egy hatalmas nyári záport, így kicsit hosszabban volt alkalmunk nézni a két lipicai fogatozását.
Nem csak a lovas tudásom fejlesztésében, a lovakkal kapcsolatos tudnivalók megismerésében van nagy hatással rám a TF Lovaskultúra szak, hanem - városi liberális gyerekként meglepődve magamon - hihetetlen érzésekkel találkozom: megélem a magyarságom egy különleges aspektusát. Én eddig Ady Endrével azonosultam, akit a "dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed", most viszont kezdem megérezni - a korábban csak szentimentális bugrisként (bocs...) értelmezett - Petőfit is. Azt hiszem ezért lenne olyan fontos a lovaskultúra oktatása szélesebb körben is. A történelem egy elvont valami, amit ki így, ki úgy - sőt, manapság sajnos inkább évszámokkal lekottázva, nehogy már gondolkodni tanuljunk... - értelmez. Az az érzésem, hogy a lovak egy hidat képeznek a történelmünk folyamán: a nomád őseinktől, a honfoglaló magyarokon át, a középkoron, a reneszánszon keresztül, a nemzeti fajtáink kialakulásának történetével, egészen a világháborúkat követő remek szakemberek elvándorlásával, az azt követő nihillel, a mostani tenni vágyással. Lovaink, fajtáink itt vannak, mai formájuk, képességük, az állományok mérete, minősége teljes egészében nemzeti történelmük leképződése. Engem soha nem érdekelt különösebben a történelem, mint tantárgy, de most a történelmi sarokpontokat a lovakon keresztül egy új logikai rendszerbe tudtam helyezni. Azt gondolom, hogy a magyar történelem és kultúra oktatása lovakon keresztül - bevonva élő lovakat - izgalmas kalanddá tehetné a tárgyat a mai gyerekek számára is...
De kanyarodjunk vissza a pusztára. Egész kicsi gyerekként jártam a Hortobágyon, de nem emlékszem, hogy különösebb hatással lett volna rám. Soha nem féltem minősíteni az Ady Endre Általános Iskola akkori tanári karát, amely annyira pocsék volt, hogy még a legkíváncsibb gyereknek is elvette a kedvét minden tudás befogadásától, amely abból az irányból érkezett... Így lehetett ez a pusztával is... Kellett 34 év és egy TF, hogy egészen más szemmel tudjak ránézni a tájegységre, amely minden szkeptikusságom ellenére (még odafele menet - ahogy mentünk a végelen úton - mondtam is, hogy jesszusz, élne itt a halál...) úgy elvarázsolt, hogy a program végére majdnem jelentkeztem csikósnak... :)
Így mentem bele a végtelen pusztába egy szál csikós patracon (info ITT):
Nem csak a táj, hanem az emberek érdes humora is levett a lábamról. Hoztam néhány képet a kedvenc csikósaimról:
Láttunk szürkemarhákat csordában és befogva is:
És egy kisebb bölény csordán is átkocsikáztunk:
Az első képen a híres puszta ötös látható (info ITT).
Teljesen elvarázsolódtunk mind, és olyan életre szóló élményeket szereztünk, amely követeli, hogy továbbadjuk a következő generációnak és mindekinek, akivel találkozunk... Már szervezem is a család tisza-tavi nyaralását... Remélem, aki ezeket a sorokat olvassa, szintén kedvet kap egy hortobágyi kirándulásra. A legeslegjobb szívvel ajánlom!
Információk: http://www.hortobagy.eu/hu/
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.