7-én sikerült végre Szását is felkönyörögnöm Fülike hátára, mégha csak egy pár percre is. Közben Kara is ment oda érdeklődni, hogy mi a helyzet. Utána Lénával kivittük kicsit legelni az állatokat, közben lelkesen pózolt a lovával. Szegény Fülikét megnyírattuk, miután valami nagyon csúnya kelések nőttek szerte a testén, amire antibiotikumot és gyulladáscsökkentőt kapott az állatorvostól (plusz mosogatni, krémezni kellett a sebeket). A látható pöttyök már a gyógyulás stádiumában...
8-án Rézi is látogatsát tett nálunk, aki - úgy tűnik - jobban fél a vihartól, mint a villanypásztortól és a lovaktól... Pedig amúgy nem igen jár le hozzánk.
10-én megjött a széna és annyira klasszul rakták fel (én sajnos nem voltam jelen...), hogy egy laza takarásnál beborult az egész az erdőbe. Majdnem sírva fakadtam. Egy egész napomat elvette, hogy a kis kockabálákat bevigyem a szénatárolóba, szerenécsre szomszéd Attila besegített a második felébe, amiért nem tudok elég hálás lenni neki...
A pakolás során csak a magas villanypásztort zártam le, ami alatt könnyen átbújok, arra gondoltam, ha Kara nem lép le, akkor Fülike se. Hát tévedtem. Elindult legelészni. Annyira cukker!!!!
12-én szombaton az unokahúgaimmal, Eszterrel és Nórival kimentünk a pályára lovagolni, vittük Fülit magunkkal legelni. Az óra után elvonultunk piknikelni. Kikötöttük a lovakat, csak sajnos Karának nem vittünk kötőféket, és olyan bénán oldottam meg az ügyet, hogy egy megijedésnél azonnal elszabadult. Szaladt egy kicsit, de amikor szóltam neki, szépen vissza kullogott. Azt hiszem nagyon jól alakul a kapcsolatunk! :)
Hétfőn elindultam Karával terepre, de nagyon furcsán viselkedett. Folyamatosan jobbra húzott, nem is jutottunk messzire. Nagyon megijedtem, hogy mi a baja, Verától kértem segítséget, abban maradtunk, hogy figyeljem, és hívjam az orvost, ha furcsán viselkedik. De vezetésre szépen jött, a karámban mindkét kézre hiba nélkül lépett-ügetett, és - életemben először megmértem - láza se volt.
A lázmérés viccesen alakult. Én nem szoktam mosogatni Kara fenekét, így elég érzékenyen érintette, hogy arrafele matatok. Végül fogtam egy vödör langyos vizet, egy szivacsot, és finoman elkezdtem mosni a fenekét, hogy szokja a dolgot. A kezdeti parák után kifejezetten megtetszett neki, és már maga húzta félre a farkát. Ezek után már sikerült finoman bedugnom a lázmérőt is. Elmúlt a fenék fóbiája. Hahahha.... A sztorihoz visszakanyarodva, másnap sajnos nem volt időm ráülni, de aztán tegnap reggel megint megpróbálkoztam. Eléggé sokkot kaptam, mert megint ezerrel jobbra húzott. Sos lementem a pályára, hogy csekkoljam, ott is furcsa-e. De amíg vezettem, rendben volt, és utána lovardai alakzatok lovaglása közben se mutatott semmi érdekfeszítőt. Csaba ráült, nála se volt semmi gáz. Bejött Csaba jóslata: valamiért köcsögösködik. Fogtam a pálcám, nekiindultam terepnek, és az első jobbra húzás próbálkozáskor jó nagyot rásóztam a jobb vállára. Topogott, dühöngött (felkészültem arra, hogy elvisz, vagy ágaskodik, vagy fene se tudja...), de jó nagy csizmával előre lovagoltam (ahogy Csaba szokta mondani: "csak előre!"), és végül megnyugodott. Még egyszer próbálkozott, megint rásomtam egy nagyobbat. Aztán, amikor már finomabban éreztem a szándékot, elég volt csak finoman odacsikizni a pálcával, azonnal elment a kedve tőle. Utána meg ment, mint a kisangyal, minden gond nélkül, nem kellett pálca egyáltalán. Na, lemeccseltük az első menetünket terepen. Ilyen se volt még. Hahahaha!!!
Itt a kis görényke, mielőtt kimegyünk a szerdai terepre. Pedig még a fülvédőt is előkaptam, hogy ne zavarják a legyek:
Izgalmasan telik a május és még nincs vége közel sem... Jövő héten indul a lovaskultúrás tábor Debrecenben. Juhúúúú!
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.