A TF Lovaskultúra első évfolyamának záró díjugrató eseménye volt ez a tábor, amelyet egy vizsgával fejeztünk be. Igazi edzőtábor hangulata volt a dolognak, mert délelőtt-délután is egy-egy alkalmat lovagoltunk, közötte pedig előadásokat hallgattunk takarmányozástan és lótenyésztés témában. Nem mellesleg a végén megírtuk az elméleti vizsgáinkat díjlovaglás, távlovaglás és díjugratás tárgyakból.
Az első napos lóosztáskor mindenki nézett nagyokat, amikor Boros Sándor (a tábor során az edzőnk) pár szóval jellemezte a lovakat. Mindegyik nagyon "agyasnak" hangzott, pedig a hét során kiderült, hogy a legjóindulatúbb, legsegítőkészebb állatokról van szó, akik együtt dolgoznak a lovassal, hogy amit az elrontott, azt a legtökéletesebbre ki tudják javítani. "Őrült nagy" díjugrató tapasztalatom nagyon hálás volt ezért a segítségért...
A Debreceni Lovasakadémia a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának sportlovardája, ahol elsősorban az egyetem szerencsés hallgatói tanulhatnak. Délután gyermekek oktatása folyik, de jelentős számban találhatóak itt bértartott lovak, akikkel komoly szakmai munka folyik. A lovardának van egy fedeles és egy hatalmas nyitott pályája, szuper eszközparkkal, és bár gyakorlatilag Debrecen belvárosában fekszik, körbeöleli egy kellemes erdő, ahol szép terepeket lehet menni. Egyik napon mi is lovaskocsival érkeztünk a helyszínre, a közelben található Tamás Tanyáról ugyanis - ahol megszálltunk - erdei úton lehet átjutni a lovardába.
Szeretnék pár szót beszélni a hátsó istállókról, ahol a Gidránok álltak, akikkel mentünk. Ez a gyönyörű, sárga állomány tudományosan átgondolt tenyésztés eredménye, amelyet Dr. Mihók Sándor Professzor felügyel. Kifejezetten célja a társaságnak - időnként rettenetes költégvetési nehézségekkel és ellenszéllel küzdve - hogy a Gidrán fajta genetikai állományát, diverzifikációját visszaállítsák az 1800-as évek végi szintre, és átörökítsék az utókornak. Remek kombináció ez, mert ez az eredetileg magyar huszár ló fajta kifejezetten alkalmas az ugrósportra, és az Akadémiában végzett munkájuk alapján nem csak a küllemük, de a természetük és képességeik is megfigyelhetők, és szempontként bevonhatók a tenyésztésbe. Eddig is tudtam, hogy nagyon tetszenek a Gidránok, de most egy hétig néztem a tényleg hihetetlen színekben csillogó szőrüket, és egészen elvarázsoltak... Első nap elején az Igaz nevű lovat kaptam, nagyon könnyed lovaglású, remek kis lónak bizonyult. Aztán délután néztem, ahogy az évfolyamtársnőm, Kati - aki amúgy a finom, nyugodt lovaglás híve - végigzúz az akadályokon Igazzal, és inkább átkértem magam a májsárga Hamvasra, aki láthatóan sokkal nyugodtabban teljesített a délután folyamán. Még szerencse... Mert a szuper nyugodt Hamvas szépen átvette a temperamentumomat, és velem zúzott ő is. Érdekes volt figyelni, ahogy ugyanaz a ló másképp működik két lovas alatt... Kati is átkérte magát Hamvasra, vele viszont sokszor ment iram alatt, igaz a vizsgára neki sikerült felhoznia éppen jó állapotúra, és meg zúztam vele tovább is.
Ez az utolsó, vizsga ugrásom:
Jó dolog, hogy manapság ilyen könnyű felvenni magunkat videóra, mert rögtön látom, amikról Sándor folyamatosan beszélt (hogy előre dőlve kinyomom magam, emiatt billegek a lovon, ami miatt az belegurul az akadályokba, sietőséen, laposan, ütemtelenül... - és ez még a jobban sikerült próbálkozásom volt, ami végül egy hármasra lett elég...). Amúgy - a felvételen - Sándor azért nem beszél ugrás közben, mert ez a vizsga... Máskor, órákon azonnal - menet közben - javította a hibákat, és ez nagyon mekönnyítette a tanulási folyamatot.
Nem tudom eléggé méltatni Boros Sándor edzői, lovaglótanári munkásságát... Kivétel nélkül mindnyájan megtáltosodtunk, és úgy mentünk neki az akadályoknak, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem tudom, hogy csinálta, de úgy tudott szigorúan hibát javítani, és időnként gyakorlatilag "lehülyészni" (amikor rossz döntéseket hoztunk), hogy az egy percig nem rosszul esett nekünk, hanem tanultunk belőle, és még 100 %-ot beletoltunk. Egyszerre 5-6 lóval edzettünk a pályán, de simán lekövette mindenki tevékenységét, folyamatosan javított (és időnként dícsért is...) minket. Rengeteget fejlődtem. Azt hiszem a kezem sokkal jobb lett, a vágtabeugratásom (na, azért nem mondom, hogy hűha de szuper...) sokat javult. Az ő módszere, hogy combra való engedésből csináltatja, és - bár - Dallos Zsófinál is ez volt (combra való engedés középből, a hosszúfal végén vágta...), de valahogy most esett csak le igazán, hogy a két feladat segítségei gyakorlatilag ugyanazok...
Kati és én közös lovunkkal, Hamvassal a vizsga végén:
A nagy csapat... Jobbról balra: Laci kezében Puding kutty, Csilla, Boros Sándor, Nóri, Kati, én, Zsófi és Fanni (ők ketten nappalira járnak edzőire, de a gyakorlatot közösen csináljuk), aztán Bea, és Laci. Sajnos Gábor hiányzik a képről, de rá jellemző, hogy elbóklászik. Háttérben a gidrán istálló.
Hihetetlen élményekkel zártuk a hetet... Nagyon szeretnék még eljutni Sándorhoz edzeni, úgy érzem a lovaglásomra úgy általában is nagy hatással volt, és azt is nagyban neki köszönhetem, hogy ráéreztem ennek az ízére, és most már máshoz se lenne kedvem, mint mindent megugratni, ami szembe jön... :))))
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.