Lássuk a hónapos mérlegem:
- Kara időnként odajön hozzám a karámban
- Minden para nélkül pucolom, dolgozom körülötte, bátran mászkálok a feneke mögött (képes vagyok egyedül felszerszámozni…:))
- Izgulás nélkül ülök fel a hátára
- Merek egyedül dolgozni vele, és megszabadultam a gerincvédőmtől
- Egyre jobban elfogadja a zablát, és nyugodtabban közlekedik, már (sokszor…) nem vagyunk "elszabadult vonat"
- Találkoztam Dallos Gyula bácsival, megnéztem egy nyílt edzését
- Résztvettem Halász Péter egy 3 napos kurzusán: megismerkedtem a Parelli módszer alapjával
Sok minden megváltozott bennem… A nagy homályból kezdenek felszínre törni dolgok - kezdek tudatos lenni. A rengeteg elmélet, amit olvasok kezd megmaradni, és értelmet nyerni. És az is összeáll szép lassan, merre szeretnék menni Karával:
- erős díjlovas képzésre vágyom, és arra, hogy minél tökéletesebben lovagoljak
- a lovat szeretném tornáztatni, hogy a lehetőségei szerint ideális legyen az izmozottsága, és tökéletesen átengedő legyen, azaz szeretném a maximumot kihozni Karából
- szeretnék megismerkedni a földi munkával
- hosszú távon: szeretnék terepre járni
Elég kritkus is lettem… Miután sok videót nézek, és rengeteg elméletet olvasok, ez alapján próbálom összerakni a magam lovaglási stílusát. Nagyon tudatosan koncentrálok az ülésemre és a tartásomra. Szeretném, ha "tökéletes" ülést tudnék összehozni. Igyekszem odatapasztani a lábamat a ló oldalához. Figyelek, hogy ne kalimpáljak se ügetés, pláne vágta közben. Az ülésemet teljesen függetlenítem a kezemtől. Mostanra már vágtában is meg tudom simogatni Kara nyakát, ha valamit jól csinál. Tudom, hogy rengeteget kell még ebben is fejlődnöm, de nagyon igyekszem. Persze nem csak magammal vagyok kritikus: nézem az embereket például a lovardákban, ahol járok, próbálom kielemzni a látottakat, és sajnos meg kell állapítanom, hogy a legtöbb lovasnak köze nincs a szép és szabályos lovagláshoz. Rosszul tartják a kezüket, rémesen ülnek (tök elöl, vagy tök hátul a testsúly), sokan láthatóan nem érzik a lovat. És ez simán igaz az ezer éve lovagló emberekre, oktatókra, de még díjlovas versenyzőkre is. Persze lehet mondani, hogy a pofám már nagy, a teljesítményem pedig a béka segge alatt, de hát mit tegyek, ilyen vagyok… :))) Úgy tűnik a lovaglásban is maximalista leszek...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.