Áprilisi tréfa: 4 fok és hóesés

Ma nem terveztem kimenni a lovardába: reggel, amikor kinéztem az ablakon, sűrű pelyhekben esett a hó. De a hőmérő se volt kíméletes: kemény 4 fokot mutatott. El se hittem: néhány napja még rövidujjú pólóban mászkáltam a tűző napsütésben! Gondoltam, begubózom, otthonról fogok dolgozni, nem megyek sehova. Aztán úgy alakult, hogy ki kellett mennem Fótra az építkezésre, és ha már ott jártam, átnéztem a Szilajba is, hogy adjak Karának egy kis finom kaját. A látvány, ami fogadott, teljesen meglepett. Kara és két barátja édesen állt a tető alatt (többek munkában). De amikor közelebb mentem, már láttam, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás: a ló, mint a kocsonya reszketett, az ázott kis sörénye rácuppanva a nyakára… Kivezettem, úton a patamosóba egyfolytában prüszkölt. Gyorsan betakartam polár takaróval, és dörzsöltem ezerrel. Nagyon készen volt. Gondolom ez a hirtelen hőmérsékletváltozás teljsen megterhelte a szerzvezetét: a téli bundáját már levedlette, nem volt, ami védje, de biztos pszichés sokkot is kapott. Mondjuk azt - reggel az ablakon kinézve - én is…  Tényleg nagyon megijedtem, és iszonyúan ostoroztam magam, hogy hogy nem jutott eszembe reggel kimenni hozzá, és megnézni, mi van vele. De a fene se gondolta: hiszen olyan ridegtartásban volt, ahol még beállójuk se volt! Mindegy. Kicsit simogattam, nyugtatgattam, dörzsölgettem, aztán elrohantam a Horzéba, hogy vegyek neki egy vízhatlan karám takarót, amiben át tudja vészelni ezt a pár rémes napot. Irén segített megmérni, 135-ös méretre lett szüksége, de még a boltból is fel kellett hívnom, hogy legyen-e kapucni, lehet-e polár bélése, stb… Nagyon hálás voltam neki, nem csak, mert annyit segített, hogy mit vegyek, hanem mire visszaértem, még három takaró volt Karán, mert állítólag nem hagyta abba a remegést. De addigra már megnyugodott, és nagyjából leszáradt. Lecseréltem a sok pokrócot a csinos, pöttyös takarójára, és jól megetettem Hippolyt táppal meg Chevinallal, majd visszavezettem a karámba. Holnap délelőtt mindenképpen kinézek, megnézem, hogy érzi magát, adok neki megint enni, sok répát, almát, vitamint, és reménykedek, hogy ennyivel megúsztuk...