Reggelre megbeszéltem egy időpontot Csabával, hogy kimegyek gyakorolni a hétfői, hagyományos május 1-jei ügyességi versenyre. Tavaly még "Mizrás" voltam, de végül Bogáron indultam, akit - Gábor tanácsára - jól megpálcáztam, majd alig tudtam megfogni. Hibaponttal tudtam csak teljesíteni a pályát, így természetesen sehol nem végteztem. Idén megbeszéltük, hogy a kis kedvenc 7vezéresemmel, a "fejrángatós" Amandával indulok, így vele is töltöttem a gyakorló órát. Az ügyességi pálya már ott állt felállítva, igaz, hiányoztak a leszedendő karikák, de azokat imitltuk. Első nekifutásra 1 perc 40 másodpercet mentem. Megtudtam, hogy Galettával 1 perc 16 másodper volt a pályarekord… Több se kellett nekem, kicsit belehúztam. Másodikra 1,17 lett az időm. Hűűű. Vérszemet kaptam! Godnoltam, megdöntöm a pályarekordot. Ezerrel belehúztunk, és szuper időt mentünk, amikor a szlalomnál Amanda nagyon megbotlott, térdre esett én meg oldalra le. Volt bennem egy olyan, hogy jó messze "ugorjak" tőle (hahaha - hasast dobtam…), hogy ha az oldalára talál esni, legalább a ló ne végezze rajtam. Olyan gyorsan zajlott az egész. Amanda felállt és továbbment, én meg a földön. Nem paráztam, gyakorlatilag nevettem, felálltam, Csaba kérdzete, jól vagyok-e, mondtam, hogy még nem tudom. Már "tapasztalatból" tudom, hogy az adrenalin ilyenkor annyira bennem van, hogy semmilyen fájdalmat nem érzek, kell várni jó pár percet, mire kiderül, hol a hiba… Csaba meg is kérdezte, nem szédülök-e (gondolom, nem értette egészen ezt a választ, hogy "még nem tudom"), pedig a fejemet nem is vertem be. Mire odabotorkálltam az időközben szépen megállt Amandához, tudtam, hogy a bal csuklóm fájt nagyon (de azért nem eltörősen), illetve, hogy a hátam is kapott. Mondjuk nem vettem észre, hogy a hátamra is estem volta, de franc se tudja. Visszapattantam Amandára, sétáltam vele egy kört, és megcsináltam újra a pályát. Ezúttal nyugodtabban, 1,30 körüli idővel, de hibátlanul.
Kimentem a Szilajba Karához, de azért nem voltam a toppon… Fájt a csuklóm, fájt a hátam, és a bal kezemen az ujjak is kaptak egy újabb sokkot. Úgy döntöttem, edzés helyett inkább Parellizek vele. A lenti külső pályára mentünk, ahol játszottunk kicsit. Egész ügyesen reagál már az elküldésre, és az oldalazásban is nagyot fejlődött. Fejlődtünk. Jók vagyunk… :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.