Kara és a Parelli

Ahogy szoktam… Nem vártam sokat, ma, mindjárt a Partnerség kurzus másnapján elszaladtam a Nagy lovashoz (még jó, hogy a nagy péntek utáni szombaton minden bolt rendes nyitvatartás szerint működik), megvettem a western vezető szárat, a csomózott kötőféket és egy répabotot. Kicsit lelkifurim van, hogy nem az eredeti felszereléseket szereztem be… Péterrel is beszéltük, hogy ő is azt szereti használni, mert egyrészt biztosan az a legjobb, másrészt meg tiszteljük már meg a rendszer kidolgozóját, hogy nem húzzuk le a kínai másolatokkal… Hát igen. Csak sajnos azt meg kell rendelni, és várni kell rá, én viszont gyorsan, a friss élményekkel még a fejemben szerettem volna nekikezdeni a dolognak. Na persze nem nagyon olvastam utána, hogy milyen szárat vegyek, így mindjárt a "haladó" mérettel indítottam, a 7 méteressel. Nem baj, azt hiszem a kurzuson is egy ilyen hosszút kaptam, legalább megtanulom használni. :) A répabot nekem ideális méret, nem olyan nehéz, mint amit Pétertől kaptam kölcsön, viszont kellően szilárd, hogy pl. a sündisznós játékra is használni tudjam. A csomózott kötőfékben csak egy volt fekete, az - állítólag - fullos méret, Kara meg ugye cobos, de az eladó hölgy megnyugtatott, hogy úgysem olyan nagy a különbség, vegyem meg… Megvettem, azátn inkább póni méret, vagy Kara feje k. nagy, ugyanis a lovardában felpróbáltam a lóra, és éppen csak jó, nem is tudom hurokkal felkötni a fejére, mert nincs benne annyi anyag, csak egy kisebb csomóval. Egyébként nagyon csinosan áll rajta… :)

Csodájára jártak a lovardában, hogy mi az istent fogok csinálni Karával, még nem láttak parellizni senkit, de mondtam nekik, hogy ne számítsanak semmi nagy sztorira, mert úgyis csak az elejét fogom végigcsinálni, meg amúgy is elég szerencsétlenke vagyok még. Nem úgy Kara! Persze sejtettem: Szilvi mondta, hogy sokat foglalkoztak vele földről… :) 

Az alsó kinti pályára mentünk ki. Keztük a barátkozós játékkal: répabot tök okés, kötél okés, egyedül a boton lévő kötél pörgetése nem tetszett neki, ettől ellépet, de addig csináltam, amíg abba nem hagyta. Szünetekkel ismételtem a feladatot, ahogy gyakoroltuk, és egy idő után már ez se zavarta.  Áttértünk a sündisznós játékra, ezt gond nélkül csinálta. A hajtós játék is tök jól ment. Kicsit körjátékoztunk, aztán abba is hagytuk ilyen jó élményekkel! Nagyon élveztem, hogy ilyen könnyedén megy minden, és az volt az érzésem, hogy Kara is komfortosan érzi magát az ismerős helyzetben. 

Visszamentünk a patamosóhoz, felszerszámoztam, és lovagoltunk is egy kicsit. Úgy veszem észre, hogy a milánói utam (3 nap) és a Partnerség kurzus (3 nap) miatt kimaradt sok gyakorlás (a kettő között 2 napom volt Karával foglalkozni) kicsit vissza-feszesítette, ha lehet ilyet mondani. A bal oldala rosszabb, mint amikor elmentem. Persze lehet, hogy csak én vagyok érzékenyebb (mert ugye egyre javul a lovas érzésem…:)) Megint nagyon sok nagy és kis kört, kígyóvonalat lovagolok, és most nagyon élvezem a körön nyolcasok gyakorlását is. 

Klassz nap volt, nagyon örülök ennek a Parelli dolognak. Azt hiszem, szeretnék még több földi munkát végezni Karával, és jó lenne megtanulni, ezt hogyan kell. A nagy alapkérdésem az, hogy milyen irányba kell elkezdenem dolgozni, mit kell gyakoroljak ahhoz, hogy a súlya egyre jobban terheljen a hátsó lábára… Gondolom, olyan kérdés lehet ez, mint amikor valaki Sonderklasse tangót szeretne táncolni mielőtt megtanulja az alaplépéseket… Elkezdek ennek is utánaolvasni. :)