Kis sebet találtam az oldalán, hátul a combja tövében felszakadt a bőr, ezt befújtam egy seb spray-vel, amit még a Horzéban vettem. Kéne vinnem ki betadint is, meg vattát, hogy ilyenkor át is tudjam mosni. Mondjuk már meg volt száradva, és nem nézett ki olyan szarul…
Parellivel indítottunk. Gyorsan végigvettem megint az elejét (barátkozós játék, sündisznós játék), és áttértem a hajtós hátékra. A hátsó lábát már tegnap is szépen keresztezte, most gyakoroltam még az első lábra is. Elég hamar rájött, hogy mit kérek, de nem azonnal… Miután kis mozdulatra tökéletesen tudatosan keresztezte mindkét lábát (már nem is nagyon kellett pálca hozzá), kipróbáltam, tudunk-e oldalra menni. Nagyon nagy élmény volt: tökéletesen lépegetett oldalazva szépen keresztezve mindkét lábát. A szemből pálcát lengetős hátraküldős feladat nem ment könnyen. Nem nagyon akart elmenni. Először finoman, aztán elég vadul hadonásztam, de semmi, ezért a végén rácsaptam a kötélre, ahogy Péter mutatta, és ebből már értett, ment hátra. A végére eljutottam odáig, hogy néhány tétova lépést tett már hátra a pálca finom megemelésére is. Ezt fogom sokat gyakorolni, úgy érzem a ez lesz a "respekt" kulcsa… A behívársa először finoman meg kellett időnként húzkodnom a kötelet, de a végén már szépen magától jött. Jól megdícséretem mindig és sok gondolkodási időt hagytam neki. Ő is szépen rágicsál, mikörben gondolkodik, vagy emészti a stresszes élményt, vagy mi… Mondjuk annyira nem készült ki, majdnem elaludt, miközben nekitámasztottam a répabotot:
Ezek után kipróbáltam a körjátékot is. Ahogy vártam: ezzel semmi gond nem volt. Szépen ment a megadott ütemben és jármódban, amíg be nem hívtam. Csak a kiküldéssel bénáztam néha, meg kell tanulnom a tökéletes testbeszédet, de úgy veszem észre, őt se árt néha motiválni egy-egy finom ostorlengetéssel…
Parellizés után ráültem Karára. A felszerszámozásnál nem volt gond: nem lépett ki a nyeregalátét látványára, se a nyeregre, csak egy kicsit a heveder látványára. Visszatoltam szépen a helyére, és nagyon finoman húztam meg a hevedert, elég lazán hagytam, a pályán húztam rajta erősebbet. A zablát már nagyon készségesen beveszi, és megint (második alkalommal) elhagyta az öklendező mozdulatokat. Lehet, hogy tényleg megszokja! :)
Először sokat mentem kengyel nélkül. Léptünk, és ügettünk így. Kengyel nélkül szépen csinálta a combra való engedést. Most jól odatettem magam az előzetes földi gyakorlás után, és meg is volt a haszna. Középvonalról mentünk oldalra, és nagyon szépen csinálta! Megint egyszerű patanyom figurákat lovagoltam, külön figyeltem, hogy alacsonyabb jármódban jól hajlítgassam. Mindkét irányban, de különös tekintettel a bal oldalára. Sok lépés-ügetés-lépés átmenetet gyakoroltam, ez már igazán szépen megy. Azt gyakorlom, hogy szinte szár használata nélkül (persze folyamatos támaszkodással) menjen az ügetés-lépés átmenet, csak testsúllyal. Megy is! Aztán a sok gyakorlás, hajlítás ellenére bal oldali vágtánál (itt már visszaléptem a kengyelbe) kifarolt, és nem akart bekanyarodni. Csinálta ezt már máskor is… Mindig visszaigazítottam, de nem volt egy élmény, végül úgy döntöttem, hogy változtatok, hátha ez jót tesz, és úgy sikerült rendes balra köröket vágtáznunk, hogy a pálya másik felébe mentünk át. Itt nem farolt ki. Ha ott neki jobb, akkor most - egyelőre - ott gyakoroljuk többet. Ami nekem még megoldhatatlan problémát jelent az a vágta-ügetés átmenet. Most is az volt, hogy jól beleültem, szárral is hozzányúltam, már majdnem állt, és úgy vágtázott, de az istenért nem akart ügetésre váltani. Aztán nagy nehezen sikerül neki, akkor pattog, mint a mérgezett egér, és ha nem fogom, akkor azonnal visszamenne vágtába. Innentől egy küzdés, mert gyakorlatilag álló helyzetből is képes vágtában indítani. Ezt egyébként volt, hogy direkt próbáltam is - nekem lépésből, nem beszélve álló helyzetből ezt más lóval biztos nem sikerült volna - de ő a legnagyobb örömmel kezd vágtázni, bárhonnan is kérem. :))) Nagyon évezi, úgyhogy jól kifuttattam, hadd legyen meg az öröme. Hosszú falon kicsit megengedve, rövideken visszavéve. De ezekkel az átmenetekkel tanácstalan vagyok. Azt hiszem, elérkezett az idő, amikor "kilovacskáztam" magamat, és szükségem lesz rendes edzésekre. Most már én is jobban érzem Karát, ő is kezd megbékélni velem, lehetne rendesen, feladat orientáltan haladni. Beszéltem Elinával, akik Imola barátnőjével (Dunabogdányból), eljönnek megnézni Karát és mondanak rólunk véleményt. Nagyon kíváncsi vagyok! :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.